Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség:: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-bivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia iierliá'/a), hová az tdöfiz, és hirdet, díjak intézondök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 9 kor. ; egész évre : 18 korona. Egyes 8'ám ára 40 fii. A határszélen. Igyekezzetek bémenni a szoros kapun, mert sokan igyekeznek bémenni és nem mehetnek. Lukács ev. XIII, 24. 1. Némely lélek minden nagyobb rázkódás és küzdelem nélkül lép be az Isten országába. A mint hallja a megfeszített és feltámadott Krisztusról szóló evangéliumot, azonnal belátja, hogy az igaz. Mi sem természetesebb ennél! Ila van egy bennünket szerető Isten, akkor annak hozzánk kellett jönnie. Ha ide jött és isteni életet ólt: a bűnös világgal összeütközésbe kellett jutnia. Ha Megváltó akart lenni: a halál elől nem menekülhetett. De ha meghalt: fel kellett támadnia, hogy az ő szeretetének és irgalmának teljessége szótáradhasson a világba. Vannak boldog lelkek, a kik ezt úgyszólva egy hallásra belátják. S ha ezt belátták, akkor aztán egész természetes az is, hogy életöket az értök szenvedő Megváltónak kell szentelniük s róla bizonyságot kell tenniök. Az ilyen lelkek tehát hamarosan belépnek az Isten országába s azután is gyorsan haladnak előre a megszentelődés utain. 2. Viszont vannak, sokan vannak, a kik, legalább emberi szem által észrevehetőleg, nem is közelítenek az Isten országa felé... Vagy az érzékiségbe, vagy az elméleti kételkedés szövevényeibe, vagy az ember vaclságából eredő durva bűnökbe merülnek el, és soha, de sohasem kérdezik: Van-e Isten, a ki nekem valami csudálalatos boldogságot készített?! Van-e halhatatlan lélek, a kin én segíthetnék, ha az Isten gyermeke lennék?! Ha az érzékiségbe merültek el, akkor leiköknek ez az alaphangja: Együnk, igyunk; úgy is meghalunk! Ha a kételkedés szövevényeibe, akkor ez: Mi az igazság? Ha a durvaságba, akkor az, a mi III. Richárdé volt: Elvégezem, hogy gonosz legyek! Úgy is könnyebb nekem már a vérfolyamban előre gázolni, mint visszatérni! Megtörténik aztán, hogy a különböző szörnyű bűnök együtt jelennek meg, mint VI. Sándorban vagy Barcre-ben, s a legrettenetesebb, a mikor az öntudatos képmutatás örve al att a lélek vagy a paráznaságnak, vagy a rószegeskedósnek, vagy a cynicus hitetlenségnek, vagy a kegyetlenségnek a rabja! Vannak azonban ebetek, a melyek egyenesen zavarólag hatnak, nemcsak a hitetlenekre, hanem azokra a hivő keresztyénekre is, a kik még csak kevés tapasztalatot szereztek a lelki küzdelmeket illetőleg. A ki egészen következetes az ő világiasságában, azt érti mindenki, ha nem helyesli is bűneit. A ki egészen következzetes az ő keresztyén életében, azt is érti a másik keresztyén ; sőt a hitetlen világ is leszámol vele ilyenformán : Igazán jóravaló ember; csak a hite ne volna olyan furcsa! Azonban nem mindenki következetes a keresztyén életben, s a ki következetessé lett is, annak is előbb gyakran emberfölötti erővel kellett liarczolnia. Az Isten országa határán egy gomolyban lát az ember csodálatos, jóval ós roszszal megrakott lelkeket. Egyik pillanatban úgy tűnnek fel, mint megtérni vágyó lelkek; a másik pillanatban, mint gonoszok ós képmutatók. Ilyen lelkeket látva esnek sokan . kétségbe a fölött, hogy a megtérés, bűnbánat, hit és megigazulás valóságok lennének. A ki azonban a legjobban ismerte az emberi lelkeket, az ezen a szörnyű ponton, az Isten országa határszélén vergődő, küzködő tömeg fölött is mély bölcseséggel tud ítélni. Világos látását semmi sem zavarja meg. 0 tudja, hogy azok, a kik hallva az Isten igéjét, sírtak bűneik felett, de újra meg újra visszaestek, nem képmutatók, hanem: igyekeztek bemenni az Isten országába, de nem mehettek. Olyan természetes, hogy valami jó mutatkozott rajtok ! Hiszen igyekeztek bemenni ! Viszont olyan természetes; hogy újra elkövették megszokott bűneiket. Hiszen még »nem mentek becc. Épen azért nem gúnyolódik sem a hit tárgyai felett, sem a