Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

lelkészeket szokták évről-évre e felolvasások tartására kiszemelni. Horton, van Dyke, Stalker, Jan Maclaren, Dale, Sckmith György gazdagították a theológiai irodalmat a homiletika, eura pastoralis köréből vett kitűnő felolvasásaikkal, melyek az alap jövedelméből könyv alakban is megjelentek. Különben is a praktikus irányú theológiai munkák képezik az angol vallásos irodalom legérdekesebb és legértékesebb részét. Az egész bibliát, vagy ennek egyes részeit felölelő biblia-magyarázatok, a különböző igényeknek megfelelő magyarázatos bibliák nagy számmal jelennek meg évenként. Tanulók használatára ott van a gambridge-i egyetemi nyomda által kiadott magyarázatos biblia és az edinburghi Clark-féle kézikönyv-sorozat a bibliaiskolák számára. A tanítók számára az oxfordi „Teacher's Bible", s a mult évben megjelent „Century Bible" stb. A gyakorló lelkészek számára az újabb időben megjelent People's-, Speaker's-. Expositors's-Bible. Ez utóbbi sorozatban kiválóan értékesek Dods és Maclaren munkái. De a jó öreg Mathew Henry és a nálunk is ismert és használt Lang-féle Bibelwerk angol átdolgozása is megvan majd minden angol lelkész könyvtárában. Gyönyörű és nagy népszerűségnek örvendő bibliamagyarázati munka Spurgeonnak német nyelvre is lefordított „Dávid kincstára" czimű nyolcz kötetes munkája. A zsoltárok e kommentárja megbecsülhetetlen segédkönyv a gyakorló lelkész számára. Nagybecsű segédkönyv a lelkész könyvtárában egy jó bibliai-szótár. Az angol lelkész válogathat ezekben is. Á régibb Schmith féle és a többi kisebb terjedelmű bibliai szótárak mellett a legértékesebb a mult évben megjelent Hastings-féle „Bible Dietionary" 4 kötetben, az edinburghi Clark-féle czég kiadásában. Egy ilyen jó szótár egy egész theológiai könyvtárt pótló munka. Világos, mindenki által érthető szellemben és nyelven vannak ebben tárgyalva a bibliára vonatkozó összes tudományok kérdései. A legkitűnőbb angol, amerikai és holland tudósok írták e szótár értekes czikkeit. A tudományos jellegű bibliai kritikának is elég gazdag irodalma van angol nyelven. Driver. Cheyne, Davidson, Schmith az ószövetségi, Lightfoot durhami püspök és ennek utódja Westcot.t, a szövegkritikus Hort, Agar Beet az újszövetségi bibliai kritikai irodalom legkiválóbb munkásai. Westcottnak a jánosi levelekről, s az újszövetségi kánonról írt munkái abszolút bcscsel bírnak. Az angol theologusok között azonban olyan, a ki a bibliai kritika terén valami új „iskolát" alapított volna, egyáltalában nincs. A mint mondják és most széltében emlegetik, e „magasabb kritika" gyökérszálait az e tekintetben páratlan német, illetve holland theol. irodalomban kell keresni. A nagytudományú német professzoroknak köszönhetjük azt a labirinthust a biblia kritikájára vonatkozólag, a melyben el, és a melyből kiigazodni nem kis fejtörést okoz, még azoknak sem, a kik e kérdésekkel kedvvel foglalkoznak. Az angol egyetemek és kollégiumok íalai közé még csak most kezdenek behatolni e modern „magas" kritikai felfogások és elméletek, különösen az új szövetségre vonatkozólag. E modern raczionális német tudósok elméletei bizonyára ismertek voltak az angol theologusok körében is, de mindezideig nem akadt számbavehető,jelentékenyebb szószólójuk. A „Supranaturál Religion" névtelen szerzője, a ki oly durva támadást intézett mintegy busz évvel ezelőtt a keresztyénség ellen, s Arnold Máté, Leslie, Huxley mind csak az egyházon kivül álló dilettáns kritikusok voltak. De most egy, anglikán dignitáriusok szerkesztésében megjelenő nagy munka szegődött e „magas" kritika szolgálatába. A Cheyne anglikán kanonok szerkesztésében megjelenő „Biblical Encyclopaedia-4

