Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

séget Erzsébet iránt. Igy történt, hogy Mária egy reggel készséggel beleegyezett Erzsébet azon óhajába, hogy a2 udvart elhagyhassa; sőt távozásakor ügyesen színlelt érzékenykedéssel vett tőle búcsút. Az összeesküvés müve mindemellett nem szünetelt, sőt Francziaország biztatása folytán mind határozottabb alakot öltött. Most már széltiben-hosszában terjesztették a királynő és környezete ellen irányuló röpiratokat, s minden érdeklődőt felszólítottak az összeesküvésben való részvételre. A megfélemlett udvar, mint rendesen, úgy ez alkalomlommal is a császárhoz fordult tanácsért. A császár szigorúságot javasolt; de ennek épen ellenkező eredménye volt, a mennyiben még többeket hajtott az ellenzék, az összeesküvők táborába. Az összeesküvők 1554 január 25-én, Wyatt vezérlete alatt tényleg megkezdették a fölkelést és miután a Ieveretésükre küldött királyi sereg is hozzájuk pártolt, Mária és kormánya a legveszedelmesebb helyzetbe jutott. Ily körülmények között a királynő gyűlésre hívta London népét a Guildhall-ba s kijelentette, hogyha az országgyűlés tovább is ellenezné a spanyol házasságot, lemond annak tervéről; egyszersmind rendíthetlen bizalmát fejezve ki alattvalói hűsége iránt, védelemre hívta Őket a lázadókkal szemben. A királynőnek e kijelentése azonnal eldöntötte a felkelés sorsát, Míg ugyanis a kijelentés hatása alatt egyrészt a lázadók szenvedélye mindenütt lényegesen csillapult, másrészt oly tekintélyes haderő állt ki a korona védelmére, melylyel a felkelők egyáltalán nem mérkőzhettek. A fölkelés február elején, a fölkelők teljes vereségével csakugyan véget ért. s megkezdődött a bosszúállás műve. Február 6-án kihirdettette a királynő, hogy halálos büntetés terhe alatt tilos a felkelők bármelyikének menedéket adni. Egy héttel később Renárd így ír V-ik Károly császárnak: „Mária kijelentette, hogy Erzsébetet, Courtenayt s a Grayeket tartja a lázadás központjának; ha tehát ezek fejeit leiitteti, nem kell félnie senkitől. A foglyok is mind heretikusok, s ha őket kivégezteti, úgy rendezheti az országot, a mint neki tetszik".1

E szavak világosan elárulják Mária további czélzatait. Ehhez képest mindenekelőtt Gray Johannának és férjének kivégeztetését óhajtotta. Előbb azonban kisérletett tett a r. kath. hitre való visszatérítésökre; de miután e kísérlet eredménytelen maradt, február 12-én mindkettőjöket vérpadra vitette. íme a nő, a rokon, ki trónfoglalása s Londonba való bevonulása alkalmával Gray Johannával, az ellenféllel szemben így nyilatkozik: „Igazságtalanság volna egy ártatlan nőt büntetni mások vétkéért", most a valóban ártatlannal szemben, ki az összeesküvéstől teljesen távol állt, nem tartja igazságtalanságnak a vérpadot sem! Igen, mert így kívánta a gyűlölet s Máriának reakczionárius hajlama ! Azon a napon, a melyen Johannának és férjének feje a porba hullt, Courtenay is a Towerbe került. Még ezen héten mintegy 100 embert akasztottak fel Londonban rettentő példa gyanánt; 400-at kötéllel nyakukon hordoztak körül a város utczáin, kiknek azonban a királynő megkegyelmezett. Ugyancsak ez alkalommal végezték ki a fölkelés főbb részesei közül Wyattot, Suffolk herczeget és Gray Tamást. Miután Mária belátta, hogy az ellene irányult összeesküvés trónjának megingatása helyett épen ellenkezőleg annak megszilárdítását eredményezi ; miután