Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-23 / 25. szám

Tekintetes Elnökség! Mélyen tisztelt Kartársak! Bizalommal fordulunk Magyarország tanítóihoz, tanáraihoz és mindazon nemeslelkű egyénekhez, a kik az árvák sorsát szivükön viselik. Tanító-árvákról van szó, a kikről nem gondoskodik senkisem, a kiket csak 14—16 éves korukig nevelnek tanítói árvaházaink, azután pedig kibocsátják őket az életbe, hogy önerejükből, minden támasz nélkül iparkodjanak boldogulni, tanulmányaikat folytatni s jövőjüket biztosítani. Vájjon hánynak akad egy-egy jóakarója, a ki az árvát szánja és segédkezet nyújt neki, hogy élet-czélját elérhesse? Boldog az ilyen kevés, de annál szerencsétlenebb az a sok, a ki küzdeni kénytelen; sokszor hajlamaival ellenkező életpályára kell lépnie; dolgoznia, fáradnia kell, hogy önmagát fönntarthassa, s mégis keserves nélkülözések között kell tanulmányait elvégeznie. Némelyiknek még ez is sikerül, s a midőn kitűzött életezélját megkezdené, a melyért annyit fáradott és szenvedett, akkor veszi csak észre, hogy a lélek kimerült, a test pedig erőtelen. Es hova lesznek azok, a kik a küzdelem kezdetén már belefáradnak s a szenvedések iskoláját végigjárni nem tudják? Elzüllenek. Önhibájukon kivül a társadalomnak retteget és üldözött alakjaivá válnak; mindenütt föltalálhatók s mint tanítók árvái, a tanítói névnek kevés díszt kölcsönöznek .... Ezeket látva, vádol bennünket a lelkiismeret, hogy árváinknak segélyezése érdekében még mindig olyan keveset tettünk, s ebből kifolyólag fordulunk Magyarország lelkes néptanítóihoz, legyen nekünk — az „Eötvösalap" gondozóinak —segítségünkre annak a szándéknak a megvalósításában, a melylyel azt czélozzuk, hogy az „Eötvös-alappal" kapcsolatban „Árva-alapot"' teremtsünk. Ez az „Árva-alap" volna hivatva arra, hogy árváinkat — fiúkat és leányokat egyaránt — kik akár az ipari téren, avagy pedig a vidéki képzőkben, középiskolákban, vagy a budapesti és kolozsvári fő- és szakiskolákban óhajtják magukat az életre előkészíteni, segélyezhessük pénzbeli segélylyel, elhelyezhessük Őket a vidéki tanítói internátusokba. avagy a „Tanítók Házaiba". Ezen tervünk megvalósítását úgy gondoljuk, hogy az „Eötvös-alap" a maga részéről 10,000 koronát kihasít az ösztöndíj-alapból, s ezzel az „Árva-alap" alapját megveti. Hogy azután ez az alap évről-évre növekedjék s árváink az ahhoz való jogosultságot megszerezzék, az már Magyarország néptanítóinak önzetlen buzgólkodásától függ, a melyre annyival is inkább számítunk, mivel nem képzelünk magyar tanítót, a kinek szivét az árvák siralmas sorsa nem érintené s a ki az árvákért egy kis szolgálatot tenni hajlandó nem volna. Ezúttal sem kérünk a tanítóság saját keserves filléreiből, hanem igenis kérünk a társadalomban összegyűjtött filléreknek koronáiból, a melyeknek összegyűjtését a következő módon ajánljuk: 1. Az egyes vármegyékben levő tanító-egyesületek első és főkötelességüknek ismerjék, hogy a vármegye területén található tanító-árvák jogot nyerjenek az „Árvaalapból" való részesedéshez. Ehhez képest akár az egyesület vagyonából, akár pedig gyűjtés útján összehozott összegből váltsanak az „Eötvös-alap" pénztárosánál egyegy 50 koronás részes-jegyet, s azt Írassák annak a megyebeli árvának a nevére, a kit az „Árva-alapból" majdan részesíttetni óhajtanak. Ezáltal kettős czélt érnek el a tanító-egyesületek. Egyrészt megszerzik az árváknak a jogot, hogy az alapból részesíthetők legyenek, másrészt pedig az „Árva-alap"-ot gyarapítják, mert az ilyen árvák nevére íratott részes-jegyekért befizetett összegeketpénztárosunk ezentúl az „Árva-alap" javára könyveli el s azoknak visszafizetése csakis jótétemények alakjában eszközöltetik. 