Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

félnek. 4. Részvétel az egyházi és iskolai szükségletekről való gondoskodásban és a diaszpóra számára alkalmas papi generáczió nevelésében. 5. Gyámolítása a belmissziónak és a keresztyéni egyesületeknek az illető vidékeken, hogy így megbízható alapokat vethessünk munkálkodásunknak. 6. Terjesztése a szentírásnak és jó evangéliumi iratoknak a r. kath. lakosság körében, valamint az e ezélra alkalmas irodalom megteremtése. 7. Külön evangélisták, bibilaárusok és kolportőrök kiküldése. 8. Szellemi támogatása az áttért r. katholikusoknak, különösen az áttért r. kath. papoknak, az egyes eseteknek megfelelőleg. — Az egyesület szoros és testvéri viszonyban kiván együttmunkálni a többi egyházi és egyháztársadalmi belmissziói intézményekkel, s a mint alapelveiből is látszik, főkötelességének ismeri a pápás propagandával és lélekhalászattal szemben felvenni az evangélium fegyvereit. — Mi magyarok még mindig csak tervezgetünk s vitatkozunk hasonló dolgok felett, pedig nekünk százszor inkább szükségünk volna arra, hogy elvégre a munka mezejére lépjünk. különfélék. * Tompa Miliály szobrának leleplezése, a mint hírlik, folyó év őszén fog megtörténni Rimaszombaton, a megyei székház felavatásával kapcsolatosan. Egyházi hatóságaink ne felejtkezzenek meg méltó képviseltetésiikről. Nemcsak az irodalomé, hanem mienk, az egyházé és is volt a halhatatlan nevű költő-pap; szobra leleplezésén tehát méltóképen kell megjelennünk nekünk is. * A kongregácziók elleni törvényjavaslat tárgyalása véget ért a franczia képviselőházban. Minden lényeges változtatás nélkül keresztülment és 303 szavazattal 204 ellenében elfogadtatott. Most már a szenátus elé kerül a javaslat, s hogy ott is elfogadtatik, az több, mint bizonyos. A pápás sajtó dühtől tajtékozva ír a javaslat elfogadásáról és csak az Isten rendkívüli segítségében reménykedik. Persze, most jó volna az Isten segítsége; de ha máskor az Istent leszorítják Máriáért, Páduai szent Antalért stb., hát azokhoz folyamodjanak most is, mert az Isten bizonyára nem fog segélykérő kiáltásaikra hallgatni. * A zöld püspök kudarcza. Majláth Gusztáv „erdélyi püspök" úr csak nem szűnik meg magáról beszéltetni. Lélekhalászó és fanatizáló buzgalmában kik lehetnének legjobb segítő társai, mint a mindenre alkalmas és hazánkban, bár teljesen jogtalanul, már egészen gyökeret vert jezsuiták. Kezükre játszotta már a szent (?) atyáknak a kolozsvári főtéri templomot; sőt ezzel sem elégedett meg, hanem üdvös (??) befolyásuk alá akarta vonni legközelebb a kolozsvári piarista gimnázium növendékeit is. Itt azonban csúfos kudarczot vallott. A becsületes és türelmes piarista atyák nem kértek a jezsuita páterek lelki gyakorlataiból és a mikor megkapta a püspök értesítését arra nézve, hogy a jezsuiták lelki gyakorlatokban fogják részesíteni a növendékeket kijelentette, hogy meg fogja akadályozni azoknak az iskolába behatolását. Állítólag ezt a kijelentést tette: Egy szerzet, a melynek Magyarország történetében oly gyászos szereplése volt s a mely most is kész lebuktatni a vallási politika kedvéért a nemzeti ideálokat: nem kopogtathat a mi ajtónkon. Ha azt akarják, hogy az ifjúság prédikácziókat hallgasson és lelki gyakorlatokon imádkozzék: elvégezzük azt mi is; de jezsuitákat nem bocsátunk be közénk. Erre az önérzetes és hazafias kijelentésre a zöld püspök úr jónak látta rendeletét visszavonni és kedves jezsuitáinak más, alkalmasabb működési teret keresni, így kellene eljárnia minden intézetnek és minden világi papnak a betolakodó jezsuitákkal szemben mert valóban szégyenletes, hogy a világi papság skártba engedi tétetni magát ez átkos fekete sereg által, s engedi magát oly színben feltűntettetni, mintha a maga kötelességei végzésére képtelen volna. * Felelet az „Erdélyi Protestáns Lap" szerkesztőjének. A t. szerkesztő úr megemlékezvén az alkoholizmus ellen írt s a „Prot. Egyh. és Iskolai Lap" hasábjain megjelent czikkemről, néhány kérdéssel felel az én kérdésemre, hogy t. i. a magyar protestáns egyházak miért nem képviseltetik magokat az alkoholizmus ellen tartott kongresszuson ? Hát jobb szerettem volna, ha feleletül kieszközölte volna, hogy az erdélyi egyházkerület küldjön képviselőt, de hát azért csak felelek a kérdéseire. Kérdései nyilván mutatják, hogy czikkem némely pontját nem jól értette meg. Egy helyen ugyanis ezt a kifejezést használom : „egyháznak nevezett szervezetek". Hangsúlyozom : „szervezetek", többesben. Tehát a presbitériumokra, egyházmegyei és kerületi gyűlésekre, az erdélyi igazgató-tanácsra s a konventre czélzok. Ezek külön-külön nem egyház, de azok, a kik a belmissziói önkéntes tevékenységet nem méltányolják, az ilyen szervezeteket szokták „egyháznak" nevezni, ha pedig valaki a maga buzgóságából evangéliumi szellemű lapot ad ki vagy evangéliumi szellemű egyletet alapít, azt már nem akarják az egyházhoz számítani, mert nem áll egyházi hatósági felügyelet alatt. Ezzel a felfogással szemben kerestem én s kérdeztem, hogy hát hol vannak az egyháznak nevezett szervezetek? Viszont ebből kitűnik, hogy én a magyar ref. egyházat igenis egyháznak tartom, látható földi egyháznak, de ahhoz nemcsak a hivatalos szervezetek tagjait, de minden evangéliumi munkát végző embert is hozzászámítok; nagyon természetes tehát, hogy én nemcsak azt tartom kötelességemnek, hogy „hivatalos" munkámba, távol attól, hogy az robotmunka legyen, lelkem egész hevét és lelkesedését igyekezem beönteni, hanem az önkéntes belmissziói munkával, az ifjúsági és nőegylettel is oda törekszem hatni, hogy valamikor a hivatalos hatóságok munkája is igazán életteljes munka legyen. A t. kollega úr egy tételére azonban én is kérdéssel felelek s váróm rá a feleletet. Arra biztat, hogy czikkírás helyett valamely hivatalos hatósághoz adjak be indítványt. A kérdésem ez. Bizonyosan tudja a kollega úr, hogy én a konvent elnökéhez még nem juttattam indítványt a czélból, hogy a magyar ref. egyház hivatalos úton és módon is tegyen valamit a belmisszió életbeléptetésére? Budapest, 1901. ápril 12. Szabó Aladár. Felelős szerkesztő : Szöts Farkas. Főmunkatárs : Hamar István. HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPEBTEN.