Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

valójában sohasem táplált. Mielőbb szabadulni akart tehát Angliából. Gardiner azonban tudva azt, hogy az irányadó köröket maga reszére nyert Fülöp jelenléte a még függőben levő egyházpolitikai kérdések ügyében felette kívánatos. Fontos okokkal rábeszélte tehát Fülöpöt, hogy legalább az összeülendő parlament vallásügyi tárgyalásainak befejezéseig ne távozzék. Fülöpnek ily körülmények között szive sugallata ellenére is Londonban kellett maradnia. 1554 október 6-án adta ki Mária meghívó levelét ama végzetteljes parlamentre, melynek feladata volt, hogy Angliát a r. kath. egyház kebelébe visszatérítse. Az erre vonatkozó királyi körlevél minden tartózkodás nélkül hívja fel az egyes városok befolyásos embereit, hogy csakis érdemes, bölcs és jó római katholikusokat válasszanak, mert ez esetben a kezeik között levő egyházi vagyon megtámadhatásának eshetősége ki van zárva. íme mily jól ismeri a királynő és első tanácsosa az angol nemesség irányadó férfiait; mennyire jól tudják, hogy a hitbuzgó, római katholikus irány és a saecularisatio kérdése nálok igen szépen összeegyeztethető két dolog! Miután a választás útját ily értelemben kellőleg elegyengették, előzetes tanácskozásba bocsátkoztak a pápával dispenzáczió ügyében. Királynő és minisztere egyaránt meg voltak győződve aflelől, hogy a nemességet minden áron biztosítaniok kell, hogy az eddig élvezett egyházi javak továbbra is birtokukban maradnak. Tudták azonban másfelől azt is. hogy Rómában minden ily eljárástól irtóznak, a mennyiben ez nagyon is rossz példa gyanánt szolgálna a később visszatérítendő államok előtt. Árra kérték tehát a pápát, hogy anglia megnyerése végett ez egyszer tekintsen el az alakiságoktól és fogadja el annak feltételeit, mert különben nincs remény, hogy felsőségét valaha elismerje. Hosszas alkudozás után a pápa végre is engedett s a dispenzácziót megigérte. A parlament november 12-én összeült. Mindjárt első ülésében kimondotta a pápai követnek Angliába való visszahivását, feltéve, hogy általános dispenzácziót hoz a pápától. Két hét sem mult el, s a pápai követ Pole személyében már megjelent. Hogy mily fontos szerepe volt Fülöpnek a pápai követ visszahívására irányuló munkában, bizonyítja egy levele, melyben nővéréhez a következőket írja: „Én és a legfelségesebb királyné a parlamentet egybehiva. az előkelőkre gyakorolt befolyásunkkal kieszközöltük hogy a kardinális visszahivását kimondották, és parancsunkra praelatusok és lovagok kisérték őt udvarunkba, hol ő szentsége brevejét átadta. Ezután birodalmi kanczellárunk által tudomásukra adtuk a rendeknek, hogy mit óhajtunk. Első sorban pedig tudni akartuk, hogy maguknak a rendeknek is mennyire áll érdekükben oly eredményre jutni, mely lelkiismeretüket megnyugtatja".1 Pole megérkezése után 4 nappal Gardiner kíséretében a parlamentben megjelent s bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy a pápa különösen súlyt helyez Angliára, mint olyanra, mely a szigetországok közül már a keresztyénség első századaiban is legelőször vette fel a ker. hitet. Majd megemlékezve az egyházi szakadásról, elmondta, hogy sokan elpártoltak, de némelyek mégis hivek maradtak, s közöttök épen a királynő, ki minden külföldi segítség nélkül leverte az utóbbi lázadást. Isten akarata helyezte őt Anglia trónjára, hogy visszaállítsa az igaz vallást és kiirtson minden herezist. E végből egyesítette őt azonos vallású férjével. Minden hatalom Istentől származik, ki e földön két részre osztá azt: világira és egyházira. Az elsőt a király és királynő, a másodikat a pápa megbízásából ő gyakorolja. De ő nem azért jött hogy romboljon, hanem hogy építsen; nem azért, hogy kárhoztasson, hanem hogy kibékítsen; nem azért, hogy kényszerítsen, hanem hogy Krisztus szellemében tárt karokkal fogadja a visszatérőket. Hogy pedig az említett szellemben és elvek szerint intézkedhessék, el kell törölnie a parlamentnek azon korábbi végzéseket, melyek küldetésének és működésének útjában állanak.1 Miskolcz. Jármy József, (Vége köv.) ref. főgimn. tanár. iskolaügy. A tanárkörök működése a középiskolai új tanterv életbeléptetése óta. (1899. szeptembertől 1901. júniusig.) III. Tantervi, szervezeti, rendtartási és felügyeleti kérdések. (Folytatás.) 4. Az udvarhelyi kör Molnár Károly főreáliskolai tanárnak alapos fejtegetései kapcsán tárgyalta (1900 május) a fölvetett kérdéseket. 0 az első pontot szívesen elfogadja. Ezzel legalább is tíz napot megtakaríthatunk, mi által a túlterhelést is csökkenthetjük. A kétes és bukott tanulók kikérdezésénél akár az igent, akár a nemet a vizsgálati elnök sem vállalhatja jó lekiismerettel magára szemben a szaktanárral; mert a kikérdezés nem az egész évi anyagot öleli fel. S ha mégis bukik a tanuló, a kérdező tanárt az a gyanúsítás éri, hogy a legnehezebb kérdéseket tette föl; ha pedig a véletlenül feladott kérdésből tud valamit a tanuló, érdemjegye kiigazítását a tanuló is, környezete is a vizsgálat elnökének tudja be. A jó tanulók szempontjából is igazságtalan a mai vizsgálati mód, mert őket év végén osztályonként 3—4 félnapi tortura kiállására kényszeríti . . . Visszaemlékszik az erdélyi ref. gimnáziumokban a díszvizsgálatok mellett a tanvezető tanár (paedagogarcha) jelenlétével és vezetésével divatozott, ú. n. fennebbviteli vizsgálatokra. Ajánlja ezek szervezését olyformán, hogy az osztályozó gyűléseket megelőzőleg egy héttel bejelentendők a kétes tanulók az igazgatónál, ki azok megvizsgálására az időt kitűzi, még pedig a rendes tanítási órákon kivül, hogy a rendes tanítás menetét ez ne akadályozza. Az igazgató egy vagy több bizottságot alakít és kijelöli a megvizsgálandókat (Szerintünk ezen, az amúgy is különböző időkben működő bizottságokban okvetlenül az igazgatónak kell elnökösködni, úgy hogy csak fölötte rendkívüli és ritka esetben helyettesíthesse magát. Ha a régi paedagogarchák végig győzték az elemi osztályokkal is bírt kollégiumok összes feljebbviteli és díszvizsgálatain való elnökléseket: legyen erre a felelősséggel járó, fontos officziumra türelmök és és idejük a mai igazgatóknak is. Inkább az adminisztrálás szenvedjen vagy szoruljon egyidőre háttérbe ezen funkcziójukkal szemben!) Ezen a vizsgálaton úgy kérdez a tanár, hogy az egész évi tananyagból tűnjék ki a tanuló képessége; a bizottság aztán e szerint állapítja 1 Eanke: 197. 1 1 Froude: 175—6. 1.