Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

azért a következő alkalommal (f. é. ápr.) újból tárgyalás alá vétetett. A vita eredménye értelmében a kör egyhangúlag állást foglalt a két iskola teljes egyenjogúsága mellett, minden íéntartás nélkül, és szótöbbséggel kivánatosnak jelentette ki, hogy addig is, a míg az egyenjogosítás keresztiilvíve nincsen, segíteni kell a fennálló bajokon, oly módon, hogy a reáliskolai latinisták saját intézetüknél tegyenek a latinból érettségi vizsgálatot. Szükségesnek tartja e kérdésben az egész tanügyi közvélemény megnyilatkozását, s óhajtja, hogy az igazgatóság a kérdést állandóan napirenden tartsa. 5. A debreczeni körben (f. é. jan.) Sinka Sándor ref. főgimnáziumi igazgató „A debreczeni polgári iskola sürgős szükségét" fejtegette. A helyi érdekű, de fontos kérdés úgy került ide napirendre, hogy a debreczeni ipartestület a várostól az iparos osztály műveltségének alaposabbá tétele végett egy polgári iskola felállítását kérte, s e beadványt támogatás czéljából közölte a tanári körrel is. Előadó szerint örvendetes jelenség az, hogy egyes társadalmi rétegekben magukban támad fel a szükségérzet a különböző iskolafajok iránt, s hogy egy laikus testület szakférfiakhoz fordul iskolaügyben. Á közölt adatokból kitűnik, hogy nagyon kevés V.—VI. elemi osztály áll a lV-ik osztályt elvégzett tankötelesek rendelkezésére, a kik aztán vagy a középiskolába tódulnak s ott vesztegetik az időt s gátolják a tanítást, vagy egészen iskola nélkül töltenek egy-két évet, míg kereskedő és mesterinasságra erősödnek. E szerint nemcsak az iparosság szempontjából és nemcsak a középiskolák zsúfoltságának csökkentése végett szükséges a polgáii iskola, hanem azért is, mert Debreczen lakosságának J/4

részét polgári elem alkotja, melynek erkölcsi és szellemi fejlődése függ ettől az iskolától, s melynek a népiskola kevés, a tudományos középiskola pedig sok is, nehéz is. Más kisebb városokban a polgári iskolák jól virágoznak, s csak Debreczen legyen el ilyen iskola nélkül? — A kör hozzájárult eme fejtegetéshez, hangsúlyozván egyfelől, hogy azért a polgári iskola felállítása nem teszi feleslegessé az elemi iskola V.—VI.-ik osztályának a szaporítását; másfelől, hogy csupán a népoktatás keretében mozgó, négy osztályú polgári iskolát kiván. Mert ha a polgári iskola hét osztálylyal állíttatnék fel, abból csak egy olcsóbb és silányabb középiskola válnék, mely károsan hatna vissza a középiskolákra és a felső kereskedelmi iskolára. 6. Gerlóczy Géza gazdasági tanintézeti tanár a kassai körben (f. é. febr.) a mezőgazdasági fakultásról olvasott fel. Egy gazdasági főiskola fontos kérdés Magyarországra nézve, mely földmívelő állam, s mint ilyennek szüksége van tudományosan képzett szakférfiakra. A meglevő gazdasági akadémia és gazdasági tanintézetek a régi alapoii állván, nem felelhetnek meg a magasabb követelményeknek; mert a hallgatók nagyobb része a meg nem felelő előképzettség miatt a tudományos tanítás befogadására nem is képes. E főiskola elé hármas czélt tűz ki: Először a gyakorlati téren működő gazdának s illetve nagyobb földbirtokosnak adjon magasabb szakműveltséget, hogy a falu népében könnyen gyökeret verő szocziális eszmék ellenében ő, mint a nép atyja és tanácsadója, hivatva legyen magasabb szocziál-politikai eszmékért küzdeni, nehogy a társadalmi kötelékek szétbomoljanak. Második czélja a gazdasági iskolai tanárképzés. A harmadik, hogy a földmívelési minisztérium s a gazdasági adminisztráczió tisztviselőinek szakképzettségét fokozza, s ez által országunkat a nyugati földmívelő és iparállamok nívójára emeljük. — Felolyasó szerint e gazdasági főiskolát valamely egyetemmel kapcsolatban kell felállítani, egyfelől a bölcseleti és természettudományi kiképzés, másfelől a gazdasági eszmék általános terjesztése végett. Nem mellőzendő azonban a főiskoláknál a gyakorlati kiképzés sem, s ezért egy jól rendezett kisbirtokkal kell azt kapcsolatba hoznunk. Ezen utóbbi ok miatt e terv Budapesten nem valósítható meg, mert a főváros nagy kiterjedésénél fogva az intézetet lehetetlen az egyetemmel is, a minta-kisbirtokkal is kapcsolatba hozni. Magyar-Ovár, hol már akadémia van, azért nem jöhet szóba, mert más tudományos intézettel nem köthető össze. Mindezek után úgy gondolja a felolvasó, hogy ha Kassa törekvéseit a harmadik egyetem ügyében siker koronázza: a mezőgazdasági fakultás számára alkalmasabb helyet nem is találhatunk Kassánál, annál inkább, mert e város a gazdasági tanügynek hozott nagy áldozatai által máris jogot nyert erre. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimnáziumi tanár. tárcza Pál apostol és a szoezializmus. (Folytatás.) II. De Bál apostol szerint: „nincsen sem szolga, sem szabadosu

