Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

küzködő lelkek fölött; hanem szeretete egész erejével, az Isten országáról szóló tökéletes ismeret bizonyosságaival buzdít, sürget, bátorít. Igyekezzetek, óh igyekezzetek bemenni a szoros kapun! Szakítsátok el a bűn köteleit — egészen ! Igyekezzetek bemenni, mert ha be nem mentek, rettenetes vergődés jut osztályrészetekül; ha pedig bementek, boldogság vár reátok. Sokszor aztán a buzdítást halló tömeg kétfelé oszlik, s az egyik félen ott állanak a Judások, Simon Mágusok, s mindazok, a kik az Isten országa dolgaival foglalkoztak, de sohasem elég komolyan és alázatosan. A másik oldalon azok, a kik sok hányattatás ós iszonyú küzdelmek után tértek a Krisztushoz, de igazán oda tértek, mint Mária Magdolna ós Ágoston, Luther ós Franké, Hudson Taylor és Livingstone. 4. Minden időben vannak olyanok is, a kik határozottan távol állanak az Istentől; olyanok is, a kik hamarosan ós véglegesen a Krisztus tanítványai sorába állanak, s olyanok is, a kik az Isten országa határszélén sokáig hányattatnak a jó ós rosz közt ide s tova. De vannak korszakok, a melyek kiválóképen az Isten országa határszólén való vergődés korszakaiul tűnnek fel. E korszakokat az Istenről való megfeledkezós korszaka előzi meg. A próféczia elhallgat. Mintha az Isten Lelke senkit sem ihletne. Az ige nem zeng. Az angyalok hallgatnak. A bűn ereje nő. A vallásos lelkek megcsontosodnak és elfásulnak. A hitetlenek raja az élvezetek tengerére vonja a lelkeket S a ki az élő Istenről bizonyságot óhajtana is tenni, csüggedten mondogatja: ((Kicsoda hiszen a mi prédikálásunknak?!» Úgy látszik, hogy az ég is elborul s örökre bezárulnak a kapuk, a melyeken áldás és üdvösség száll alá. Az Isten azonban még sem zárkózik el örökre. Megszakítj a az egeket. A Krisztus eljő, vagy testben, mint 2000 évvel ezelőtt, vagy a Lélek által, mint 400 évvel ezelőtt. Az evangélium zenéje zeng. Az ige zúg. A csontok megmozdulnak. A lelkek kérdezősködnek. A felébredés azonban nehéz. Mindenki érdeklődik a vallás iránt; de kevesen akarnak a régi roszszal szakítani. A különböző idők farizeusai ós sadduczeusai tolonganak a Jézus körül. Mindenre készek, csak az Isten országa törvényeinek alázatos elfogadására nem. Ezért oly kevés az eredmény. Ezért van Júdás még a Jézus tanítványai között is. Ezért maradnak oly kevesen hívek mindhalálig. A vergődés, a hányattatás, a küzköd es, az alkudozás és az óbredezós ós mégis az alvás, visszahanyatlás e korszakát éljük ma is. Sokan tolulnak az Isten országa felé; de a határszélen megállnak. Egyiket a vakhit, másikat a Jézusról szóló helytelen felfogás, a harmadikat az érzékiség tartja vissza. Neki-neki készülnek; terveznek, tanácskoznak, s az eredmény mégis csak az, hogy pusztulunk, veszünk s azt mondogatjuk: Hiába, minden hiába! * A kinek azonban a szive helyén van, az kövesse e szörnyű, átmeneti korszakban, e borzasztó félhomályban is az Idvezítőt. Es hangoztassa komolyan és határozottan mindazok felé, a kik még komolyan nem vették az evangélium tényeit ós igazságait, hogy: igyekezzetek, óh igyekezzetek bemenni az Isten országába, és pedig a szoros kapun át; mert elveszni sokféleképen lehet: a vakhit, a hitetlenség, az érzékiség túltengése, a kártya, a pónzvágy, a képmutatás, a gúnyolódás, a megcsontosodottság által:ele idvességet találni csak egyfélekép lehet, tudniillik az Isten kegyelme s a Jézus Krisztusban való hit által. Szabó Aladár, ref. theol. akadémiai tanár. iskolaügy. A tanárkörök működése a középiskolai új tanterv életbeléptetése óta. (1899. szeptembertől 1901. júniusig.) II. ^1) Tantervi, szervezeti, rendtartási és felügyeleti kérdések. bj Iskolai szervezetek. „Az elemi iskola, mint a középfokúi iskola előkészítője" cz. alatt tartott felolvasást Felméri Albert a kolozsvári körben (1901. febr.) Lényegileg sem újat, sem többet nem mondott, mint a mennyit e kérdésben a tanterv-revizió alatt e Lapban mi is elmondtunk. Azonban ezt a kérdést fölvetni czélszerű dolog volt. Mert a kezdő gyermek fiziológiája és pszihológiája összeköttetésben áll a tanítás elemi művészetével. Ezt pedig az idáig való tantervek még nem oldották meg. Felolvasó szerint nálunk a tankötelezettség igen korán kezdődik. Innen a sok sáppadt, vézna, egészségtelen gyermek. Ma a katonakötelezettség a 21-ik évben kezdődik; tehát semmi akadály sincs abban, hogy a tankötelezettség a hét évvel kezdődjék. Igaz ugyan, hogy a gyermekek nem egyformán fejlődnek, s vannak, kik már hatéves korukban mehetnek iskolába, a kiket ezután sem kell eltiltatni; de kötelezni csak a hétéveseket kell. A középfokú oktatás is megkívánja, hogy a gyermekek érettebbek legyenek. Másik baj az, hogy az elemi és középiskola között nincs szerves kapcsolat. A kettő közötti űrt igen sok gyermek nem tudja átugrani. Innen van egyfelől a középiskolák I-ső osztályaiban az a sok bukás. Másfelől onnan, hogy a tanterveket úgy készítik az elemi iskolára és középiskolára, hogy egyik a másikról nem vesz tudomást. Pl. az elemiben kevés súlyt fektetnek a memóriára s tankönyvet alig használnak. (A mi tapasztalatunk szerint ellenkezőleg áll a dolog: kelleténél több a memorizálás és sok a tankönyvhöz való ragaszkodás