rajongó lelke e fényes sikert r. kath. irányzatához való 1 Froude: 115 1. tántoríthatlan ragaszkodásának kövétkezményeül tekinté: nyiltan kijelentette, hogy most már semmi esetre sem fog eddig követett irányától eltérni s vívmányainak betetőzéseül végrehajtja a Rómával való kibékülést. IV. A róm. kath. szellem diadala, a Rómával való kibékülés. A Wyatt-féle lázadás leveretését követő szigorú rendszabályozás megtette hatását a spanyol házasság kérdésében. Nem kellett már a királynőnek félnie attól, hogy a Guildhall-ban tett nyilatkozatához hűtlen marad, s hogy a parlament ellenezni fogja házasságát; márczius 6-án a házassági szerződés kölcsönös aláírása és kicserélése után csakugyan megtörtént az ünnepélyes eljegyzés. Mária „birodalmának fénye és békéje érdekében" komoly méltósággal nyújtotta kezét Egmont grófnak, Fülöp képviselőjének s azonnal hozzá látott terveinek a legközelebbi parlamentben leendő keresztülviteléhez. Hogy mily sokat remélt a királynő alattvalóinak a lázadás leveretése alkalmával megnyilatkozott loyalitásától, eléggé bizonyítják azok a javaslatok, melyeket a parlament összeülését megelőzőleg házassági szerződésének megerősítése, a pápai szupremáczia helyreállítása s a reformáczió hívei ellen hozott régebbi törvények megújítása ügyében Gardinerrel kidolgoztatott. Reménye azonban nem teljesült, mert a pápai szupremáczia visszaállítására vonatkozó javaslat még a kormánytanácsban, utóbbi pedig a parlamentben megbukott. Egy tárgy volt, melyben a kormánytanács és parlament loyalitása egyaránt Mária ókajtása szerint nyilatkozott: a házassági szerződés megerősítése. Az erre vonatkozó javaslatot, miután Ígéretet nyertek affelől, hogy Fiilöp a pápai szupremáczia visszaállítását nem fogja erőszakolni, változatlanul elfogadták. Máriát azonban ez az eredmény nem elégítette ki, s elégületlenségének nyilt kifejezéseül Londont elhagyva, Richrnondba távozott. Itt vette az örvendetes hírt, hogy Fülöp fényes spanyol kísérettel South-Hampton-ban partra szállt, A közös találkozás színhelyéül Winchestert jelölték ki, hol az ünnepélyes egybekelés mihamar megtörtént. Gardiner, ki a házasságot az egyház nevében megáldotta, úgy tüntette fel beszédében azt, mint a róm. katholiczizmus helyreállítását czélzó isteni akaratot. V. Károly, hogy fiának rangját emelje s jegyeséhez méltóvá tegye, egy nappal a házasság megkötése előtt lemondott javára a nápolyi koronáról. Mily pompásan hangzott: Fülöp és Mária Anglia, Spanyolország, Nápoly, Jeruzsálem és Irland királya, illetve királynéja ; — de minden jó hangzás mellett is csak azt a politikai viszonyt lehetett belőle kiolvasni, mely a spanyolok és az angolok között a franczia érdekek ellensúlyozására létrejött.1 Belátta ezt azonnal egész Francziaország, melynek koronás feje a winchesteri nász után így nyilatkozik: „A szerencsétlen királynő megtudja végre az igazságot. Későn ébred fel s vádolni fogja a lelkiismeret, hogy vérrel töltötte be országát, azon czélokért, melyeket midőn elért,, nem hoznak egyebet, mint szomorúságot reá és népére !" 2 Alig mult el pár hó az egybekelés után. beteljesedtek a franczia király szavai. A családi boldogság áldozatává lett a politikai házasságnak. Fülöp ugyanis csakhamar megelégelte az életet Mária oldala mellett. Lehangolta az olyan érzelem mutogatása, a minőt nejével szemben 1 Ranke: 188 1. 2 Froude : 144. 1.