Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-24 / 8. szám

csak ismerünk, mint a leczke gyanánt tanultakat, hamar kitörli elménkből az idő, a nyomorúság, újabbnak tanítása; az csak olyan, mint a haszontalan érczen az aranyozás, a festés: idővel lekopik. De az az igazság, az a meggyőződés, azok az eszmék, melyeket megpróbálunk, megforgatunk, alkalmazunk, sajátunkká teszünk egymás között az egyesületi életben, a hol ifjú ifjúval verseng a szeretetben és annak munkáiban, a hol ifjú bátorítja az ifjút, hol barát barátnak adja a példát, a tanácsot, hol mint egy tiszta családi körben megtanulunk szenvedni, áldozni egymásért egyházunkért, hazánkért: — azok az igazságok, azok az eszmék soha cserben nem hagynak, azokhoz hűtlenek nem leszünk, mert vérünkké váltak, velőnket járták át. Minden gondolatunkat, szavunkat, tettünket azok termelik, indítják, igazgatják. S ha van egylet, társaság, mely nem csalatkozott soha azokban az igazságokban, a melyeknek létrejöttét köszöni, úgy azok az evangéliumi egyesületek, — szerepeljenek bármily néven, mert az evangélium igazságai nem időszerű eszmék, melyeket egy következendő kor elseper, betemet, de örök igazságok, a melyeket tisztán, menten minden földi gyarlóságtól, mulandó jellegtől, maga a Krisztus közlött az emberiséggel. Szabadság, szeretet, igazság, békesség, könyörületesség ! Mily nagyszerű jelszavak. De mindez csak ábránd, meg-megvillanó eszme, sárba tiporva a valósítás küszöbén. — így sóhajtanak korunknak még jobbjai is. De kerüljön ki csak egy olyan nemzedék az i kólákból, a mely megpróbálta alkalmazni, szivébe írni e jelszavaknak tartott, de a Krisztus által szemmel látható valóságokká, bizonyosságokká tett igazságokat, s megpróbálta szorosan azokhoz ragaszkodva élni, munkálni, úgy. a mint élt maga az ember Jézus: akkor el fog némulni a sóhajtozás, a kétségbeesés, csökkeni fog a panasz, a nyomor, de növekedni, virágozni fog a család és a nemzet. Akkor lesz igazán a szabadság, a szeretet, az igazság hazája ez az ország; akkor nemzeti létünk nem fog egyes emberek tetszésétől vagy életétől, szomszéd népek akaratától, hangulatától, politikai és más körülményektől függeni, mert hatalmasok leszünk önmagunkban is, a Krisztus által, az Atya irgalmából. Tisztelt közgyűlés! Jól tudom, hogy egyesületi élet nélkül is megszerezhetjük a Krisztusban vetett hitet, s ez által az élő kapcsolatot az igaz Istennel; hogy buzgó bibliaolvasás, hívő prédikátorok hallgatása, buzgó imádság útján mindenki munkálhatja a maga boldogságát; — de mégis, erőinknek összetételével, közös imádsággal, sokszorozott munkával többre megyünk és gyorsabban haladunk előre, mint egyenként. Ott, a hol ifjú emeli szivét ifjak nevében és részvételével az Úrhoz, hol ifjú töpreng társai szivében visszhangot keltő kétségekkel, hol ifjú lélek magyarázza a vigasztaló, erősítő, világosító igéket ifjú elméknek, hol ifjú lelkesedik társaival az egyház vagy nemzet nagyságos dolgai felett, vagy ifjú von le fényes, ragyogó tanulságokat az Űr választott férfiai életéből: ott elevenebben lüktet a vér, hangosabban dobog a szív; ott tűz gyúl ki a szemekből, karok aczélozódnak a munkára; vágyak, remények szövődnek, elhatározások születnek, fogadások, kötések tétetnek kitartóbb munkára, hívebb szeretetre, tisztább életre. Nagy emberek vonzzák az ifjúságot; ezeknek tiszteletére, emlékeik kikutatására, tetteik, jellemeik megismerésére hatalmas társulatok, egyletek alakulnak,—pedig ez emberek, bármily nagyok voltak is, önzők az utókorral szemben. Erdemeikből nem adnak semmit át, s bizonyos időn túl tisztelőiknek értelmét bénítják, jellemöket megtörik, cselekvésökben gátolják, és épen ezért lassanként unottakká válnak. A Krisztus is unottá válik azok előtt, kik nem hisznek benne. De a kik hisznek ő benne, látják az ő bűntelenségét, hiszik, hogy ő a testben megjelent isteni irgalom és szeretet: azok, minél többet foglalkoznak vele, annál jobban megszeretik, annál jobban áldják, mert tapasztalják, hogy Krisztus nem veri rabságba őket, nem korlátozza értelmöket, de ellenkezőleg megszabadítja a bűnből és fájdalomból, megvilágosítja elméjöket, kiszélesíti látókörüket, melegíti szivöket, tisztítja környezetüket. Ennek a Krisztusnak a nevében kell egyesületeinket alapítanunk, ha azt akarjuk, hogy egyesületeink virágzó, eleven életet mutassanak, duzzadó tevékenységet fejtsenek ki. Kedves testvéreim ! kik papok, birák, ügyvédek, orvosok, mérnökök lesztek és vagytok, ne legyetek restek a fáradozásban, hogy evangéliumi ifj. egyleteket alakítsatok, akárhova helyez is a gondviselés. Tanulók, kik valamelyik fő- vagy középiskolának vagytok tagjai, pártoljátok, segítsétek azokat, kik az evangélium terjesztésére szerveznek egyleteket. Soha hálásabb munkában nem vettetek részt, soha biztosabb győzelemre nem indultatok, mint ezekkel a kicsiny, fiatal csapatokkal. Tanárok ! kikre szülők bízták gyermekeiknek nevelését, gondozását, jövőjét, — soha hálásabb tanítványaitok nem lesznek, mint azok. a kiket az evangélium igéivel növeltetek fel, s erős hittel bocsátottatok szárnyra. A munka egyszerűnek látszik, talán jelentéktelennek, ezért sokan nem tartják érdemesnek foglalkozni vele. Sokan gúnyolni fognak. Némelyeket az ellenség nagy száma rémít meg és kárhoztat tétlen siránkozásra: a régi ellenségnek 16,000 egyesülete van ez országban ; korábban ébredtek, mint ti ; több hatalom, pénz van a kezökben, magasabb befolyás segíti őket. Ne ijedjetek meg ! A czél. melyet ők óhajtanak elérni, az hatalmi kérdés, az önző törekvés, mely hamar sikert, gyors bukást szokott eredményezni. Csak bátran! fel a zászlót, mely vértanúk kezéből csavartatott ki. Csak előre! ennél dicsőbb lobogó alatt nem sorakoztak ifjak ez országban. Csak rajta! nagyobb befolyás nincs annál, a mit a Krisztus érvényesít; több hatalom sohol sem adatik annál, a mit buzgó könyörgésre kegyelemből ad az erős, hatalmas Ur! Tekintsetek Krisztus kongregácziójára, a mely megtörte a zsarnok uralmat és Skóczia egyszerű népét világtörténeti fontosságra emelte; és az Urat áldva emlékezzetek a holland koldusokra, a kik megtörték a