Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök, Kiadó-hivatal: Hornyánszkt/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfi?, és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor.; egész évre: IS korona. Egyes szám ára 40 fii. Egy nevezetes per. 1. Először a bírákat mutatom be. A per két törvényszéken folyt le. A alsó fokú törvényszék birái sokan voltak, de mindnyájan a zsidó főpap befolyása alatt álltak. A felső törvényszéken egy ember ítélt, a ki pogány volt, azaz olyan lélek, a ki gúnyosan kérdezte: mi az igazság? A pert azonban a zsidó főpap intézte. Ő állított vádlókat. Ő fogatta el a vádlottat. Ó forgatta a pert úgy, a hogy jónak látta, hogy eredményt érjen el. A főgonclolat, a mi a zsidó főpapot és társait vezette az volt, hogy nagy bűnt követ el, a ki ember lévén, Istennel teszi magát egyenlővé. Egy nép ezredévekre terjedő küzdelmeinek eredménye volt e gondolat. Sokáig kétséges volt, hogy a zsidó nép is nem lesz-e a bálványimádás rabja, mint a többi nép. Úgy látszott sokszor, hogy hiábavaló lesz a nép legjobbjainak küzdelme, a kik a bálványimádást ostorozták. Voltak a népnek rosz királyai, a kik előmozdították a bálványimádást. Voltak jó királyai is, de azok közül is a legtöbbről azt jegyezte fel az Isten Lelke által vezetett krónikás: jó király volt, de a magasságban levő oltárokat nem bírta ledönteni. Sok keserű megpróbáltatáson s a fogság iszonyú megaláztatásán kellett a népnek átmennie, míg végre a bálványimádás utolsó maradványait is ki tudta magából irtani. Az igaz, hogy a nagy küzdelem felemésztett minden szent érzelmet. Kiveszett az ihlet. Kipusztult a szeretet. Elenyészett a vágy csak követni is fel a magasba a próféták merész szárnyalásait. Száraz, élettelen, megcsontosodott szertartás járta Izrael oltárán, de az oltáron a Jehova neve ragyogott s hatalmasan tiltakozott az ellen, hogy a teremtmény az 0 Teremtője helyét elfoglalhatná. Jöjjön bárki, a ki erre törekszik, azt a bálványimádástól megtisztult Izrael hagyományainak őrzője, a főpap, halállal sújtja. És pedig a Jehova nevében. Ám a többi népek képzeljenek magoknak isteneket, a kik emberi alakot öltsenek s hatalmat, dicsőséget, gyönyört és kincseket keresnek. Izrael népe elzárja lelkét ily balga mesék előtt. 2. E nép közé lépett mintegy 2000 évvel ezelőtt egy csodálatos ember. Az első szava, a mit követői érdemesnek tartottak feljegyezni, ez volt: Nekem az Atya dolgaiban kell foglalatoskodnom. Ez volt az ő életének alaphangja. Soha ember úgy nem szólt, mint O. Soha ember életével úgy helyt nem állt szavaiért, mint Ő. Pedig oly magas követelményeket állított fel, a milyeneknek sem azelőtt, sem azóta ember teljesen megfelelni nem volt képes. De ő képes volt; sőt élete még szavainál is tündöklőbb volt. Szavai sokszor valami túlvilági, tökéletes, utolérhetetlennek látszó rend szigorú kalapácscsapásai; élete szeretet, irgalom, segítés. Erő származik belőle, a mely a testi és lelki életet jobbá teszi. Olyan természetfölötti fény áracl el lényén, s mégis minden, a mit tesz ós szól, neki olyan természetes. Nem kerül megerőltetésébe a legszentebb élet, s a bűnnel való harczokból sebhely az ő lelkén nem maradt. Lelke minden tekintetben tiszta tükör, melyen folt nem is volt soha. Mindenkit megtérésre int; Ő maga bűnbánatot sohasem erezett s bűnbocsánatért nem esedezett. Szeretete hatalmas és hatalma szelídséggel és alázatossággal párosul. Semmit magáért nem tesz saz emberi élet nyilvánulásai előtte csak alkalmak, lépcsők, a melyeken át a lelkeket a magasba, valami csodálatos boldogságra emeli. Ez a vádlott! Ez a vádlott a Jézus Krisztus ! 3. Hát a vád? Ugyan mi mű bűne lehetett annak, a ki »mindeneket jól cselekedék a? Ugyan mivel vádolhatták ? Hát ép azzal a legnagyobb bűnnel, hogy Istennel tette magát egyenlővé. Volt-e e vádnak alapja? Egy tudós ember nem régiben azt írta a Jézusról, hogy a maga személyiségét nem tette az általa hirdetett evangélium alkatrészévé. Csak mindig az Atyáról 2p