Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

— egész a betű-ölésig!) Föltette ezt a két indítványt, melyet a kör el is fogadott: 1. A népiskolai tanítás a betöltött bét évvel kezdődjék. 2. Mind az osztott, mind az osztatlan elemi iskolák alsó négy osztálya részére egységes foglalkozási terv állapítandó meg. mely nemcsak a népiskola V.—VI. osztálya, hanem a középfokú oktatás érdekeinek szempontjából is ne sokféle, hanem csak a szükséges elemi ismeretek: értelmes olvasás, írás, beszélés és számolás elsajátítására és begyakorlására szorítkozzék, és pedig súlyt fektetve az értelmi tehetségek egységes fejlesztésére, különösen az emlékező tehetség nagyobb gyakorlására. 2. Ugyancsak a kolozsvári körben dr. Versenyei György olvasott fel a leánygimnáziumokról, indítványozván, hogy mondja ki a kör a női gimnázium felállításának szükségességét, s egyelőre a budapesti és a kolozsvári felsőbb leányiskoláknak a fiúiskoláknak megfelelő szervezettel ellátását, tekintetbe véve a női igények követelményeit. A megokolásban általában igazolja, hogy a tudás nem ellensége a nőiességnek, s a gyermekek nevelésére is inkább előnyös, mint hátrányos. A megélhetési viszonyoknál fogva a nők is rászorulnak a kenyérkeresetre. Igazságtalanság volna a magasabb pályák elzárásával csak durva munkára kényszeríteni őket. Az egyetem három fakultásának kapuit megnyitottuk már előttük, jogos tehát, hogy Ők is azzal a fáradsággal jussanak czélhoz, melylyel a fiúk. E kérdés hosszú, magas színvonalon álló vitát keltett. Dr. Széchy Ákos, dr. 2 örök István és Kiss Sándor szépen fejtegették a nő igazi hivatását, a mai társadalmi ferdeségeket, elszegényedést, a boldogtalanság szaporodását, a férfi és női czelibátus, a proletárizmus hódítását, a melyeknek legfőbb oka az, hogy az emberek s különösen a nők eltértek eredeti rendeltetésüktől. A családi élettől irtózik az emberek jó része; pedig a hiba nem abban|van, hanem annak meghamisításában. Gazdasági és szocziális életünk mind szánalmasabb képet mutat. Mi ennek az oka, ha nem az, hogy a mi nőink klaszszikus műveltségre vágynak, s aztán milliókat adunk külföldi női piperékért és hasonló dolgokért, melyeket otthon mind elkészíthetnének? Leányiskoláinkban semmiféle munkát nem tanulnak, a minek valami hasznát vehetnék. Nincs iskola, melyben megtanítanák szabni, úgy hogy a szülőknek fáj a szíve, mikor szabóintézetbe kell hogy küldjék leányukat, a hol nagy árt űzetnek s a hol talán megmételyezik ártatlan lelkét. Ha már nyitva az egyetem a lányok előtt, miért nem vágjuk le a régi czopfot? Miért nem szabadítjuk meg őket egyik lidércznyomástól: miért nem engedjük oda latin és görög nyelv nélkül ? Ha a női lélek kiművelődését s különösen, a mi fő, nemzeti művelődését veszszük tekintetbe : leánygimnáziumra szükség nincs. Nem klasszikus, hanem reális műveltségre van szükség, újkori nyelvekkel. Ezen felszólalók ellenében dr. Gál Kelemen és Kovács Dezső részéről a felolvasót pártolólag kifejtett nézeteik daczára a többség nem tartotta ez idő szerint sürgős szükségnek a leánygimnáziumok felállítását, illetve a felsőbb leányiskolák átalakítását. 