. És ez egészen természetes is. Mert, ha az egyes nemzetek közötti korlátok letöretnek, következetesen le kell töretniök azon korlátoknak is, melyek az egyes nemzetek egyes fiai és általában az egyes emberek között fennállanak. Hogy a szolgaság a szabadságot hirdető keresztyénségben nincs helyén, hogy rabszolga nem lehet senki ott, a hol a Krisztus lelke uralkodik, — azt bizonyítanunk nem is kell. És, a mint látjuk, a keresztyén államokban mindenütt megszűnt a rabszolgaság. Pedig ezt keresztül vinni nehéz dolog volt. Hiszen, mikor ez a törekvés fellépett, úgy tűnt fel, mintha a mi napjainkban valaki azzal a társadalom-politikai elvvel lépne fel: „meg kell szüntetni a munkásosztályt". Hiszen a rabszolgák voltak akkor a munkásosztály, Ők voltak a kisiparosok is; — míg uraik az állam ügyeivel, a béke és a háború kérdéseivel foglalkoztak, mint az állam jogokkal felruházott polgárai és teljes személy- és vagyonbiztonságot élveztek, — addig ezek kötve voltak a röghöz, uraik szeszélyeinek odadobva; nem is mentek emberszámba, s egy szép és jó kutyáért többször több rabszolgát kaphatott az ember cserébe. A rabszolga értéke, nem egy ember életének értéke, hanem a vételár volt. Képzelhetjük, micsoda hatást tehetett Pál alapelve: „nincsen sem szolga, sem szabados" az egészen ellenkező gondolkozású, meggyőződésű kortársakra! Nem jelentett ezen alapelv mást, mint azt, hogy a Krisztusban, a keresztyén társadalomban meg kell szűnnie az úr és szolga, a munkás és a polgár közötti különbségnek; hogy a munkás, a szolga épen olyan kedves az Istennek, mint az úr, és a legelőkelőbb nemesek, a főrangúak csak olyan kedvesek az Isten előtt és hogy semmi előnyük sincs a szegény szolgák felett: „Mert mindnyájan egyek a Krisztusban". Krisztus felemeli a legalsóbbakat a legfelsőbbekig, s mind egyaránt nemessé teszi. A keresztyénség ezen egység megteremtésén fára dozott évszázadokon keresztül és fáradozik ma is. Lassan