Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-05 / 18. szám

hogy a német theológus átlag véve sokkal többet hoz a theológiára, mint a magyar. A magyar fiú öt-hat hét alatt átsurran a konfirmácziói oktatáson, — a német hónapokig tartó, alapos konfirmácziói oktatást kap. Azonkívül a német fiú a gimnáziumban görögül olvassa az új testamentumot, s ha theológus akar lenni, a gimnáziumban megtanul héberül. Azután meg igaz, hogy a német theológus 6 félév után mehetne első lelkészképző vizsgára, de nem megy, nagy ritkán megy, hanem a legtöbb esetben 8 félévet hallgat. Hátha még azt meggondoljuk, hogy a szemináriumokon, a melyeket Magyarországon sokan teljesen gyakorlati lelkészkedéssel foglalkozó intézményeknek képzelnek, nagy részt szintén theológiai tudományos munkát végez az egyetemet végzett német theológus. Es ha valakinek az angol és skót szokás jutna eszébe, a mit Pokoly nem említ, arra nézve is csak azt mondhatom, hogy az angol és skót theológus az életből, a családból s a vasárnapi iskolai tanítóskodásból alapos bibliai ismerettel megy a hároméves vagy még kevesebb iclőre terjedő theológiai tanfolyamra; —s ezt az alapos bibliai ismeretet a magyar ifjú a mi gimnáziumainkban, a vallástanárok legjobb igyekezete mellett sem szerezheti meg, a míg a vallás hetenként 2 órán adatik elő s a míg a vallástanítással karöltve élénk, evangéliumi egyleti tevékenységre nem vezetjük a középiskolai tanulókat. De ha ez meg lesz is, még akkor is nagyon soká várhatunk, a míg a magyar ifjú oly gazdag magyar vallásos és theológiai irodalom forrásaiból üdülhet, mint a minő a német és angol ifjút már a theológiai pályára lépés előtt sok éven át erősíti és neveli. A mi végül azt az érvet illeti, hogy a hároméves tanfolyam a lelkészhiányt enyhítené,— hát ez sem állhat meg. Mert enyhítené egy esztendeig, de aztán megint csak ott lennéni e tekintetben, a hol a négy éves tanfolyammal. Mindezeknél fogva arra kérem a t. kollegát is, a ki e sorok megírására az alkalmat megadta, meg másokat is, hogy a hároméves tanfolyamot ne is emlegessük. Irányozzuk figyelmünket igazi reformmunkára, s ne áltassuk magunkat azzal, a mivel Pokoly kollega áltatja, hogy a harmadéves tanfolyam végzése után némelyek majd alaposabban foglalkozhatnak elméleti theológiával, mások pedig a 7 ós 8 félév alatt az intézet körében a gyakorlati lelkészettel »úgy ismerkednének meg, hogy az életben forgolódnának Hiszen világos, hogyha kötelezővé csak a hároméves tanfolyamot teszszük, az élet árja bizony kiszakítj a a theológiai intézet köréből azokat az ifjakat is, a kik elméleti theológiával óhajtanának foglalkozni, s azokat is, a kik az intézettel szoros összeköttetésben a gyakorlati lelkészettel akarnának megismerkedni. Hogy mi lenne a 6 félév után? — azt maga Pokoly kollegám is sejti és sejteti, a mikor azt mondja: »Azonban az szabadjára hagyathatnék a segédlelkésznek, hogy ilyen szemináriumszerű gyakorlatban gyarapítsa-e ismereteit vagy pedig kint az életben, de mindenesetre aktiv és dolgozó lelkipásztor mellett!« Ez jó magyarán annyit jelent, hogy a theologusok 6 félév után, egy-kettő kivételével, a ki külföldre menne, kimennének segédlelkésznek; sőt még a ki nem akarna is menni, azt is vinnék, s az a clausula, hogy »aktiv és dolgozó lelkipásztor mellé«, csakhamar feledésbe menne. Abban azonban igaza van Pokolynak, hogy a gyakorlati életre több tekintettel kellene lennünk, s abban is igaza van, hogy »az ifjú többet tud a bibliáról mint a bibliábólft. Valóban jó szolgálatot tett a t. kollega az egyháznak, a mikor ily klasszikus rövidséggel s teljes világossággal rámutatott theológiai oktatásunk főbajára. A mit e tétel illusztrálására mondott, az mind nagyon igaz, nagyon értékes, de természetesen feledésbe fog menni. Azt azonban senki sem fogja elfelejteni, hogy: bibliáról, de nem a bibliából. A theológus ifjú a biblia körül néha nagyon távol forog, s mikor a gyakorlati életbe kilép, a sok hypothesissel nem tud mit csinálni. A helyzet igazán tarthatatlan. Es annyival inkább tarthatatlan, mert véleményem szerint, a mai rendszer tudós theologusok képzésére sem alkalmas, mert az eredeti forrásokhoz el sem igen juttatja a theológust, nem hogy merítésre ösztönözné. A theológiai nézetek árjába mindjárt első éves korában bejut a theológus, s a sok cenzúra, kollokvium, vizsga, lélekzetet venni sem engedi. Igazán emberfölötti erővel kell annak dolgoznia, a ki alapos exegetikai vagy dogmatikai tanulmányozást óhajt végezni már theológus korában. Rendszerünk felöleli a német képzés minden hiányait, annak minden előnye nélkül. Segítenünk kell tehát baján, s tán nem is kellene a zsinatig várnunk. De hát mi módon, mily elvek érvényesítésével kellene segítenünk? Erről a jövő alkalommal. Szabó Aladár, ref. theol. akadémiai tanár.