Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-28 / 17. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : ITornyánszky Tiktor leönyvk&resHedése (Akadémia r>érháza), hová az előfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik mindén vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor. ; egész évre : 18 korona. Egyes szám ára 40 fll. Érdekeink és kötelességeink a konfirmáczió körül. II. A konfirmáczióra előkészítés munkájában legfőbb kötelességünk növendékeinket olyan evangéliumi keresztyén és olyan egyházias öntudatra és elhatározásokra juttatnunk el, a melyek nem foszolnak szét az első úrvacsora vétel után, hanem elszakíthatatlan kötelékekkel fűzzék leikeiket a megváltó Jézus Krisztushoz és az ő igaz anyaszentegyházához. Erre irányuló munkánkkal azonban, bármily odaadással ós lelki ismeretessóggel végeztük legyen is, — még riéin tettünk meg mindent gyermekeink üdvre vezérlése és anyaszentegyházunk felvirágoztatása érdekében. A konfirmáczióval voltaképen csak az alapot vetettük le; ele az építés, mind gyermekeinknek, mind anyaszentegyházunknak a Krisztusban felépülése még ezután kell, hogy következzék. A Krisztus megrendítően m ti latta fel annak a háznak a veszedelmét, a mely kőszikla helyett csak futó homokra épült; de nem kevésbé végezne haszontalan munkát az sem, a ki szilárd és hatalmas alapot vetett ugyan házának, de a munkát itt félbe hagyva, azt várná, hogy az épület most már magától is felnövekedik. Pedig valóban ilyen építők volnánk, ha a konfirmácziót elvégezvén, teljesen levennénk serdülő gyermekeinkről nevelő és gondozó kezeinket, s abban a hitben, hogy hiszen megvetettük leikökben a biztos alapot, egészen önmagokra hagynánk őket. Ha tehát tökéletes és teljes munkát akarunk végezni: tovább kell folytatnunk a Krisztusban való építést. Tettük-e ezt eddigelé? Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy bizony nem. Sajátságos, szinte megérhetetlen, ele úgy volt, ós úgy van, hogy konfirmált gyermekeink hitbeli felépülésére, egyházias öntudatuk és érzéseik szilárdítására és helyes irányítására semmi gondunk sem volt. Felvéve őket az egyház kebelébe és oda bocsátván őket az Úr asztalához, szabad szárnyukra bocsátottuk, s nem is igen találkoztunk velők, csak a mikor megházasodtak vagy férjhez mentek ; vagy csupán annyi gondunk volt reájok,hogy mint önálló egyháztagokra kivessük az egyházi aclót. De mi lett ennek az eredménye? Az, a mit egyházi állapotaink sanyarú helyzete és a vegyesházasságok, kitérések, felekezetnélkülivó létei révén szenvedett nagyarányú veszteségeink mutatnak. Altalános a panasz az egyhaziatlanság, az áldozatkészség hiánya s a konvertálások miatt. GyülékézeteTnk mind'kevésbé Hajlandók az őseik által magokra vállalt terheket viselni; mind kevesebb bennök az egyházhoz való hithű ragaszkodás, és az adóperczent emelése, egy nem mindenki kedve szerint történt pap-vagy tanitóválasztás, vagy a lelkészszel vagy tanítóval összekocczanás, vagy egy vegyesh azassag elegendő ok a kitéréssel való fenyegetésre, sőt a tényleges hithagyásra. Nem mondom, hogy mindenütt így van. Istennek legyen hála, még most is vannak példái a hithűségnek ós az áldozatkészségnek; de általában tekintve helyzetünket s anyaszentegyházunk földi alkotmánya bázisát: egyháztagjainkat, — eltagadhatatlan szomorú tény, hogy ez a bázis megingott ós hogy a magunk erején nemcsak haladni, de megállani sem tudunk. Vágyó szemekkel csak a mindenható államra tekintünk; kezeinket csak felé nyújtogatjuk, ós hol csipegetve, hol marokkal adjuk ocla a nyert segítségért véren szerzett autonómiánkat. Eltagadhatatlan tény, hogy Isten után nem önmagunkból és önmagunk által várjuk szabadulásunkat, hanem külső, idegen hatalomtól. Látjuk, sürgetjük, hogy kellene ez is, az is: iskoláink megtartása, közalap, özvegy-árva gyámintézet megerősítése, adóterhek könynyítóse, lelkészi nyugdíjintézet^ leánynevelésről való gondoskodás, egyházi irodalmunk fellendítése, bibliai lexikon,