Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

szülői liázban az erkölcsi alapot, hiábavaló akkor az iskola minden erőlködése. Az iskola annyit tehet, hogy a tanulókban, a mennyire lehet, fejleszti az akaraterőt és szilárd jellemekké igyekszik nevelni őket. A másik eszköz volna a testi nevelés, a játék, a sport iizés. A tanuló szabad idejében friss levegőt szívjon, futkározzék, játszszék a helyett, hogy otthon rosszban törje a fejét, elernyedjen a teste s előtérbe lépjenek nála az érzéki érdekek. Indirekt eszközök lesznek, ha óvjuk őket az erkölcstelen olvasmányoktól s különösen a léha színdaraboktól, a melyek megmételyezik a tanuló fogékony lelkét. Az okot különben a mai társadalomban kell keresni. Hasztalan beszélünk mi a gyermeknek erkölcsről; hiába állítunk szeme elé erkölcsi ideálokat, nemes jellemeket: a mikor kilépve az iskolából mindennek ellenkezőjét látja, tapasztalja a társadalomban, a melynek ő is elválaszthatatlan tagja. Beteg társadalmunkat kellene első sorban kigyógyítani, ez magával hozná az ifjúság erkölcsi megújhodását is. — A nagy érdeklődéssel hallgatott felolvasónak indítványaihoz a kör hozzájárul s az érzékiség fokozódó elharapódzásában a testi és lelki romlás oly veszélyeit látja, melyeket a tanárnak iparkodnia kell mielőbb felismerni és elhárítani. Y) A kassai körben dr. Mosánszky Jenő főreáliskolai orvos és egészségtan-tanár tartott (1901. febr.) felolvasást az ifjúság megvédéséről az érzéki kísértések ellen. E kérdést nagyfontosságúnak tartja az ifjúságnak mind testi, mind szellemi fejlődésére nézve. Egyedüli eszközünk az ellenálló képesség fokozására a nevelés, még pedig az a nevelés, mely már a bölcsőnél kezdődik. Ezért fontos, hogy a felsőbb leányiskolákban, a jövendő anyára való tekintettel, különösen a gyermeknevelést is fölvegyék a tantervbe. A nevelést testi és szellemi nevelésre osztva, mindkettővel behatóan foglalkozik. A testi fenyíték több módját olyanokul jelöli meg, melyek az érzéki vágyakat fölkeltik. Ajánlja a tornázást, de úgy, hogy a gyermeket érdekelje és ne váljék unottá előtte. A szellemi nevelésben hangsúlyozza a valláserkölcsi irányt. S óvakodjunk a tanításban a gyermeket megterhelni, mert az által izgatottá, fogékonyabbá lesz. Általában gondosan ügyeljünk az erkölcsre, s e tekintetben kérlelhetetlen szigorral járjunk el. — A kör az előadónak köszönetet nyilvánítva, az értekezést a Tanáregyesületi Közlönyben közreadatni határozta. 8) Végre, az érzékiség ellen való küzdelemről értekezett dr. Walther Béla főreáliskolai igazgató is a szepesi körben (f. év márczius), a ki a kérdést sok oldalról és nagy részletességgel fejtegette. A mai ifjúságban időelőtt és mértéken túl kifejlődött érzékiséget számos adattal igazolván, hangsúlyozza, hogy a jövő nemzedékek egészséges testi, szellemi és erkölcsi fejlődése érdekében a küzdelmet az államnak, a társadalomnak, az iskolának és szülői háznak föl kell vennie. A maga részéről e helyen csak a két utóbbi feladatáról szól, melyet 1-ször a czélszerü testi nevelés, 2-szor a szellem-erkölcsi nevelés által jelöl meg. A testi nevelés főczélja a testet edzeni s ellenálló képességét fejleszteni. Erre eszközök: sok mozgás a szabadban, iskolai játékok és kirándulások, a természet megkedveltetése, úszás, korcsolyázás, szabályos alvás, egyszerű, de tápláló élelmezés, stb. A szellem-erkölcsi nevelés főczélja, hogy az ifjúságot az érzékiség káros következményeivel megismertessük és akaraterejét annyira fejleszszük, hogy a megismert jót követni s az érzékiség kísértéseinek ellentállni képes legyen. Eszközei: 1. A tanítás és felvilágosítás: minden titokzatosság és álszégyen nélkül a családban a szülők, iskolában az egészségtan tanára, leányiskolákban egy idősebb tanítónő a kellő pillanatban világosítsák fel s őszintén és komolyan figyelmeztessék a veszedelmekre gyermekeiket. 