Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

a három helybeli pap és több pozsonyi polgár volt jelen. A gyűlés egyszerűen konventnek nevezte magát, bizony­nyal, hogy elkerülje a zaklató rendelkezéseket. Főtár­gyul szolgált a császár megkeresése, ki a helytartó­tanács és a modori elöljáróság révén egy magyarhoni egységes liturgia behozatalát sürgette Torkos püspöknél. Zay Péterék kerületi gyűlést tűztek ki és szükségesnek mondották, hogy 1784-ben zsinat jöjjön össze Ó-Zólyom városában a liturgia ügye, a konzisztóriumok szervezése s az egyházi jog kidolgozása végett. Érdekes, hogy a konzisztórium szervezésébe a pozsonyi gyűlés kész volt belemenni. Legalább a papiron kész volt elfogadni, hogy egy állandó tanács, négy egyházi, négy világi taggal, Sopronból vagy Pozsonyból intézze az evangélikusok ügyét.1 II. József neki ment már nagy ollójával a fele­kezeti önkormányzatnak. Neki az állami beavatkozás kellett minden áron ; rendszer és normálé, mely nélkül nem boldog az emberiség. Rövid idő mulva a protes­tánsok mámora elmúlik, a lelkesedés lelohad, csalódás vesz erőt a lelkeken. Jellemzi például az ugróczi csa­ládi kör gondolkodását, hogy Zayék 1781-ben még rajongnak a „drága" császárért, de már 1785-ben a Lipcsében tanuló Zay Imre, schilleri hangulatba merülve írja, hogy szeretne vissza nem térni többé a szerencsétlen hazába. Imre 1783-ban, tizennyolez éves korában, Pozsonyba került, épúgy mint atyja Zay Péter, a ki tulajdon élet­pályáját kívánta vele újra végig tapostatni. Mint Zay Péter Szászky és Sztrecskó. úgy fia Sztrecskó és Sand­vos, egy nagyműveltségű német nevelő vezetése alatt áldoz szűz Minervának. Azonban, a mi a jövő terveit nézte, Imre úrfi nem kivánt atyja nyomdokaiba lépni. Kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy papok, tanítók és irományok közt morzsolja le egyhangú nap­jait. II. József iskolájához híven azon trónörökösök közé tartozott, kik korán ellentétbejutnak atyjuk vagy anyjuk törekvéseivel. Már szoknyás gyermek korában minden játékszer előtt a pléhkatonák után repesett a szíve és kamaszéveiben örömestebb ült nyeregben, mint a ki­csavart lábú, barokk-íróasztal mellett A pozsonyi évad nagy részét a testgyakorlat, a lovagló, meg a táncz­iskola foglalja le. Mihelyt reggel a fodrász a legutolsó bécsi divat szerint megfésülte és beporozta Imre haját, fölment a várba, s két, három sőt öt paripát is megült egy napon. A tudományoknak, az édes latin nyelvnek, Sztrecskó igazgató uramnak csak a kora reggeli meg a késő esti órák maradtak.2 Zay Péter 1784-ben is gyakran megfordult Pozsony­ban az egyház hajójának kormányzása végett. Márczius 31-ikén elnöklete alatt tartott gyűlést a dunáninneni kerület, hol több elvi határozat jött létre az egységes liturgia érdekében. Az általa kijelölt csapáson haladt 1 Dunáninneni egyházkerületi levéltár, Fasc. VI. 2 Ugróczi levéltár. Zay Imre levele özv gróf Auersperg Farkasné­hoz 1783 decz. 14 aztán a két májusi konvent, a hol már Szilvay István kerületi felügyelő vitte a szót. Zay Péter levele után felolvasták itt Bartelmus Traugott, Szilézia-, Morva- és Gácsország szuperintendensének iratát, ki a József óhaj­totta egységes liturgia körül buzgólkodott.1 Zay Péter is egyre csinálta a hangulatot az egységes egyházi tör­vények mellett. Szervezni kell a kormányt, írja Mat­kovits Pálnak 1786-ban; meg kell állapítani a felügyelők püspökök és esperesek jogait, kötelességét. Tudnia kell minden egyháztagnak, mi szabad neki, mi nem. Szer­vezni kell az egyházi bíróságokat s egyenlővé kell tenni ritust és liturgiát.2 Zay Imre minden alkalommal ostromolta atyját engedné meg, hogy katona legyen. Daliás hajlamait ért­hetővé teszi, hogy nagyatyja, az öreg Imre, mint katona­tiszt ontotta vérét a Habsburgokért, — anyai rokonai, az Auerspergek pedig majd egytől egyig a feketesárga zászló alatt vitézkedtek. Mint árva fiú nem a legderültebb hangulatban töltötte napjait a családi tűzhelynél és vágyott kifelé, a széles nagyvilágba. Mégis Zay Péter nem akarja másnak tulajdonítani az úrfi hajlamait, mint holmi Rontó Pál-féle nyugtalanságnak és könnyűvérű­ségnek. A család végre abban állapodott meg, hogy Imre figyelmét elvonják a kelletlen életpályától és Sandvos védőszárnyai alatt külföldi egyetemre küldik. Mikor Zay Imre 1784 nyarán Pozsonyból hazatért, atyja Pacsolajra vitte báró Hellenbachhoz, hol ép akkor a gavotte meg a négyes járta. A táncz alatt kapta meg Zay Péter a bécsi kanczellária értesítését, hogy fiát Németországba küldheti. Bezzeg tizennyolez év előtt, 1766-ban nehézkesebben ment Zay Péter két sógorának, báró Calisius Frigyesnek meg Jánosnak jénai utazása. Mária Terézia kemény reverzálist vett tőlük, hogy nem a hittan hallgatása czéljából rándulnak a szász egye­temre.3 Az 1784 és 85-iki évek folyamán a türelmi pátens nagyjából végre van hajtva; a két főkormányszék meg­hajol, a rendek ellenállása megtörik. A letűnt rendszer méregfogait akkor húzza ki II. József, midőn két pro­testáns férfiút nevezett ki a helytartótanácshoz, kiknek jelenléte végkép megzavarta a tanácsos urak köreit. Egyházi szabadság dolgában is a protestánsok javára billent a mérleg. Míg a kormány főfelügyeleti joga a római katholikus egyházzal szemben az egész vonalon diadalra jut és iskoláik egytől egyig államiakká vedlenek át, addig a protestánsok szép csöndesen megtartják intézeteiket. Főleg a kálvinisták ügyességét és szívósságát dicséri ez, kik a császár megbántása nélkül, ildomosán hárítottak el iskoláiktól minden felső beavatkozást. Hiába nevezett ki a császár soraikból két tankerületi igazgatót: Telekit és Prónayt; hiába tárgyalt kormánya Bécsben és Pozsonyban a főbb tanférfiakkal. Az ellenállás egyik 1 Dunáninneni egyházk. levéltár. Fasc. VI. Nro VIII. 2 Dunántúli ker. levéltár Fase. XI. Nro 22. 3 Ugróczi levéltár. B. Calisius János egyházi okiratgyüjtemé nye Fasc. I. Nro 17.

Next

/
Thumbnails
Contents