Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

PROTESTAN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kisül <í-hivatal: llornj/ánszki/ Viktor könyvkereshfáése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési &ra: Félévre: 9 kor.; egész évre: 18 koronn. Kf/yes szám árn 40 fii Zsinati teendők, I. Teljesen egy véleményben vagyok Hamar István kartársammal, ki e b. lapok f. évi 5-ik számában azon nézetének adott kifejezést, hogy a zsinat előkészítését tovább halogatnunk nem lehet. Erre kötelez bennünket az egyházi törvény is, melyből Révész Kálmán már a mult évben alaposan kimutatta, hogy a folyó 1901. évben zsinatot kellene tartanunk. De még inkább kötelez az a rengeteg sok, felhalmozódott tenni való, elintézendő ügy, a mely, főleg 1895 óta, annyi sok és vitális oldalról érinti egyházunknak úgy kül-, mint beléletét. Természetesen mindannyian jól tudjuk, hogy a zsinat igen költséges apparátus, melynek egy olyan összejövetele, mint az 1891/92. évi volt, ha mindenki elfogadná a napi díjakat stb., 30— 40,000 frtba kerül. Világos az is, hogy kellő alaposságú előkészület nélkül a zsinat több rosznak, mint jónak lehet az előidézője. Épen azért nem is sürgetett senki eddig zsinatot, mert némi tapasztalatok, némi megállapodott eredmények szükségesek voltak ahoz, hogy a zsinat üdvösen munkálkodhassék. De most már előttünk annyi sok, és részben igen drága áron szerzett tapasztalat van, hogyha még tovább is halogatjuk a zsinatot, csak a drága árt fizetjük lélekben ós életben a tapasztalatért, s egyházunknak több lesz mégis a kára, mint a haszna. Nem volna szabad azt felejtenünk, hogy a zsinat nemcsak törvényhozó, de legfőbb intézkedő gyűlés is. Nemcsak törvényszakaszok, paragrafusok, hanem irányító, nagy eszmék megállapítása is zsinati teendő. Az ilyeneknek megállapítása, bár elég körültekintést, megállapodott ós lehiggadt közvéleményt, tehát kellő s alapos előkészületet tételez is fel, de már a mi a tárgyalásokat illeti, ottan elvész a paragrafusról paragrafusra tárgyalás, kevés az időtöltés és mégis megbecsülhetetlen az eredmény. Ily szempontból már akár 1896-ban is lehetett volna zsinatot tartanunk, és akkor mai sok tapasztalatainkért kevesebb árt kellett volna fizetnünk. Ne mindig a törvényhozó zsinat lebegjen tehát szemünk előtt, hanem a legfőbb intézkedő gyűlés is, a melyre azután többször és gyakrabban lesz szükségünk, mint a törvények revíziójára. Azonban most már annyi minden anyag halmozódott fel zsinatunk előtt, hogy legközelebbről nemcsak irányítania, nemcsak intézkednie, hanem egyenesen törvényt is kell hoznia; és pedig több irányban. Minthogy a zsinati teendőkről kívánok szólni és ha nem is kimerítően, de legalább egy pár főbb kérdésre nézve véleményt nyilvánítani, azért most nem folytatom tovább annak a hangsúlyozását, hogy a zsinatra ölő kell már valahára készülnünk, hanem úgy veszem a dolgot, mint a mely már is folyamatban van. Először az egyházi adózás kérdéséhez fogok szólani, mivel ez szoros összefüggésben áll egy oly kérdéssel, a mely a konvetet már pár óv óta foglalkoztatja ós a melynek végleges megoldása, úgy lehet, legközelebb már megtörténik. Ugyanis az egyetemes konvent 1899-ben elhatározta volt, hogy az egyházi adóval túlterhelt szegény hívek terheinek könnyítésére az országos közalapból tőkesegélyeket fog folyósítani. E czólra 14,000 koronát már ki is szakított, de a folyósítást mult évi 53. jegyzőkönyvi határozatával egyelőre felfüggesztette s a 14,000 korona tőkésítését rendelte el. Azok az okok, a melyek miatt a konvent ezen segélyezési módtól elállott, nagy részben ismeretesek, s ki is vannak fejtve azon bizottsági javaslatban, a mely a segélyezés megkezdését ajánlotta ugyan, de csak ideiglenes segély alakjában, de a mely javaslat így sem fogadtatott el. A legfőbb ok, egész röviden összefogva, az egyházi adórendszer rendezetlensége. Es bár*