Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-10 / 10. szám

TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség:: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elfifiz, és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: Ő kor.; egész évre: 18 koronn. Egyes szám ára 40 fll. Zsinati teendők. II. Az 189 8. évi XIV. törvényczikk, azaz a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvény az egyházak osztályozásáról ós a lelkészek minősítéséről rendelkező egyházi törvényeinket már eddig is igen megbolygatta, a jövőben peclig hasznavehetetlenné fogja tenni. Igaz ugyan, hogy a zsinati törvény 182. §-a szerint az osztályok határait mindenik egyházkerület, helyi viszonyai szerint (az egész kerületre, vagy egyes vidékenkint) maga határozza meg. Ennek megfelelően az erdélyi egyházkerületben, a legutóbbi öt óv alatt, háromféle osztályozási kulcs is látott napvilágot, még pedig a legutóbbi a kongrua-törvényhez idomulva. Más kerületek is léptethetnek életbe új osztályozást és a négy fokozat a jövőben is fentartható. De vájjon fentartandó-e ? Vájjon az elméleti vizsgáknak jeles, jó és elégséges általános eredménye szerint indokolt e kiszabni, hogy x ilyen, y pedig csak amolyan egyházban lehet eddig és eddig lelkész? Vájjon azt az elégséges általános osztályzatú bizonyítványt, a melynek elégséges minőségére esetleg az igen szigorú ós teljesen indokolatlan általános osztályozási szabály volt csak befolyással, — mondjuk : ezen elégséges bizonyítványt csupán csak az évek száma által lehet-e megreparálni, sőt bizonyos tekintetben teljesen kireparálhatlan maradjon-e? Mindezek igen súlyos kérdések, a melyeket felelet nélkül hagyni nem lehet. Legközelebbi zsinatunknak tehát foglalkoznia kell az egyházak osztályozásának és a lelkészek minősítésének kérdésével is. Hazánkban nincsen életpálya, a melynél az iskolai bizonyítványok általános osztályzatának olyan szerepe volna, mint a lelkészi állásnál. Az a mód, a melyen a rendszer egyházunkba bejutott, igazán különös. Az erdélyi ág. h. evang. egyház kezdte volt meg azzal, hogy a gazdag tizedbeli jövedelemmel jól dotált lelkészi állásokra csupán olyanokat engedett, kik bizonyos számú éveken keresztül az egyház szolgálatában, mint lelkészek vagy tanárok már működtek. De itten sehol sem volt még szó a bizonyítványok általános osztályzatáról, pedig az is megállapíttatott a vizsgákon, és minden egyházmegyének, továbbá azon egyházközségeknek, a melyekben középiskola volt, a klasszifikáczióról szóló táblázatos kimutatás minden évben megküldetett. •— Ettől az egyháztól vette át az erdélyi ev. « ref. egyház, s tőle jutott aztán be az egyházi törvénykönyvbe is, de már más alakban, t. i. abban az eltorzított formában, a mint az a 182—190. §-okban olvasható. Az egyházak osztályozása eddig a lelkészi javadalom mértékére volt szabva. Egy pár száz forint évi jövedelemtöbblet szerint alakultak az osztályok. Az egyházközségek egyéb viszonylatai, p. o. exponált helyzete a nemzetiségek, vagy más felekezetek között figyelembe se jött. Úgy hogy bármennyire csavargatjuk is a dolgot, azt kell mondanunk, hogy a lelkészi javadalmak a lelkész iskolai tanulásbeli eredménye jutalmául voltak tekinthetők. Az egyház érdeke kevésbbé domborodik ki az egész rendszerben, mint az iskolai bizonyítványnyal összefüggő stipendiális jelleg. Természetesen az egyház érdeke megkívánja, hogy tanult, képzett lelkipásztorai legyenek. A lelkészképzés a maga összes rendjével ezt a czélt szolgálja. De nem ez az egyedüli, sőt még csak nem is a legfontosabb tényező. Semmi körülmények között nem szabad az iskolát olyan magasra emelni az élet felett, hogy ez csak másodrangú helyre sülyedjen ama mellett. Hiszen az iskola eredményének a kritériumai is sokkal megbízhatatlanabbak, mint az életéi. Az a jeles, vagy jó, a melylyel az ifjú az életbe lép, lehet, hogy az életben nem-érdemel annyit sem, hogy alig elegendőre váltassék be. Rövid tanári pályám alatt is nem egyszer bocsátottam ki kezeim alól