Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

mozgató ereje- Hatvani, az ördöggel ezimboráló, liires debreczeni professzor, ki Bécsben is megfordult a József által egybehívott iskolai tanácskozáson. Szinte megkapó, mily alaposan, mennyi észszel, só't furfanggal védték a protestánsok álláspontjukat. A reformátusok mind végig hősiesen kitartottak, de a csekélyebb ellenálló képeséggel biró evangélikus városi iskolák egy időre beadták derekukat II. József szilárd akarata előtt .... Zay Miklós gróf. belföld. Evangéliumi mozgalmak Csurgón. Mióta az evangéliumi mozgalmak kezdik felrázni a mi régóta szunnyadozó öntudatunkat, ós körülnézünk egyházunkban, társadalmunkban: a tennivalók, a kötelességek egész serege jelenik meg előttünk és vár teljesítésre, azaz hogy nem is vár, hanem egyszerűen követel. Követel annak a számtalan bajnak, hiánynak, nyomorúságnak nevében, a melyet orvosolni, pótolni és enyhíteni kellene. Vannak ugyan, a kik még most sem akarják meghallani a sürgető szót, sőt elég közönyösek vagy rövidlátók arra, hogy korainak, szükségtelennek tartsanak minden evangéliumi munkát. Bajos volna megczáfolni az ilyen véleményeket, pedig vannak, tapasztalásból tudom, mert akkor nemcsak lelki szemeink, hanem még testi két szemünk elé is sötét, áthatlan fátyolt kellene vetnünk, hogy ne lássuk azokat az ijesztően követelő jeleket. Hála Istennek, nem kizárólagosan ilyen a mi protestáns társadalmunk. Azok az egyháztársadalmi törekvések, melyek belmisszió néven ismerősek nálunk, már nem részesülnek olyan rideg fogadtatásban, mint eddig. Az eszközök értékesítése, a módozatok körül még elég az eltérés az evangélium munkásai között, de azt örömmel láthatjuk, hogy mozgunk, tehát élünk. Csak még egy kissé több cselekedet és kevesebb előkészítő, szervező stb. bizottság kellene. De nem szabad visszaélnem a szerkesztő úr jóindulatával, a ki nékem a csurgói evangéliumi mozgalmakról irandó soraim számára adott helyet, azért rátérek egy örvendetes ténynek elmondására. Az evangélium barátai örömmel értesültek arról, hogy Csurgón evangéliumi iíjusági egylet alakult a főgimnázium felsőbb osztályú protestáns növendékei körében. De örömünk kétszeres lehet, ha azt látjuk, hogy ez az egylet él, munkálkodik, s nem marad csak névleges, formális intézmény. Vezetői megértették a fontosságot, mely az ifjúsági egyleteknek jutott a lélek ápolásában. Legfontosabb, legnagyobb jó, a mit az ifjúságnak saját lelke ápolására kezébe kell adni, a szentírás, s azért a csurgói egyletnek leglényegesebb teendője a bibliaolvasási óra, a mikor együttesen imádkoznak, énekelnek s keresik a léleknek szükséges, nélkülözhetlen egy dolgot, a jobb részt. Az egylet életének egyik jelentős mozzanatát márcz. 5-én volt szerencsém nagy lelki örömmel látni, a mikor a csurgói protestáhs közönség és a belső somogyi ev. ref. egyházmegye több előkelő egyházi és világijagjai jeleulétében tartott egy nagyobb szabású gyűlést. Ügyesen összeállított programm keretében hallottunk buzgó imádságot két ifjú ajakáról, a kik munkájokra kérték Isten áldását, hogy hazájuknak, egyházuknak hasznos polgárai lehessenek. Az intézet igazgatója, Vida Károly dr. rövid, de fontos megnyitó beszédben hangsúlyozta az ilyen evangéliumi ifj. egyletek szükséges voltát. A tudomány min -den kincse kevés ott, a hol a lélek egyensúlyát kell fenntartani:- oda élő hitre van szükség, hangsúlyozta megnyitójában. Magvas, tartalmas és igaz beszéd volt az, a mit az ifj. egylet elnöke, Matolcsg István vallástanár mondott. Érdemes volna egész terjedelmében közölni. Én csak azt emelem ki belőle, hogy hit volt benne sok és erős. Szólt a beszéd arról, hogy a magyart 900 évvel ezelőtt keresztyénné keresztelték vízzel hosszú küzdelmeiben, a melyekben a keresztyénség védfala volt, keresztül ment a tűz keresztségben, nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy a Szentlélek keresztségé szerezzük meg ennek a nemzetnek. Az ifjúságnak is volt feladata az ünnepélyen. Énekkaruk mellett hallottunk egy ügyes szavalatot, s egy tartalmas felolvasást. Végül a budapesti református ifjúsági egyletnek küldötteként alulírott szólt az evangéliumi ifjúsági egyletek feladatairól és azokról az üdvös eredményekről, a melyeket az ifjúsági egyletek munkájától várhatunk. Hangsúlyoztam előbb, hogy az egyházmegyei gyűlés több tagja jelen volt ezen ifjúsági ünnepélyen. Egyenesen azon czélból tűzte ki az igazgatóság erre az alkalomra az ünnepélyt, hogy első nagyobbszerű munkáját az egyházmegye előtt mutathassa be az ifjúság. Ha most a fentebb leirt programm mellé csatolom az egyházmegye gyűlésén épen beköszöntőjét tartó esperesnek, nt. Nagy Lajosnak azon kijelentését, hogy a belmiszszióra kiváló gondja lesz, s ennek eszközeit, az ifjúsági egyleteket, ev. nőegyleteket stb. mindig ápolni fogja és elősegíteni; — azt hiszem, nem maradt eredménytelen az ev. ifj. egyletben elhangzott buzdító irányadó és kötelességre hivó szó. Volt alkalmam erre nézve egynémely előkelő, vezető férfiú véleményét is megtudni, a kik igen helyeslőleg szóltak az evangéliumi munkák ezen ágairól. S én építeni akarok ezekre a kijelentésekre. Figyelmük elér Csurgóig, alkalmuk van az ott folyó munkát támogatni, részvétükkel, segítségükkel igen sokat használhatnak az ügynek, annyit a mennyit esetleges közönyükkel, árthatnak. Nem volna teljes és igazságos a referádám, hogy ha meg nem említeném az evangéliumi munka női osztályosainak törekvését egy nőegylet alkotása érdekében. Már régebb idő óta iparkodik a főgimn. egyik lelkes ifjú tanára, dr. Héjjas Imre ennek a megvalósításán, és az Isten megérnie engedte, hogy márczius 4-én egy buzgó nőcsoport kimondotta a megalakulást, csatlakozván a budapesti Lorántffy Zsuzsánna-egylethez, mint