Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-05 / 18. szám

tük Mária Teréziát); ép megfordítva, a bécsi államférfiak jártak túl a megyei kurta politikusok eszén. Vám- és kereskedelmi politikájuk segélyével kerülő úton adóztatták meg Magyaroszágot. A főurak,1

kiket jobban vonzott a királyi kegy, mint a jogaikra büszke, búzavirág sziníí dolmányos kis nemeseket, hamar megpuhulnak. De tartja magát a gyanú, hogy kéz alatt szítják az alsó tábla ellenzékeskedését. A KK. és RR.-nél Jessenák János, a fiatal Zay Péter öreg barátja az egyetlen, ki elejétől fogva ki meri mondani, hogy a magasabb állami érdekek hangja szól a királyi előadásokból, s ép azért ezekhez hozzá kell járulni. Lám az 1751-diki diétán is egyre hajtogatták az urak, hogy semmikép se lehet az adót emelni, s utóbb mégis reá fanyalodtak. A RR. magatartása az 1764/65-iki országgyűlésen nem nélkülözte a magyar hazafiság zománczát. Arnyat borit reájuk amaz eljárás, melyet országszerte a protestánsokkal szemben követtek. Az 1764/65-iki diétán sok olyan politikus ellen/ékeskedett, ki falusi birtokán ugyancsak keményen forgatta a rozsdás fringiát az eretnekek ellen. A kuruczos mente Pozsonyban nem egy labancz szivet takart. Az 1764/65-iki országgyűlési ellenzék nem küzd a haladásért és felvilágosodásért, mint az előző század kemény és nyakas magyarjai; sőt ellenkezőleg, a kor szellemének üzen hadat, melyet ezúttal az uralkodó akar felhasználni az állami hatalom Öregbítésére. Az idők járása megsántult, a közélet ellenmondásokkal teli, a szabadság eszméit felülről kell beültetni az ország meddővé vált talajába. Azok a sérelmek, miket 1763-ban Zay Péterék gonddal összegyűjtöttek, ékesszólóbban beszélnek, mint Bajzáth apátnak vagy Bacskádynak az ősi jog védelmére elhangzott dörgő szózatai. A protestánsokat az 1764/65-iki diéta lefolyása mégis több remény nyel kecsegtette, mint Mária Terézia uralkodásának lefolyt évei. A korona nemcsak a rendekkel, de az ország első méltóságaival, nádorral, prímással s az egész klérussal szokatlanul éles összeütközésbe jutott. Batthyány nádor és Barkóczy herczegprimás nem sokkal élték túl a királyi kegy eljátszását. Mária Terézia a kelletlen alkudozások alatt minden követ megmozgatott, hogy a rendeket nagyobb engedékenységre bírja. Igazi női felfogással éreztette velük haragját. Holmi apró büntetésekkel sújtotta őket; most az 1760-ban alapított nemesi testőrséget, a turmát tiltotta el oldala mellől, majd a kézcsók kegyétől fosztotta meg őket. Terézia napján Bécsbe utazott, nem fogadván el a rendek hódolatát, a mi persze a királyukért élő-haló magyaroknak rémítő zokon esett. Kettős eredménye lett az 1764/65-iki diétának. Az egyik, hogy a rendek hosszú huzavona után rászánták magukat 3.900,000 forintra emelni fól a szegénység adóját; a másik meg ama tapasztalás, hogy a nemesség előjogainak góth stilú épületéből egy kőlevelet, kővirágot sem lehet kitörni. II. József, az ifjú római király, kiben már forrtak a jövő század eszméi, először állt szemben a magyar alkotmánynyal. Mindaz, mit Pozsonyban lát, nem alkalmas arra, hogy őt kormányzati elveitől eltérítse. Ez volt az utolsó országgyűlés, melyet a teréziánus korban tartottak. Sem Mária Terézia, sem II. József nem hívták össze többé a magyar rendeket. Síri csönd következett, melynek leple alatt II. József korában egy századvégi Rákóczy-fölkeléshez halmozódott össze a gyúanyag. A fenyegető vészt az 1790/91-iki országgyűlés hárította el, új törekvéseket új irányzatokat vetvén a magyar közélet komor fölszinére. A protestánsok ezt a negyedszázadot is felhasználják súlyos helyzetüknek fokról-fokra való megkönnyítéséhez. Lerakják alapjait egy jobb jövőnek, midőn a haza sorsára ismét döntő befolyást gyakorolnak. Mária Terézia nem oly haragosuk többé, mint hajdanában. Be kellett látnia, hogy az uralkodóház, mely az új eszmékkel kezdi magát fölfegyverezni, nem utasíthatja el magától sem a rendi társadalom, sem az egyház elnyomottjait, hacsak lábai alul minden talpalattnyi földet elveszíteni nem akar. Mária Terézia Zay Pétert és társait a királyi kegy biztos jeleivel fogadja Megbántott lelkének boszúja nem terjed ki reájuk. Zayt a diéta emlékére még arczképével is megajándékozta. Kézzel fogható eredményt azonban a protestáns urak nem sokat hoztak magukkal; a viszonyok és a királyné mély vallásos érzülete útjában álltak a gyökeres rendszabályoknak. A sors gúnyos játéka, hogy mialatt a pozsonyi vár aljában a földhöz ragadt nép adójának fölemelése körül folyt a vita, oly sanyarú tél köszöntött be a felföldön, minőre a legöregebb emberek sem emlékeztek Karácsony táján hallatlan mennyiségű hó esett s a házak födeleiben, eszterháiban ezrekre menő kárt tett. A hótömeg végül árvízzé változott. Az utak járhatatlanokká lettek; a gobonás vermeket még a dombok tetején is megjárta a fakadó víz. Zay Péter Pozsonyból a feneketlen sáros úton hazafelé indult nejével és kis fiával, a csigalassúságú postán, hogy a természet által rosz kedvében ütött csorbákat helyrehozza. Azon nyugodt öntudattal nézhetett dolgai után, hogy a diéta alatt férfiasan megtette kötelességét. Kollár Ádám megbélyegzett könyve a borzbőrrel bevont úti ládában pihent. Bár Zay Péter szive lelke nem fogadta be a század felforgató eszméit, önkéntelenül érezni kellett, hogy az új eszmékből fog fakadni pusztuló hitének új életforrása. Ereznie kellett, hogy ez eszmékkel virrad meg a kor, midőn az ellenreformáczió viharai mint egy parancsszóra elülnek s a két reformált vallás követői erős gát védelme alatt újra kijavíthatják egyházuk megviselt, félig romba dűlt templomát. Zay Miklós gróf.