Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

meg az érdemjegyet s terjeszti az osztályozó gyűlésre, ilyen vizsgálat kétszer lenne, hogy a tandíjmentességért, ösztöndíjért stb. való folyamodásokat semmise akadályozza. S ily vizsgálatok mellett azt is lehetne mondani, hogy csak egy tantárgyból lehet javítani. (Ilyformán a rossz tanulóktól csakugyan már az első félév végén megszabadulna az iskola.) Máskülönben előadó Waldapfel János felé közeledik: pl. a vizsgálatok helyét foglalják el nagyobb összefoglaló ismétlések; a bizonyítvány legyen jellemzetes; a szülőknek küldött értesítők szóljanak a tanuló erkölcsiségének, tudásának hiányairól, vagy művelésre alkalmas fényoldalairól. A féléveket záró osztályozásnál nem barátja előadó a túlszigorú szakkritikának. Inkább a tanuló egyéniségének s össztehetségének igazi megfigyelése legyen a döntő. A tanév legalább június 20-ig tartson, mert az elvégzendőkre elég idő marad az évzáróig. A kör előadónak ezen fejtegetéseihez hozzájárulván, a budapesti három pontot a következő — részünkről is helyeselhető — módosításokkal és kiegészítésekkel fogadta el: 1. A vizsgálat mai módja teljesen elejtendő Helyette fennebbviteli vizsgálat szervezendő az osztályozó gyűléseket megelőző hétre. 2. A tanév két félévből álljon ; e mellett szükség esetén a hanyag tanulók szülei több ízben is értesíthetők. A féléveket záró osztályozásnál lehetőleg a tanuló tehetségeinek összesége legyen irányadó. A szülők részére küldendő értesítők szóljanak a tanuló erkölcsiségének, tudásának hiányairól, esetleg kiváló tehetségéről. 3. A rendes tanítás legalább június 20-ig tartson. 5. Ezzel a budapesti kör által fölvetett hármas indítvány tárgyalását kimerítvén, mielőtt más tárgyra mennénk át, a fölvetett kérdéssel kapcsolatban lássunk még tisztán csak az osztályozás ügyében fejtegetett két értekezést, melyek közül egyik a létező bajt állapítja meg, másik a baj elhárítására egyúttal mintegy ideális czél gyanánt bizonyos irányelveket tűz ki. Nevezetesen Göllner Károly főreáliskolai tanár a pozsonyi körben (1900 decz.) egy igen eszmekeltő értekezésben az enyhe osztályozás okait fejtegetvén, statisztikailag, hivatalos jelentések alapján mutatja ki, hogy 25 év alatt míg a tanulók száma majdnem megkétszereződött, addig a bukottak százalékszáma fogyott; igaz, hogy a jeleseké és jóké is csökkent, de az elégségeseké emelkedett, a mi nyilván mutatja az enyhébb osztályozást, főleg ha azt a külföldi osztályozásokkal hasonlítjuk össze. Az enyhe elbírálás okait előadó a következőkben találja: ElsŐ ok az élet maga, mely a középiskolát igazi hivatásából kiforgatja s oklevelet nyújtó intézménynek nézi. Lehetetlen ugyanis, hogy míg Magyarország összes lakossága 30 év alatt 15 %"kal szaporodott: a szellemi, az általános műveltség szükséglete 80%-kal növekedjék; pedig ennyivel növekedett a középiskolai tanulók száma ezen idő alatt. Második oka a túlzsúfolt osztályok, melyekben a tanár nem ismerheti ki teljesen a tanulókat, inkább elnéző, mintsem igazságtalan lesz. Innen van, hogy népesebb intézetekben kevesebb °/o bukik, mint a kevésbé népesekben; pedig nem képzelhető, hogy amazokban jobb lehetne az eredmény. Harmadik ok a közoktatási kormánynak magatartása, mely hol a sorok között, hol nyiltan kifejezi elégedetlenségét a rossz eredmény miatt. Ezt felolvasó több miniszteri jelentésből vett idézettel bizonyítja. Negyedik ok a tantervnek magas színvonala, melyet ideális iskolának készítvén megvalósításához ideális tanulók is kellenének. Ötödik ok a sokféle melléktekintet, melyek elől a tanár, mint ember, nem zárkózhatik el