2. Az erkölcsre való hatás. Az igazi vallássosság, a tiszta erkölcs megvédik az ifjúságot az érzékiségtŐl. E téren különösen a lelkészek és hitoktatók működhetnek eredményesen, kik a szentírás alapján fejtegethetik a házasság szentségét * és a boldog házasság előfeltételeit. Nagyon fontosak az ifjúsági olvasmányok is. 3. Pozitív jó példák a sziilok, tanítók, tanárok és a társadalom részéről. A főváros és a nagy városok veszedelmesek az ifjúságra. Miért is a ki teheti, serdülő gyermekeit kisebb vidéki városokban helyezze el, természetesen teljesen megbízható családoknál és jól vezetett internátusokban. 4. Az akarat nevelése a fennebb mondottak szerint. 5. Minél tovább mindkétnemű ifjúságot gyermekies ártatlanságban tartani. Inkább legyen a 17—18 ifjú vagy leány gyermekiesen naiv szavaiban és tetteiben, mint erkölcsileg megmételyezett, ki a flirtet már művészettel űzi. E czélra minden eszközt fel kell használni. Ide tartozik a ruházat is. Sok szülő idő előtt a felnőttek ruházatát engedi meg gyermekeinek és a felnőttek társaságába való bevezetést, mi által a priori lehetetlenné lesz a gyermekies ártatlanság megőrzése.** A kör e felolvasás kapcsán felkérte az Országos Tanáregyesület Igazgatóságát, hogy tűzze ki ezt a kérdést a f. é. közgyűlés, napirendjére és tárgyaltassa ottan (a mi július 3-án meg is történt). Sepsi-Szentgyórgy. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimnáziumi tanár. tárcza. Egy érdekes áttérés. (Folytatás.) E levél 1838 június 2-ikán kelt. S bár mutatja a rendíthetlen elszántságot, feltűnő, hogy a végleges kilépés eddigi egyházának kötelékéből csak hónapok multával következett be. Ennek az az oka, hogy Tóth Ferencz püspök s Pázmándy Dénes komárommegyei első alispán, a kivel szintén tudatta áttérési szándékait, nemhogy bíztatták volna erre a nagy és merész lépésre, hanem inkább — mint valóban lelkiismeretes és nemes gondolkozású emberek — óvni igyekeztek őt a veszedelmektől, melyeket kétségtelenül fejére idéz. Nagyon jól ismerték e bölcs férfiak az akkori viszonyokat s tudták, hogy az 1791. vallási törvények ellenére is nagyon messze vagyunk az egyenlőségtől s a szabad-vallásgyakorlattól. Tudták, hogy a hatalmas klérus eget s földet kész lesz megmozgatni, hogy e szörnyű esetet, egy kath. lelkész áttérését, megakadályozza. Hiszen ily eset az ellenreformáczió erőszakos föllépte óta alig fordult elő hazánkban. Őszinte emberszeretetük diktálta hát, hogy a felebarátjukat, kinek nemes hevülete méltán fölkelthette rokonszenvüket, óvják a veszedelemtől, melybe rohanni akar. * Mi nem tartjuk szentségnek a házasságot, de a házassági viszony megszentelődhetik, s kell is, hogy megszentelődjék a házastársaknak egymás iránti szeretetében. Szerk. ** E kérdések tárgyalása roppant óvatosságot kiván a tanítóktól. Meggyőződésünk itt is az, hogy az evangéliumi alapokra fektetett gondos nevelés biztosíthatja legjobban az ifjú lelkek ártatlanságát és egyensúlyát. Szerk.