Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

czióban határozódó életre tekintenek; a belsőt s bajainknak mélyebben fekvő forrásait azonban nem kutatják. S ez áll egyházi hivatalos gyűléseinkre nézve is általában. Lapokban, privát beszélgetésekben őszintén • feltárjuk bajainkat; sokszor egészen helyesen reá is mutatunk azok forrásaira; de azért ments Isten, hogy a zöld asztalnál ezekkel előhozakodnánk és orvoslásukra törekednénk. íme lefolytak a konvent ülései; most tartatnak több kerületben az egyházmegyei gyűlések, de benső egyházi életünk legfontosabb kérdései vagy egyáltalán szóba sem kerülnek, vagy megoldatlanul odáztatnak el a jövő évi gyűlésekre. A mi a konventet illeti, mindenfelől hangzanak fel ellene a panaszok. De ezekkel a panaszokkal, én úgy látom, hogy csak úgy vagyunk, mint az a farizeus, a ki más szemében meglátja a szálkát, a magáéban pedig a gerendát sem veszi észre. Vádoljuk a konventet, hogy erélytelen, hogy képtelen egyetemes egyházunknak törvények és békekötések által biztosított jogait megvédelmezi; hogy nincs érzéke ama bensőbb és magasabb kérdések iránt, a melyeknek helyes megoldásától függ egyházunk megerősödése és felvirágzása; de hát kérdem, kikből áll a konvent? Nemde azokból, a kiket önmagunk neveltünk s önmagunk állítottunk egyházunk élére. Az egyházak képviselőiből alakult egyházmegyei gyűlés küldi fel megbizottait a kerületre s a kerületek a magokéit a konventre; miért elégedetlenkedünk tehát azokkal, a kikre saját magunk bíztuk ügyeink intézését ? Nem, nem a konventben, a fa koronájában, hanem a gyökerekben : gyülekezeteinkben, egyházmegyei és kerületi gyűléseinkben van a baj. Ha az alsóbb fokokon nyitott szemekkel, kutató lélekkel vizsgálnánk a bennünket s nemcsak kívülről, de főként belülről emésztő bajokat, és minden álszemérem és az esetleg feltámadó ódium félelme nélkül fel mernénk azokat tárni, meghányni-vetni, orvosszereiket keresni, és olyan embereket küldenénk a felsőbb fokokra, a kik nemcsak hogy értik és érzik szükségeinket, de azoknak kielégítésére a legjobb jóakarattal törekesznek is, minden politikai és minden megalkuvás nélkül : akkor majd egyéb kérdések is oda kerülnének a kerületek és a konvent zöld asztalára, nemcsak a sablonszerű adrninisztráczió kérdései és nem olyan megoldást nyernének, mint a milyet most nyernek s a mi miatt elégedetlenkedünk. Ne képviselőinket vádoljuk tehát, — hiszen azok a mi képünk viselői; hanem mi magunk formáljuk át magunkat más képre. Ha azt akarjuk, hogy bajainkat, szükségeinket megértsék a felsőbb fórumokon is: tárjuk fel azokat az alsó fokokon és küldjünk ügyeink képviselésére olyanokat, a kik nem úgy cselekesznek, mint az országgyűlési képviselők, hogy megválasztatják magokat függetlenségi programmal és első dolguk, hogy a kormánypártba lépjenek át, mihelyt kezökben a mandátum. Ismétlem azonban, hogy nekünk magunknak, az alsó fórumokon szereplőknek kell átalakulnunk, és átalakítanunk gyűléseinket is. Ne leplezgessük bajainkat és szükségeinket s ne keressük gyengeségünk okait csupán az ultramontanizmusban vagy a szektákban; hanem tekintsünk a saját bensőnkbe is és annak fogyatkozásait törekedjünk orvosolni legelső sorban. S mindezt ne csak privátim, ne csak az egyházi lapok hasábjain hangoztassuk, hanem vigyük be hivatalos gyűléseink zöld asztalára is. Ha ezt teszszük, akkor más képet nyernek tanácskozásaink és más képet nyer egész egyházi életünk is. Alulról kell megindítanunk a regeneráczió eme munkáját, mert hiszen nem pápisták vagyunk mi, a kiknek a pápa képére kell alakulniok, hanem protestánsok, a kiknél mindennek a hívőkből, a gyülekezetekből kell kiindulnia és felépülnie, de úgy, hogy azoknak és az azokban megnyilatkozó egyházi közgondolkozásnak és közóhajnak igazi kifejeződése és képviselője legyen. Legyen tehát vége már egyszer valahára a száraz adminisztráló gyűléseknek. Vigyük be azokba egyházunk fontos, egyetemes érdekű kérdéseit is, és pedig nemcsak a mi a külső, hanem a mi a Krisztusban való belső életet is illeti, — és akkor velünk leszen az Isten és megadja szabadulásunkat. Kálvinista. külföld. A tengeren túlról. Az amerikai egyetemes református egyház missziói nagy tanácsa április 11-én tartotta Pittsburg városában évi gyűlését, a mely ezúttal az amerikai magyar miszsziói egyházak jövendő fejlődésére és fellendítésére szinte váratlan nagyfontosságú és iidvös határozatokat hozott. A missziói gyűlésen, úgy az egyes missziói kerületek felügyelői, mint maga a generál szuperintendens a legmelegebb elismerés és méltánylat hangján emlékeztek meg a magyar misszionáriusok tevékenységéről és buzgóságáról. „Munkába vett területeink egyike sem mutat fel oly gazdag eredményt; reményeink sehol sem váltak be oly fényesen, mint épen magyar testvéreink lelki gondozása felvételének terén" — mondja többek között dr. Fouse szuperintendens jelentésében. S ez tökéletesen igaz is. Amerikai magyar misszionáriusaink mind odaadó igyekezettel, lángoló buzgósággal végzik terhes munkájokat; s fáradozásaikon szemmel láthatóan megpihen Istennek áldása. Régi egyházaink hova-tovább konszolidálódnak, adósságaik terhéből lassanlassan kibontakoznak, számban, erőben s társadalmi jelentőségben folyton növekednek, az evangélium erejével hódítanak. E mellett egyre másra alakulnak új egyházak a hívek csodás áldozatkészsége segélyével. íme a mult év folyamán is gyors egymásutánban két új magyar ref. templomot szentelhettünk föl válasz-38