e munka. Eddig két kötete jelent meg e nagyszabású műnek. Úgy az első, mint a nemrég megjelent második kötet nagy konsternáczió szülője volt. Az első kötetben különösen a keresztségről, egyházról, —a második kötetben az evangéliumokról szóló czikkek okoztak nagy feltűnést és keserűséget. Az előbbit merev angol magas egyházi szempontból írta egy anglikán kanonok, — emezt ultra raczionális szempontból egy zürichi tanár, dr. Sehmiedel. Hogy e két szélső felfogású czikk hogyan férhet meg egy azon Encyclopaediában, azon persze lehet csodálkozni; de hát az emberi elmének vannak ilyen ficzamodásai. Dr. Schmidel zürichi német professzor csak annyi történelmi értéket hajlandó az evangéliumoknak tulajdonítni, mely szerint belőlök némi bizonyossággal megállapítható, hogy ezelőtt két ezer évvel élt és tanított Zsidóországban egy Jézus nevű, rendkívüli ember, kit tanítványai Krisztusnak tartottak, vagy jobban mondva: a most ismert és imádott Krisztusnak „tettek meg". Egy szóval, úgy ezen czikknek, mint a nemrég elhunyt Bruce glasgowi tanár Jézusról írt czikkének tendencziájuk az, hogy elhitessék a jámbor angolokkal azt a képtelen, már Istennek hála nálunk elavult felfogást, hogy nem Krisztus alapította az egyházat, hanem az egyház alakította Krisztust. Persze nem kis dologról van ott szó. Nem e vagy ama könyv keletkezésének, szerzőségének kérdése forog csupán szóban, hanem az ilyen soványító, átgyúró, tendenczia hajhászó, mithószt, szirabolumot sejtő és sejtető magas kritika az élő, munkás hit gyökereire veti fejszéjét. Nem így tanultátok Krisztust, — mondja Pál apostol; — és hogyan állhat a mi megismerésünk, szeretetünk erős alapon, ha meglyuggatják, elmállasztják azt a modern elméletek? Ilyen forma, bár mérsékeltebb irányú, önállóságot vindikáló kritikai munka jelent meg az eddig orthodoxiáját oly féltékenyen őrző skót szabad egyház körében is. Egy Mofl'at nevű lelkész adott ki ugyanis egy ily czimű munkát: „The historical New Testament". Nagy ezért a felindulás Izraelben! És ha meggondoljuk, hogy — mint mondám — e kérdések megvitatása ott nem eszoterikus, hanem napilapok, heti és havi folyó iratok hasábjain történik, — elképzelhetjük hogy a nálunk már jó formán sutba dobott felfogások nem kellemes benyomást gyakorolnak az angol bibliás közönségre. De azt hiszem, a végeredmény ott is, mint másutt, csak az lesz, hogy a merev, betű-inspiráczióban való hit válik tarthatatlanná. A szisztematika theológia terén sincs sok eredeti gondolkozó, új rendszert alkotó író angol nyelven. Érdekes, hogy a közkézen forgó három dogmatikát amerikai tudósok, Hodge, Shedd, Clark írták. A több kisebb terjedelmű és igényű dogmatikai kézi könyvek mellett persze a nagy, korszakot alkotó német művek is át lettek ültetve angol nyelvre. így a mult hóban már Ritschl nagy munkája is megjelent angol fordításban. Egész kis irodalmat teremtett az anglikán egyház egy részének a római katholikus átlényegülési tanhoz szító felfogása az úrvacsorát illetőleg. A legújabb és nagy feltűnést keltő idevágó munka Gore westminsteri kanonok „The Body of Christ" — „Krisztus teste" — czimű könyve, melyben ő, ki azelőtt a magas egyházi párt vezére volt, az úrvacsoráról, teljesen kálvini elveket hirdet. Ezért persze a magát cserben hagyottnak érző ritualista párt erős támadásokat intéz ellene. Egy másik újabban megjelent érdekes könyv Watson liverpooli lelkésznek „Doctrines of Grace" czimű munkája. E sokoldalú termékeny író e könyvben a hit sarkalatos tételeit tárja elénk gyönyörű költői nyelven és