Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
A magyar főpapok jajveszékeltek, hogy a türelmi parancs nyomán szétfut a hivők serege, akár a farkas közeledését érző nyáj, s gúnyos megjegyzéseket tettek a császár ama törekvésére, melylyel szaporítani kívánta az ország plébániáit. A bécsi főkormányszék pia frausszal élt s azt füllentette, hogy a r. kath. egyház a türelmi parancs első évében 672 lelket vesztett s egyet sem nyert. „A kanczellária, volt a válasz, szégyelje magát» hogy ily szeméttel jön elém!" 1 Nagyobb visszhangra lelt a főpapok jajszava Rómában, a honnan VI. Pius pápa útra kél, hogy megejtse világtörténelmi hírű bécsi utazását. Közbenjárása nem mult el hatás nélkül. A protestánsok tényleg nem szabadultak meg a plébánosoknak fizetett stólától, bármily jogtalan adónem volt ez, melyet a leányegyházak elvétele nyomán csempésztek be.2 József ellenfeleivel szemben be akarta bizonyítani, hogy vallási türelmet akar, de a római kaiholiczizmus kára, az egyházi fegyelem lazulása nélkül. Már 1782 október 25-ikén elvül kimondja, hogy az apostasia nem bűn s az ellen nincs helye vallási pernek. Csakhogy az igaz hittől elszakadót hat hétig zárt helyen kell tartani s a vallás szent tanaiban oktatni. Nem az ily szerencsétlen tévelygőket, hanem a csábítókat kell üldözőbe venni. Utóbb elrendelte, hogy az előző hitoktatás nélkül protestáns templomba járó nemeseket birságra, a nem nemeseket börtönre kell ítélni. Szigorú büntetés érje a prédikátort, a ki ilyen kihágást eltűr vagy elpalástol; büntessék ama hír terjesztőit, hogy ezentúl szabad a valláscsere. Trencsén vármegyének se kellett több. 1783 márczius havában maga elé idézte báró Zay Pétert, az ugróczi lelkészszel s egy Nozdroviczky nevű földesúrral együtt, mint hittérítőket, a nép elcsábítóit. Zay menten stafétát küldött Bécsbe, hogy eszközöljön ki halasztást. A tekintetes vármegyére Bécsből ráírtak, hogy Zay Pétert hagyja ki a játékból, de azért Zay a császárvárosba ment, hogy magát és embereit igazolja s közölje II. Józseffel, mint üldözik hitsorsosait a türelmi parancs ellenére.3 A császár kilátásba helyezte, hogy a jövő tisztújításkor protestánsokat is fog tétetni a hivatalokba, s e végből királyi biztost küld Trencsén vármegyébe. A protestánsok országszerte nagy előhaladást tettek, új templomok, iskolák és paplakok építése körül. Az ellenreformáczió régi szervei belekapaszkodtak a türelmi parancs azon pontjába, hogy csakis a nép túlterheltetése nélkül szabad templomot építeni, s ebből új fegyvert próbáltak kovácsolni a régi zaklatáshoz. Csakhogy a Kaunitz és Gebler vezette államtanács átlátott a szitán és véget vetett az egész fészkelődésnek. Zay Péter gondos szemei alatt egyedül Nyitrában, hol azelőtt két kis imaházban hirdették az igét a megye negyven-1 Marczali Henrik id. m. II. kötet, 244 lap. 2 Vorlaufige Beantwortnng der wiehtigen Frage ete. Röpirat Zay Péter könyvei közt. 3 Ugróczi levéltár. Zay Imre levele özv. gróf Auersperg Farkasnéhoz. 1783 márcz. 20. ezer főnyi protestáns lakosságának, tizenkét helyen mértek ki telket templom, paplak és iskola számára. (1783). De az önkormányzat miatt alig látszik elkerülhetőnek az összeütközés József és a protestánsok közt. A császár hatalmas egyénisége ránehezedik az országra és elnyom minden kezdeményezést, megbénít minden szabad mozgást. II. József mindent a maga feje szerint akar elrendezni. Sok apró rendelettel szabályozza a felekezetközi viszonyokat, a melyek úgy követik a türelmi parancsot, mint a bolygók és holdak a napot. Neki a protestáns egyház belső kormányzatára nézve is saját tervei vannak. A német consistorial-rendszert akarja országaiban meghonosítani. Szinte beleül Zay Péter főfelügyelői székébe és elfoglalja Beleznay Miklós helyét a Generale Consistorium élén. A protestáns önkormányzat, mely mint a magyar géniusz szülötte, némi rokonságban áll a vármegyei szervezettel, egy csöppet se bírja II. József rokonszenvét. Zay Péternek s a protestáns urak egy részének hamar kedvüket szegi a bánásmód, melyben az önkormányzat részesül. A két felekezet közül a lutheránusok simulnak jobban az új rendhez, a császár is jobban szíveli őket hajlékonyságuk, meg németes voltuk miatt. De Zay Péter, ki egy negyedszázad óta mind a négy fokon, a trencséni egyházakban és egyházmegyében, a dunáninneni kerület és az egyetem élén szolgálta hitét, inkább az elégületlenek táborához szít. Már az 1783-iki egyetemes gyűlés az ellazulás képét mutatja. Nemcsak Zay Péter marad távol és Tihanyi Dániel által helyettesítteti magát, de az egyháztagok is gyéren szállingóznak be a tanácskozó terembe. A pár sovány határozat jól festi a fejlődő helyzetet. Az evangélikusok egy évi határidőt nyertek annak kiokoskodása végett, hogy miként lehetne az új tanulmányi rendszert az önkormányzat csorbítása nélküí behozni?Elhatározták, hogy közös gyűlést tartanak a reformátusokkal s onnét küldenek Bécsbe egy alázatos fölterjesztést. A helytartótanács szűk korlátok közé szorította a templomépítés, meg a paptartás jogát; megbízást nyer tehát Drozdik, a bécsi ágens: puhatolná ki, vájjon a felség tudtával történt-e mindez? Pár nappal a gyűlés után. június 28-ikán, jelent meg a helytartó-tanács egy újabb rendelete, mely a türelmi parancsnak a zsinatokról szóló pontját átvitte az egyetemes gyűlésekre. Ha az evangélikusok egyeteme össze akar gyűlni, eleve be kell azt jelenteni a főkormányszéknél, s három napnál tovább nem maradhatnak együtt. Az evangélikusok inkább más úton igazították el ügyeiket, semhogy a pesti egyetemes konvent ily torzképe legyen az önkormányzatnak. Szűkebb körű gyűléseket tartottak, hol Pozsonyban, hol Budán, mikhez a helytartó-tanács keze hozzá nem férhetett. Zay Péter 1783 november 21-én hevenyészett ily tanácskozást a határszéli fővárosban, a hol megkísérelte az egyház beléletét összhangba hozni II. József törekvéseivel. Rajta kivül báró Prónay László, a helytartó-tanács tagja, Adonyi György, Nyizsnyánszky ágens