Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

igazi nagy úr. Csak látnád, mikor a tekintetes urat hivatja a nagyságos úr, vagy a midőn ez referálni megy a méltóságos vagy épen a kegyelmes úrhoz, — hogy eltűnik a gőg, a fenség-érzet az arczról; a derék hajlékonyabb lesz, s ott teremnek egyszerre a nagy kérdések: nem a ballábával kelt-e ki az ágyból ma reggel ő móltósága? Nem boszantotta-e fel odahaza a méltóságos asszony vagy itt a kegyelmes úr? Nem ránczos-e a homloka? Mert hát igen derék, művelt ember a főnököm, azt mindenki tudja, de kissé ideges, néha meg szeszélyes s olyankor ... olyankor ... ej hagyjuk. (En sem merek ám mindent megírni.) Láttál te már kedves barátom ideges főnököt? Dehogy láttál. Hej a mostani megvastagodott nyakaddal, derekaddal, ha berendelnének csak egy negyed évre szolgálatra egynémely modern hivatalba, majd megtanulnád mi a talmi arany, mi az igazi; megtanulnád, mi kincsetér, a mit a világ s lelkésztársaid nagy része is oly kevésre becsül : a szabadság, a függetlenség. Hivatalos kötelességed és lelkiismereted az igenis parancsol neked is.' Minél becsületesebb vagy, annál feltótlenebbül; de hol az az ember, a kitől félsz, kinek összeránczolt szemöldöke megrettent? Te szolgája vagy Istennek s Isten igéjének, de nem vagy szolgája az embereknek; vannak feljebbvalóid, vannak esperesek, de azok nem idegesek, nem szeszélyesek ; szelíd, jó emberek; ha tiszted elvégzed becsületes emberhez illőleg, ha tégecl a te lelked nem vádol, fensősógeidtől te nem rettegsz. Mi németek -— mondá azoknak mostani császárok — senkitől sem félünk, csak az Istentől! Ugyanezt elmondhatják Magyarországon a protestáns lelkészek, no meg a kik születésüknél fogva örököseivé lettek több-kevesebb ezer holdnak. Szabadság, függetlenség, emberi móltóság, önálló meggyőződés, . . . tudom, hogy az emberek manapság az ilyesfélékre nem sokat adnak, a a zsidó nem sokat hitelez rájuk; de nekem drágák neked is, és reményiem, hogy azok becsét majdan felismeri kedves fiad is. Úgy ne értsd ám azonban fentebbi szavaimat, mintha én a sulykot messze elhajítva, a szabadságot, az önálló meggyőződós nyilvánítását csupán a lelkészi állás részére akarnám lefoglalni. Az értelmi s erkölcsi erejét, fölényét érző férfi szabad és független, vagy legalább ritkán lesz gerincztelennó még a szorosabb értelemben vett bürokratikus körben is ; a nem ily körben működő hivatalnokok egy jó részének pedig épen hivatalbeli és becsületbeli kötelességük nézetüket, meggyőződósöket nyíltan kimondani, az igazságot kutatni, a jognak, a világi törvénynek érvényt szerezni. Azt a teljes önállóságot, az emberektől való azt a teljes függetlenséget azonban, melyet a prot. lelkész élvez, mégis kevés más hivatalnok érzi. De fényessé teszi még előttem a protestáns lelkészi pályát az a munka, melyet az e pályán működők teljesítenek. Korunk a munka, legtöbbször a lázas munka kora. A ki manapság hivatását be akarja tölteni, annak a restség, a tétlenség vánkosát nem szabad feje alá tennie. A fejedelmektől elkezdve a napszámosig dolgozni kell mindenkinek. Dolgozik is minden jóravaló ember; dolgoznak is, néha bámulatot és tiszteletet érdemlő kitartással, erőfeszítéssel a kisebb és nagyobb hivatalos állásokat, méltóságokat betöltő polgárai a nemzetnek. Csakhogy különbség van ám munka ós munka között. Vannak a testet és lelket elzsibbasztó, sőt néha megölő munkák, és vannak olyanok, melyek ha a testet többó-kevésbbé elfárasztják is, de a lelket felüdítik, boldogsággal árasztják el. Nézz szét barátom a tudományosan képzett emberek előtt nyitva álló pályák között: mi ezeken az arra lépőknek a teendőjük ? Az egyik egész életén át foglalkozik a közigazgatás ezerféle, sokszor apró cseprő dolgaival, a sok czikornyás, terjedelmes s bizony néh a a valót elpalástoló hivatalos jelentések fogalmazásával, vagy olvasásával. A másik a mai napot zsebtolvajok, bókóreszelők, a holnapot csalók és hamisítók, a holnaputáni rablók, gyilkosok társaságában tölti, már vagy személyesen szemben állván velük, vagy a róluk felvett jegyzőkönyvek, a hazugságokkal gazdagon megrakott tanúvallomások ós egyéb akták közé temetkezve ós fejtörések között latolgatva, hogy hány havi, hány évi börtönt szabjon a sokszor nem is a maga, hanem a társadalom bűne miatt szerencsétlenné lett embertársára. A harmadik éles, furfangos észszel iparkodik fele érdekében az igazságot hol kihüvelyezni, hol elhomályosítani. A negyedik egész életét a szenvedők, a testi kínoktól gyötrődtek, a sírók, jajgatók között tölti. Szép hivatás ez is, amaz is ; jó szolgálatot tesz a hazának, a társadalomnak, a családnak, az egyesnek a kormányzó is, a biró is, az ügyvéd is, az orvos is és a sok másféle hivatalnok is. Áldja meg az Isten őket lelkiismeretes fáradozásaikért; ele bizony az ily munkában nemcsak a test fárad ki, de a lélek is elzsibbad. A poros, élettelen akták nem üdítik a lelket. Mi a protestáns lelkész munkája? Hirdeti Istennek igéjét, az örök, a mindeneket és minden körülmények között boldogító örök igazságokat; az alig világra jött kisdedet felveszi az egész emberi nemzetséget szerető, érettünk magát áldozatra adott Jézus híveinek társaságába ;