Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-13 / 2. szám

Negyvennegyedik évfolyam. 2-dik szám. Budapest, 1901. január 13. TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadő-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia Térháza), hová az- elöfi7.. éa hirdet, dijak intézen(lök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor.; egész évre: IS korona. Egyes szám ára 40 fii. Az új század bölcsőjénél. Uj évbe s vele egy új évszázadba léptünk át. Az idő ez új szakaszának még csak bölcsőjénél állunk, de az egymásután sorozócló napok ellenállhatatlanul visznek bennünket mind tovább tovább, s levonva rendről rendre a jövendő titkos fátyolát, ocla állítanak megoldandó feladataink elé. Ha egy közönséges esztendő fordulata is gondolkodásra hív s kötelességünkké teszi, hogy számot vessünk a múlttal, s jövendő munkásságunknak, annyiban, a mennyiben véges voltunk megengedi, bizonyos programmját állítsuk össze: még inkább kötelességünk ez, a mikor egy új évszázad kezdetén állunk. Ki csak napról-napra él, s a jövendőre előre nem gondolva csak azt vallja, hogy minden egyes nap kijelöli a maga megoldandó feladatait, annak minden munkája csak rendszertelen kapkodás, melynek maradandó eredménye nem lehet soha. A terv nélkül, a kötelességek és az erők felszámítása és elrendezése nélkül való munka, legyen bár a részletekben bármily igaz és lelkiismeretes, mindenkor megboszulja magát, úgy az egyesek, mint a nagy korporácziók életében. Csak a czélok, a feladatok pontos kijelölése és elrendezése és az erőknek ahhoz méltó akcióba vitele mellett végezhet eredményes munkát a véges ember. A jövő czéljainak, feladatainak kitűzésére s erőnk megfelelő elrendezésére van szükség egyházunk körében is. A lefolyt század eredménye, vagy jobban mondva: eredménytelensége hangosan int erre mindnyájunkat. A XVIII. század vége szabadulást hozott hosszas elnyomatásunkból ; biztosította autonómiánkat egyházi és iskolai téren egyaránt; szinte parancsolólag adta meg a lehetőséget arra, hogy a megnyert autonómia bölcs alkalmazásával kifejtsük erőinket s nagygyá és virágzóvá tegyük anyaszentegyházunkat. Azóta lefolyt a XlX-ik század, és vájjon alkottunk-e benne nagy és maradandó dolgokat? Bizony igen-igen keveset. Ha az utolsó évtizedekben es a legutóbbi években kezdtünk is dolgozni, még mindenben csak a kezdet kezdetén állunk. S ennek az eredménytelenségnek oka nem annyira a gátló külső körülményekben, mint benső életünk fogyatékosságában keresendő. Csak éltünk napról-napra, minden messzebb tekintő terv nélkül. S ez a tervtelen, a holnapra, a jövőre nem gondoló élet meg is boszulta magát rajtunk; mert nemhogy előre nem haladtunk, hanem lehet mondani, hogy az igazi benső egyházi élet terén visszaestünk. Nagynehezen tartottunk ugyan zsinatokat a melyeken összeforrasztottuk az addig teljesen külön-külön élt kerületeket (— bár teljesen ezt sem tudtuk megvalósítani —); megalkottuk az egyházalkotmányt s megteremtettük a hivatalos egyházi életnek ama szerveit, a melyek által előre haladhattunk volna, — de ennél tovább menni nem tudtunk. Egyházalkotmányunk jobbra hivatott organumai a sablonos adminisztrálásban csontosodtak meg; mint a lelketlen gép őrölték le a mindennapi élet aprócseprő ügyesbajos kérdéseit, — valamely nagyobb konczepcziót, a messze jövőre is kiható programmot azonban még a legnagyobb jóakarat sem fedezhet fel működésökben. Gyűléseztünk, adminisztráltunk eleget; néha-néha, nagy óvatossággal és igen vigyázva, hogy hangunk valamiképen messze ne hallják, panaszkodtunk is; belső egyházi életünkben azonban nemcsak hogy maradt minden a régiben, sőt visszaesés, lassú sorvadás következett el. Az ősök élénk hitélete, törhetetlen egyházszeretete, határt nem ismerő áldozatkészsége kiveszett belőle, s csak most, hogy a haladó idő és a liberálisnak nevezett kor, részben a mi saját magunk támogatása mellett lerontotta a törvény által épített és fentartott külső erősségeinket: most látszik meg, hogy a bástyákon