mindig. Hatodik oknak a sajtót mondja, melyben jelszavak hangzanak, vélemények keletkeznek, ezek között olyan is, mely az iskolát és tanárt akkor mondja jónak, ha kevesen buknak. Végül arra figyelmeztet az előadó, hogy az élet mindig többet követel, kíméletet nem ismer: arra kellene hát törekedni, hogy már az iskola hozzá szoktassa a tanulókat az élet kemény követelményeihez. Ehhez az oly közelről érdeklő ügyhöz számos, érdekes felszólalás kapcsolódott. Dr. Wagner Lajos elismeri, hogy legalább a 4-ik és 8-ik osztályban szigorúbban kellene eljárni. De az enyhe osztályozást nem tartja oly nagy bajnak, mert a tanulók az életnek tanulnak s nem a jó osztályzat kedvéért. A tapasztalat szerint pedig sok gyenge osztályzatú tanuló az életben jól beválik, míg sok kitűnő osztályzatú lemarad. Hamvas József szerint addig nem remélhetünk javulást ebben a tekintetben, míg a középiskolákra háramlik a szakiskolák terhe. A minisztérium 1896-ban kiadott egy rendeletet, mely a 3. és 4. osztályban a tanulók szigorúbb osztályozását követeli; de eddigelé nem igen vették tekintetbe. Jónás János: az előadó által felhozott hat okhoz ő még hetedikül hozzá ad egyet: a tanárvilág jogosult elkedvetlenedését. Kényelmesebb nem buktatni, s enyhén osztályoz a tanár elkedvetlenedésből; mert ha buktat, mindenfelől támadásban részesül, s a jogosulatlan támadásokkal szemben alig talál valahol védelmet. A bajon csak radikálás eszközökkel lehetne segíteni. A szigorú osztályozásnak nincs meg a kellő eredménye. Hiába mondja ki a tanári kar ötször-tízszer a szigorú ítéletet, az iskola nem szabadul meg az oda nem való elemektől, kikkel örökös baj van, s kik oly kitartók, hogy még érettségi bizonyítványhoz is jutnak. Antolik Károly, épen mint Wagner, nem lát bajt az enyhe osztályozásban. Hosszú tapasztalatai szerint sok tanulónak később nyilik meg az esze, ezért nem felel meg a követelményeknek az alsóbb osztályokban, míg a felsőbbeknek a jó tanulók közé kerül. S épen a legintelligensebb családok fiainál tapasztalta ezt. Helytelen volna tehát ezeknek az útját szigorú osztályozással elvágni. Pirehala Imre : a statisztikai adatokból nem azt olvassa ki, hogy az osztályozás enyhébb lett, hanem hogy a tanítás módszere javult az utóbbi 30 év alatt. A bukottak száma nem mindig csak a tanulók tehetségét mutatja, hanem bizonyos mértékben a tanítás minőségét is. Ezért nem lehet olyan határozottan elítélni a tanügyi kormány eljárását, ha a bukottak nagy számát szóvá teszi. A ki a bukottak számát nézi, nem mondhatja enyhének az osztályozást, mikor minden 4—5-ik tanuló megbukik; a tanulás eredményét tekintve azonban, ő is enyhének mondja az osztályozást. 6. Az előbbi pont elején említett másik érdekes értekezést Cziegler Ignácz tartotta a kassai körben (1900 ápril) „Az osztályozás nehézségeiről" czím alatt, melyet — mivel a „Tanáregyesületi Közlönyben" is (XXXIII. évf. 31. sz) egész terjedelmében megjelent — itt csak igen röviden ismertethetünk annyival inkább, mert ezen számunkban a térből is kifogytunk. Az állam — kezdi a felolvasó — minden tanítóra két feladatot ró : a tanítás-nevelést és az osztályozást. Eletünk javát ugyan az első feladatra fordítjuk, de azzal is sokat töprengünk, hogy birói tisztünknek mikép felelhetnénk meg legjobban. Az állam tulajdonképen csak akkor ügyel ebbeli munkásságunkra, mikor már késő : mikor az érettségi vizsgálatra küldi a maga megbizottját. Ekkor az állam a legsűrűbb rostát szeretné kezünkbe adni, hogy aztán neki minél kevesebb baja legyen alkalmazottjaival ; a szülők pedig az igazi konkolyt is megszeretnék hagyni a tiszta búzában. A felső iskola