2. Kérjék föl a megyei tanító-egyesületek a megve beli királyi tanfelügyelő urat arra, hogy az „Árva-alapra" nekik gyűjtés czéljából megküldött gyűjtő-ívet ne dobják félre, hanem hordozzák azt magukkal körútjaikon, a hol nap-nap mellett alkalmuk nyílik arra, hogy az árvák nevében a nemes czélra egy-egy koronát gyűjtsenek. 3. A tanítói árvaházak és egyéb internátussal egybekötött intézetek rendezzenek évente egyszer-kétszer a nagyközönség bevonásával ünnepélyeket. Ezzel is kettős czélt szolgálnak. Mert míg egyrészt megismertetik a közönséggel az intézetet, annak szervezetét és szellemét, másrészt belépti díjak vagy önkéntes adakozás czímén szép összegeket gyűjthetnek az „Árva-alap" jávára, a melyet vagy mint adományt küldenek be a nevezett czélra. vagy pedig részes-jegyet váltanak egy-egy intézetbeli tanító-árva számára. 4. Az egyes kartársak azonban legtöbbet tehetnek az „Árva-alap" érdekében. Kezükbe veszik gyűjtőívünket, a melyet a „Néptanítók Lapja" útján juttatunk el minden egyes kartársunkhoz; fölkeresik vele azokat a jólelkű embereket, a kiknek az árvák javára mindig szokott egy-két fillérjük lenni, s egy kis fáradsággal tekintélyes összeget gyűjthetnek. Alkalmas időben iskolai ünnepélyeket, szini előadásokat rendeznek az „^.rva-alap" javára, az iskola iránt érdeklődők közreműködésével és bevonásával. Fölkérik közvetlen fölöttes iskolai hatóságukat arra, hogy alkalmas időben, minden évben egyszer az iskolában a tanítványok között filléres gyűjtést eszközölhessenek. Végül számtalan helyi körülmény adhatja meg a lelkes kartársnak az alkalmat arra, hogy „Arvaalapunknak" egy-két fillért szerezzen. Mélyen tisztelt Kar társak! Nem hangzatos szavakkal akarjuk közreműködésteket az „Árva-alap" javára megnyerni, hanem azzal az érzéssel, a melyet az apátlan, anyátlan árvák mostoha sorsa lelkünkben fölidéz. Szomorú a végzet, mely őket sújtja, még akkor is, ha némileg segíthetünk rajtuk. Igyekezzünk sorsukon enyhíteni. Szárítsuk föl a könyeket, melyeket a nyomor, kétségbeesés sajtol ki belőlük s adjunk nekik ne alamizsnát, hanem jogot a jótéteményekhez. Magyar Tanítók! Ne feledkezzetek meg az árvákról! Kelt Budapesten, 1901. június hó 1-én. Az „Eötvös-alap" nevében kartársi szeretettel: Péterfy Sándor, Lakits Vendel és Ujváry Béla, királyi tanácsos, elnök. másod elnökök. Peres Sándor és Kapi Rezső, titkárok. Bursics Ernő és Jözsa Dániel, Sehnidt Albin, jegyzők. pénztáros. Józsa Mihály, Kurz Sámuel, a Ferencz József Tanítók Háza gondnoka. ellenőr. tárcza Pál apostol és a szoezializmus. (Folytatás és vége.) Áttérünk végül Pál apostol harmadik alapelvére. 3. „Nincsen sem férji, sem asszony között válogatás1

1

. Ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetni az ókor azon nagy hibáját, melynél fogva a két nem között óriási különbséget tett és a nőt az emberi jogokban nem része-