Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

De figyelmeztető intésük csak kevés időre tartóz­tathatta fel Burg Józsefet szándéka megvalósításában. Csak arra volt jó és szükséges, hogy újabb próba alá vesse magát, hogy — bár tört szárnyakkal — meg tud-e maradni eddigi környezetében, vagy pedig lelki szükség reá nézve követni a felismert teljes igazságot s áttérni a reform, egyház kebelébe. A próba úgy ütött ki, hogy lelkiismerete ellen tusakodni nem lehet s hogy bármi történjék is vele, követi lelkének intő és hívó szózatát. Miután tévedéseknek vagy hazugságoknak is­merte fel azokat a dolgokat, melyeket előbb szenteknek tartott, mint ideális lelkületű férfi, nem tudott többé e hazugságok közt megmaradni. Rá nézve már az élettel felérő szükség volt az áttérés. Ezt bizonyítja Bartakovich Béla (később égri érsek) esztergomi kanonok és nagy szombati érseki helynökhöz intézett lemondó levele. E levél október 12-ikén kelt s benne őszintén bocsánatot kér azért, hogy a viszonyok hatása alatt mintegy visszaélni látszik a beléje helyezett bizalommal. De annyi lelki harcz után kétségtelenül meggyőződve a helvét hitvallást követők felfogásának helyes voltáról, Krisztus és az apostolok tanításával való összhangzásáról, nem tehet mást, minthogy a benső meg­győződésével annyira ellenkező s eddig csak nagy ön­megerőltetéssel folytatott papi hivataláról lemond. Plé­bániáját további intézkedésig egy francziskánus atyára bízva Komáromba megy.1 Hogy miért vonult épen Komáromba? erre több­féle helyes oka volt. Mint már említettem, farkasdi plebánossága előtt hat éven át volt lelkész Komárom­megyében s hogy ez idő alatt Komárommegye nagyszámú s többnyire igen felvilágosodott nemességével nemcsak megismerkedett, hanem szeretetüket is megnyerte, mu­tatja az, hogy e megye táblabirái közt nyert széket. Ismeretes továbbá, hogy Komárommegye nemességének nagyobb része református volt, sőt a katholikus val­lásúakon is nagyon meglátszott a protestantizmus hatása szabadelvű s felvilágosodott gondolkozásukban. Bizton számíthatott tehát arra, hogy egész más fogadtatásban és oltalomban részesül itt, mintha például Nyitrára vonult volna. Bár erre okmányok nincsenek, de a viszonyokból kétségtelennek látszik, hogy már előzetesen, a végső lépés megtétele előtt, Komárom megye tekintélyesebb szerep­vivő embereitől biztosítást nyert, hogy — ha csakugyan visszavonhatlan szándéka a reform, egyházba való áttérés, — e küzdelmében számíthat a megyei karok és rendek hathatós támogatására. E nélkül, — mint a következ­mények mutatják, — csakhamar drágán fizette volna meg meggyőződésből folyó szent elhatározását. Hogy a megye oltalmát kilátásba helyezték szá­mára, mutatja az, hogy mindjárt Komáromba érkezése után, október 14-ikén, folyamodást intéz a megyéhez, 1 E levél másolata a pápai ref. kollégium könyvtárában van Tóth Ferenez iratai között. melyben teljes őszinteséggel feltárván az okokat, melyek nagy elhatározásában vezették, kéri a T. Karok és Ren­dek hathatós pártfogását s vallásváltoztatási engedélyt kérő folyamodványának a király elé pártoló felterjesz­tését. Az áttérést megelőző hat heti oktatást ugyanis lehetetlen volt ő reá, mint papi személyre kiterjeszteni, hanem az 1791. XXVI. t.-cz. 13. pontja értelmében, mint minden áttérést a róm. kath. egyház kebeléből, úgy az övét is, fel kellett terjeszteni 0 Felsége elé. A törvény­nek ezt az intézkedését használták azután fel arra, hogy lehetőleg minden áttérést megakadályozzanak, az ilyen feltűnőbbeket pedig lehetetlenné tegyék. E folyamodvány élénk világot vet az áttérni ké­szülő pap lelki világára, lángoló meggyőződésére és vallásos buzgalmára. Közöljük tehát legérdekesebb részét: „Méltasson engem a T. Karok és Rendek nagy lelkű egyeteme azon nagyszerű kegyelemre, mellyből abbéli alázatos esedezésemet, hogy nékem a R. Catholica Szentegyháztól a Rff'ta Keresztyén, vagyis Helvétzia Vallástételt követő Sz. Egyházhoz szabad általmenetel megengedtessék, 0 Császári Királyi Fölségének fölter­jeszteni, ezen alázatos kérelmemet hathatósan ajánlani, s engem egyébb eránt is, a Fejedelem s a haza iránti mindenkor tántoríthatlan lelkesületekből is, nagy kegyes­séggel pártfogolni meg ne vessen. T. Karok és Rendek, legkegyesebb Uraim! A sziveket vizsgáló minden tudó Nagy Isten ismeri s tudja legjobban az én szándékom tisztaságát! 0 látta a sok lelki küzdéseimet, hosszas önmagammali tusakodásaimat, mellyekkel még a jobb tudalmat, az igazság tisztább érzelmét is emberi tekin­tetből önmagamban elfolytani végtére hasztalanul igye­keztem. Minthogy azonban a szükség azt kívánja, hogy lelki ügyemről ne csak Istennek, hanem embertársaim­nak is számoljak, erre nézve szent szándékom igazságát következő indító okokkal erősíteni bátor vagyok. 1. Hogy ezen alázatosan nyilvánított kívánságom nem vakmerő, azaz mit bizton föltehetni, nem a R. Ca­tholica Vallás ismeretlenségéből származott, miután ha valakinek nekem szinte, ki ezen hitvallásban születtem, nevelődtem, annak tanjait a Bécsi-Tudományok Egye­temében az ő forrásaikból merítettem, de különben is, mint tiz Esztendei hitszónoknak, e vallás ágazatit köze­lebbről is kiismernem, több mint elegendő alkalmam vala. 2. Nem is valamelly könnyelműség, hiuskodás, vagy más mellékes okok vezéreltenek légyen elsőbbi meg­győződésem változtatására; minthogy (Istenbe dicsekedve) életemnek gáncstalan rendszerét, viselt hivatalaim mi­módoni gyakorlását, valamint egyébb tulajdonaimat is hiteles másolatokban A, B, C, D alatt ide mellé­kelt, s illető Egyházi Elöljáróságtól, egyszersmind a Földes Uraságtól s két rendbéli volt Hallgatóimtól nyert bizonyító okleveleim ezt sokkal kedvezőbben, mintsem valamely váddal terheltethetnék, mindenkinek tanúsítják. 3. Ha inkább (ismét dicsekedés nélkül legyen mondva) fedhetetlen erkölcseimmel páros, szentírási szor­gos vizsgálódásiul által azon rendíthetlen meggyőződésre

Next

/
Thumbnails
Contents