3. Érdekes tárgya volt a pápai körnek egyik mult évi gyűlésén (1900. jan.) dr. Kapossy Luczián értekezése „Az egységes jog ősit ám középiskoláról." Fejtegetéseiből rövid vonásokban megemlítjük a következőket. A millenniumi tanügyi kongresszuson a középiskolai osztály előadójának eme javaslatát egyhangúlag elfogadták : „Társadalmi vagy tanulmányi jogosultság tekintetében a középiskolák különböző ágai között minden különbség megszüntetendő". Hogy ezen jogos elv megvalósíthatására a helyes út még nincs megtalálva, ennek okát előadó abban látja, hogy a középiskolát helytelenül fogják fel, midőn az egyik-másik pályára jogosíthat, de képesítettség nélkül. Világos példa erre az az anomália, hogy azon gimnáziumi tanuló, a kinek a görög nyelvből is van érettségije, bármely pályára léphet, és jogosítja a bölcsészeti szakon a franczia nyelvi szakcsoportra is, bár arra elő nem készítette, nem képesítette, míg a reáliskolai növendék, bár arra határozott képesítettsége van, a franczia nyelv tovább tanulására nem jogosított; jogosítást csak úgy szerezhet, ha a latin és görög nyelvből is szerez érettségi bizonyítványt. A középiskola nem lehet jogosítást osztogató intézet, hanem olyan, mely a magyar ifjúból az általános emberi és különös nemzeti tulajdonságok kiművelése alapján oly individiumot alakít, a ki egyéni hajlamok s felsőbb tanulmányok segítségével a társadalomnak hasznos tagja lesz. Az érettségi bizonyítvány ne útlevél legyen bizonyos pályákra, mint most; hanem annak bizonyítása, hogy az ifjúnak értelmi és erkölcsi képzettsége oly szilárd, hogy arra biztosan építhető jövője. Képesítse a magyar ifjút értelmi és erkölcsi kiművelés alapján minden pályára. Ne kényszerítse a fejlődő lelket egy bizonyos irány b^. Adja meg az általános nemzeti műveltséget, melynek alapján, hajlamát követve, alapíthassa meg jövőjét. Emberi és nemzeti szempontból egyaránt kárhoztatandó a mai állapot, a melynél fogva a szülőnek az elemi iskola befejezése után döntenie kell fia jövő életét illetőleg, a mi oly koczkázattal jár, a melyen számos ifjú élete boldogságát játszsza el, vagy csak nehezen és hosszas kerülő utakon képes lelki egyensúlyát helyreállítani. Ebből folyólag nem helyesli a miniszteri tervezetben említett trifurkáeziót, mert így nem származik egyenlő műveltség, s a nemzet vezető osztályainak értelmi színvonala ismét eltérő lesz. Nem helyesli azért sem, mert az egyenlő jogosítást a puszta latin nyelv tanulásához köti; tehát nem az erkölcsi és értelmi képzettséghez, hanem egy tárgynak a tanulásához. Felekezeti szempontból is helytelen a miniszteri tervezet, inert a háromféle középiskola elhelyezésének jogát egyenesen a miniszterre bízza. Hiszen a felekezetek a maguk érdekeinek megfelelő középiskolákat létesítenek; hogyan juthatnak most olyan helyzetbe, hogy rájuk kényszeríthetne a miniszter oly iskolát, mely felekezetük érdekével, intézetük berendezésével teljesen ellenkezik? S miért kellene nekik a a kevesebbe kerülő latin iskola helyett a sokkal költségesebb, czéljaiknak meg nem felelő mennyiségtan-természettudományi irányt elfogadniok? Szóval az előadó az egységes középiskolának a híve, s bár Dóczi az egységes középiskola eszméjét csak képzeletnek tartja, mely a tanügyi körökben sem képes mélyebb nyomot vágni: mégis az osztrák mérnök- és építész-egyesület hosszas tanulmányozás alapján kimondotta, hogy a gimnázium és reáliskola helyébe egy egységes középiskola állítandó valamennyi főiskolára való jogosítással. Míg ez megvalósul, addig is kívánja, hogy a reáliskolák végzett növendékeit a bölcsészeti és az orvosi karokra is bocsássák. Mindezek alapján előadó szükségesnek tartja, a minősítési törvénynek teljes egészében átdolgozását, a tanárság belevonásával. A kör az előadó fejtegetéséhez, illetve az előbb kivont öt tételhez hozzájárult. 4. ,,/f gimnázium és reáliskola kölcsönös viszonyáról" dr. Chovantsák István tartott sok tanulmányra és éles megfigyelésre valló felolvasást a budapesti körben (f. é. márczius), mely a Tanáregyes. Közi. 27—28. számában egész terjedelemben közzététetett. Az előadáshoz igen érdekes vita fűződött; de a tárgyalás nem fejeztetett be,