Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

De figyelmeztető intésük csak kevés időre tartóztathatta fel Burg Józsefet szándéka megvalósításában. Csak arra volt jó és szükséges, hogy újabb próba alá vesse magát, hogy — bár tört szárnyakkal — meg tud-e maradni eddigi környezetében, vagy pedig lelki szükség reá nézve követni a felismert teljes igazságot s áttérni a reform, egyház kebelébe. A próba úgy ütött ki, hogy lelkiismerete ellen tusakodni nem lehet s hogy bármi történjék is vele, követi lelkének intő és hívó szózatát. Miután tévedéseknek vagy hazugságoknak ismerte fel azokat a dolgokat, melyeket előbb szenteknek tartott, mint ideális lelkületű férfi, nem tudott többé e hazugságok közt megmaradni. Rá nézve már az élettel felérő szükség volt az áttérés. Ezt bizonyítja Bartakovich Béla (később égri érsek) esztergomi kanonok és nagy szombati érseki helynökhöz intézett lemondó levele. E levél október 12-ikén kelt s benne őszintén bocsánatot kér azért, hogy a viszonyok hatása alatt mintegy visszaélni látszik a beléje helyezett bizalommal. De annyi lelki harcz után kétségtelenül meggyőződve a helvét hitvallást követők felfogásának helyes voltáról, Krisztus és az apostolok tanításával való összhangzásáról, nem tehet mást, minthogy a benső meggyőződésével annyira ellenkező s eddig csak nagy önmegerőltetéssel folytatott papi hivataláról lemond. Plébániáját további intézkedésig egy francziskánus atyára bízva Komáromba megy.1 Hogy miért vonult épen Komáromba? erre többféle helyes oka volt. Mint már említettem, farkasdi plebánossága előtt hat éven át volt lelkész Komárommegyében s hogy ez idő alatt Komárommegye nagyszámú s többnyire igen felvilágosodott nemességével nemcsak megismerkedett, hanem szeretetüket is megnyerte, mutatja az, hogy e megye táblabirái közt nyert széket. Ismeretes továbbá, hogy Komárommegye nemességének nagyobb része református volt, sőt a katholikus vallásúakon is nagyon meglátszott a protestantizmus hatása szabadelvű s felvilágosodott gondolkozásukban. Bizton számíthatott tehát arra, hogy egész más fogadtatásban és oltalomban részesül itt, mintha például Nyitrára vonult volna. Bár erre okmányok nincsenek, de a viszonyokból kétségtelennek látszik, hogy már előzetesen, a végső lépés megtétele előtt, Komárom megye tekintélyesebb szerepvivő embereitől biztosítást nyert, hogy — ha csakugyan visszavonhatlan szándéka a reform, egyházba való áttérés, — e küzdelmében számíthat a megyei karok és rendek hathatós támogatására. E nélkül, — mint a következmények mutatják, — csakhamar drágán fizette volna meg meggyőződésből folyó szent elhatározását. Hogy a megye oltalmát kilátásba helyezték számára, mutatja az, hogy mindjárt Komáromba érkezése után, október 14-ikén, folyamodást intéz a megyéhez, 1 E levél másolata a pápai ref. kollégium könyvtárában van Tóth Ferenez iratai között. melyben teljes őszinteséggel feltárván az okokat, melyek nagy elhatározásában vezették, kéri a T. Karok és Rendek hathatós pártfogását s vallásváltoztatási engedélyt kérő folyamodványának a király elé pártoló felterjesztését. Az áttérést megelőző hat heti oktatást ugyanis lehetetlen volt ő reá, mint papi személyre kiterjeszteni, hanem az 1791. XXVI. t.-cz. 13. pontja értelmében, mint minden áttérést a róm. kath. egyház kebeléből, úgy az övét is, fel kellett terjeszteni 0 Felsége elé. A törvénynek ezt az intézkedését használták azután fel arra, hogy lehetőleg minden áttérést megakadályozzanak, az ilyen feltűnőbbeket pedig lehetetlenné tegyék. E folyamodvány élénk világot vet az áttérni készülő pap lelki világára, lángoló meggyőződésére és vallásos buzgalmára. Közöljük tehát legérdekesebb részét: „Méltasson engem a T. Karok és Rendek nagy lelkű egyeteme azon nagyszerű kegyelemre, mellyből abbéli alázatos esedezésemet, hogy nékem a R. Catholica Szentegyháztól a Rff'ta Keresztyén, vagyis Helvétzia Vallástételt követő Sz. Egyházhoz szabad általmenetel megengedtessék, 0 Császári Királyi Fölségének fölterjeszteni, ezen alázatos kérelmemet hathatósan ajánlani, s engem egyébb eránt is, a Fejedelem s a haza iránti mindenkor tántoríthatlan lelkesületekből is, nagy kegyességgel pártfogolni meg ne vessen. T. Karok és Rendek, legkegyesebb Uraim! A sziveket vizsgáló minden tudó Nagy Isten ismeri s tudja legjobban az én szándékom tisztaságát! 0 látta a sok lelki küzdéseimet, hosszas önmagammali tusakodásaimat, mellyekkel még a jobb tudalmat, az igazság tisztább érzelmét is emberi tekintetből önmagamban elfolytani végtére hasztalanul igyekeztem. Minthogy azonban a szükség azt kívánja, hogy lelki ügyemről ne csak Istennek, hanem embertársaimnak is számoljak, erre nézve szent szándékom igazságát következő indító okokkal erősíteni bátor vagyok. 1. Hogy ezen alázatosan nyilvánított kívánságom nem vakmerő, azaz mit bizton föltehetni, nem a R. Catholica Vallás ismeretlenségéből származott, miután ha valakinek nekem szinte, ki ezen hitvallásban születtem, nevelődtem, annak tanjait a Bécsi-Tudományok Egyetemében az ő forrásaikból merítettem, de különben is, mint tiz Esztendei hitszónoknak, e vallás ágazatit közelebbről is kiismernem, több mint elegendő alkalmam vala. 2. Nem is valamelly könnyelműség, hiuskodás, vagy más mellékes okok vezéreltenek légyen elsőbbi meggyőződésem változtatására; minthogy (Istenbe dicsekedve) életemnek gáncstalan rendszerét, viselt hivatalaim mimódoni gyakorlását, valamint egyébb tulajdonaimat is hiteles másolatokban A, B, C, D alatt ide mellékelt, s illető Egyházi Elöljáróságtól, egyszersmind a Földes Uraságtól s két rendbéli volt Hallgatóimtól nyert bizonyító okleveleim ezt sokkal kedvezőbben, mintsem valamely váddal terheltethetnék, mindenkinek tanúsítják. 3. Ha inkább (ismét dicsekedés nélkül legyen mondva) fedhetetlen erkölcseimmel páros, szentírási szorgos vizsgálódásiul által azon rendíthetlen meggyőződésre