Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-05 / 18. szám

t tárcza Zay Péter az 1764—65-iki diétán. (Folytatás és vége.) Ausztriában a protestáns „eretnekséget" a századok folyamán sikerült tűzzel-vassal kiirtani, csak itt-ott maradtak egyes foszlányok, egyes roncsok, ezer viszály közt várva a végpusztulás perczét. Nyilvános istentisztelethez csak Sziléziában volt joguk, az 1648-iki konczessziok és az 1706-iki alt-randstadti béke alapján; itt ingatlant, is szerezhetett protestáns ember. Helyzetük azonban Sziléziában se volt rózsás. A két Ausztriában, Stájerországban, Krajnában és Karinthiában mindössze csak 20.000 lélek lakott. A történelmi nagy családok közül három vallotta még az evangélikus hitet: az Auerspergek azon ága, melyből Zay Péterné származott, a gróf Laszberg és báró Stockhorn nemzetség. Zay Péter nejével, Mária Annával Pozsonyba költözik, ott fényes, úri házat tart; összejöveteleket, tanácskozásokat rendez, melyekre hivatalos a prot. világi főurak, követek, tisztviselők. Egy valóságos főhadiszállás, honnét a csapatok mozgását intézik és figyelik az ellenséges had mozdulatait. A fiatal egyetemes felügyelőt egész csoportja veszi körül az egyház védelmében megőszült férfiaknak, kiknek nevei évről-évre előfordulnak a Bécsbe menesztett küldöttek sorában : Ráday, Jeszenák, Vay, Darvas, Podmaniczky és mások. Feliratokat küldenek és követeket menesztenek Mária Terézia elé, hangulatot keltve az udvari emberek, politikusok közt. A vallási sérelmeket még 1722/23-ban törülték az országos sérelmek sorából a túlsúlyra vergődött r. katholikus rendek ; a vallási viták a diéta tárgyalásai körül rég kiszorultak. Sőt 1728-ban a protestáns követeket egészen ki akarták zárni az országgyűlésről, a törvényes esküforma révén; de III. Károly ezt megsokalta és erélyesen ráírt a türelmetlen urakra. Úgy az 1741-iki, mint az 1751-iki diéta alatt sűrűn tanácskoztak a protestáns rendek és panaszaikat követek által juttatták Mária Terézia elé. Zay Péterékre nézve is csak a társadalmi tér maradt nyitva. Az országgyűlésen kivül kell megnyerniük és meggyőzniük az uralkodót, kinek kezébe van letéve sorsuk, s e feladathoz hozzá is látnak emberül. Mentül szélesebbre tágul az űr a korona és a rendek közt, annál inkább megszilárdul a remény, hogy könyörgésüket M. Terézia végre is meg fogja hallgatni. Zay Péter a más hiten lévő főurakkal sokat érintkezik ; neje el van ragadtatva a nádorné szeretetreméltósága által, ki gyöngélkedése alatt fölkeresi Őt pozsonyi otthonában. Az ó-konzervativ eszme aranykorát éli. A nemesi jogok védelme vezérelv a RR. többségénél. Ezzel lehet szónoki babérokat aratni; ez az ellenzék vesszőparipája, a melyben büszkén végig nyargal a küzdőtér porondján. A vallási sérelmek dolga kevés embert érdekel. Lassú víz partot mos, gondolják Zay Péterék, s csöndes, de mélyreható munkásságét fejtenek ki a hosszú diéta alatt. Mária Terézia a végnélküli harczok idején nemcsak a magyar lelkesedés mindent magával ragadó erejét .tanulta megismerni, de saját kárán megtanulta, mily megsemmisítő érzés egy uralkodóra nézve az erős hadsereg ós telt kincstár hiánya. A ravasz és fukar Nagy Fridrik szuronyokból rakta össze és tallérokkal támasztotta alá a létrát, melynek segélyével oly magasra tudott fölemelkedni. A hét éves háború ismét kimerítette az osztrák birdalom erejét. Az örökös tartományokban már megvalósult a közteherviselés új módja; a nyájat meg lehetett nyirni egész a bőrig. A bécsi tanácsadók nem is mulasztották el a lezajlott háborúra és az utóbajokra utalva mind hangosabban követelni, hogy az újkor hadászati rendszerének meg nem felelő magyar nemesi fölkelés kerüljön a sutba. Rendes és állandó sereg foglalja el helyét, s Magyarország emelje föl évi adóját. Mária Terézia királyi előadásában kérte a rendeket: váltanák meg pénzül a nemesi fölkelést. Utóbb meg azzal is beérte volna, ha a rendes katonaság szaporítása czéljából a hadi adót fölemelik; de urak és követek ráültek a jobbágynép ládájára, s még az 1751-iki adót sem akarták megszavazni. Annyi szent igaz, hogy a jó bécsi urak ügyetlenül vezették be a dolgot. A diéta elején Kollár Ádám, az udvari könyvtár őre, egy tudós ex-jezsuta, pár ívre terjedő könyvet adott ki a papi és világi rendek előjogai, a Werbőczy-féle Hármas Törvénykönyv ellen. Nagy felháborodás és fölbőszülés lett e furcsa hangulatcsinálás egyetlen eredménye. A magyarok még tárgyalni sem voltak hajlandók, míg teljes elégtételt nem kapnak e vakmerő támadásaért. Könnyű volt belátni, hogy a személyes fölkelés megszűntével az adómentesség jogi alapja is kisiklott volna lábaik alól. Mert hisz a magyar nemes, mint született katona, örökös zsold fejében élvezte ezt a szabadságot. Rövid idő mulva az amúgy is megnyirbált alkotmány gyökeres változáson ment volna át; a tekintetes haza mindjobban beolvadt volna az osztrák birodalomba, a mint hogy czímere máris a kétfejű sas gyomrába került. Érdekes e diétán a papok magatartása, kiket Kollár nemcsak szörnyen megcsípkedett, de úgy állította őket a világ elé, mint állami vagyon haszonélvezőit. Hosszú, végnélküli alkudozás folyt a RR. és a királyné közt, s az adóemelést csak nagy kínnal, fokról-fokra lehetett kicsikarni. Abban igazságuk volt a két tábla tagjainak, hogy a nyomorult jobbágyot még nagyobb teherrel sújtani nem lehetett. Mária Terézia ekkor kezd a röghöz tapadt nép sorsával közelebbről foglalkozni; könnyíteni akar rajtuk, kímélni akarja ezt az egyetlen biztos adóalapot, mely Magyarországon az állam részére kínálkozik. Hiába sandítottak egymásra ravaszul a derék táblabírák e szóval: „Lusimus Mariam Theresiam" (kijátszot-35*