Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-24 / 8. szám

büszke spanyolok rettenthehetetlen ármádiáit. Csak rajta! félre a kishitűséggel és gyávasággal! Fel a szivekkel, magasra az igazság és szeretet lobogóival! Biztos a győzelem, ha Krisztus a vezérünk! Csűrös István. ISKOLAÜGY. A lefolyt 1900-ik év tanügyi mozgalmainak áttekintése. VI. 3. Az alsóbb fokú oktatások körében. a) A Lapunk 5. számában említett jénai szünidei tanfolyam megteremtette a gyermek-psychologusokegyesületét. Ennek ismertetését és az első két év eredményiről való részletes, érdekes és nemcsak tanítóinkra (nevelőinkre), hanem papjainkra nézve is fölötte tanulságos beszámolást Pethes János csurgói állami tanítóképzőintézeti tanárnak köszönjük, a ki hazánkból ötödmagával ezeken a gyűléseken résztvevén, ott szerzett észleleteit, tanulmányait és a gyűlés szervezésére vonatkozó tudnivalókat a Magyar Paedagogia 8. számában közzétette Az egyesület lelkes 'megalapítója Trtiper J.. a jénai Sophienhöhén levő nevelő-intézet tulajdonosa és igazgatója, ki, hogy a tervezett egyesülésre terelje a közfigyelmet, az 1899-ki szünidei tanfolyamon az abnormális gyermekekről tartott előadást, melyet nyomon követett Ufer altenburgi polg. isk. igazgatónak a gyermek-psychologia pedagógiai fontosságáról tartott előadása, s ugyancsak ezen alkalommal Delitsch plaueni tanító a népiskolai tanulók barátságairól adta elő megfigyeléseit a tanítás kezdete előtt, az óraközökben, a játszótéren, az iskolába vezető úton, az iskolai kirándulásokon és a vasárnapi délutánokon. Igy figyelte meg : mely tanulók keresik s melyek kerülik egymást? Melyik fogadja el, melyik utasítja vissza? Miben rejlett a barátság oka? Meddig tartott a megkötött barátság ? Az eredményt három csoportra osztotta : megkötött, kiérdemlett s mások részéről felajánlott barátságra. Dr. Spitzner lipcsei orvos a lelki szegények symptomatologiáját és aetiologiáját (betegségi jelenségeit és okait) fejtegette, s úgy találta, hogy az elmaradottság ismertető jelei : a kószálásra való hajlandóság (különösen a fiúknál), sexuális felhevülés (különösen a leányoknál), a lopás, hazugság, dacz, alattomosság, kevélység, lustaság, torkosság és a piszkosságra való hajlam. Az okok lehetnek : öröklés, családi nevelés hiánya, a környezet kártékony befolyása, az iskola ferdeségei. A nyilvános iskola és az iskolai nevelés feladata, hogy emez elhagyatott, lelki szegény gyermekek erkölcsi bajának már a csiráját felismerje s kifejlődését megakadályozza. De ebben az irányban még édes-kevés történik. A gyenge tehetségű, avagy erkölcsi fogyatkozással bíró gyermekek számára felállított intézetek igazgatói panaszkodnak, hogy a legtöbb gyermeket akkor adják be az intézetbe, a mikor már késő. Ehhez a fejtegetéshez Rein, a jénai ismert nevű paedagógus, azt mondta, hogy ez a kérdés a fiatal gonosztevőkről való kérdésnek egy része. Következőleg a társadalomnak, az államnak és az iskolának közös munkát kell végezni s egyesült erővel kell a kinövések ellen munkálkodni. Czélszerű volna Anglia e nemű intézkedéseit és intézményeit tanulmányozni. Delitsch tanító, kiről fennebb szólottunk, azt tartja, hogy külön főnököknek (Diakonissa, Oberschwester) legyen a feladata, hogy a dajkaságra kiadott (törvénytelen) gyermekek tápláléka, ruházata, ápolása megfelel-e az egészség (hygienia) követelményeinek. Ugyanezen szempontból a tanítók legjobban ügyeljenek azokra a gyermekekre, kiknél a házi nevelés hiányzik, (kivált napszámosok, gyári munkások, szegények és özvegyek gyermekeire). Lösch (Lipcse) és a már említett Trüper szerint a fölvetett kérdés az alkoholizmus kérdésével áll szoros összefüggésben. „Az államférfiaknak, lelkészeknek, orvosoknak, bíráknak, paedagógusoknak vállvetve kellene nmnkálkodniok, hogy az alkohol testi és szellemi degeneráló hatását meggátolják. A fiatal gonosztevők 90°/<ra az alkohol áldozata. A lelki fejletlenség, az erkölcsi romlottság nagyon sok esetben a szülők, az ősök alkoholizmusára vezethető vissza. Míg a közigazgatási tisztviselők, a birák az alkoholizmussal szemben közönyösek; míg a papok, mint a lelki élet gondozói, tanításuk és példájuk által nem csatlakoznak szívvel-lélekkel az alkoholizmus ellen küzdőkhöz; míg a rendőrség tűri, hogy az ifjúság a korcsmákban éjjeleket átdőzsöljön s a jövő nemzedék testi és lelki erejét fogyaszsza; míg a tanulói élet, különösen pedig az egyetemi polgárság szokásai meg nem változnak: addig úgyszólván haszon nélkül küzdünk . . . Egy svéd lelkész, ki Európában a szere tetházak. javítóintézetek ügyét tanulmányozta, hajmeresztő dolgokat beszélt tapasztalatai alapján. Igen sok helyen ezeket a szerencsétlen teremtéseket gonosztevőknek tekintik. Hajukat az egyik oldalon kopaszra nyírják, olyan ruhában járatják, a melyiknek egyik fele sárga, a másik fele fekete, agyaik vaskalitkában vannak elhelyezve, stb. Arra kell hát mindenekelőtt törekedni, hogy a szencsétlenek számára felállított intézetekben krisztusi szellem uralkodjék!" A többi felolvasásra vagy fejtegetésre és hozzászólásokra nem terjeszkedhetünk ki. Íme, a fennebbi nagyon rövidre húzott kivonatokból is Lapunk olvasói közül mindenki láthatja, hogy a valláserkölcsi feladatokkal párhuzamban mily nemes irányban működik a gyermek-psychologusok nagy fontosságú egyesülete. Épen azért, szűk terünk daczára, nem véljük feleslegesnek vagy hiábavalónak, ha az 1900. aug. 5-én végleg megalakult egyesületet az elnöknek, Trüper igazgatónak, a fennebbi kútforrásból merített terjedelmes jelentése nyomán a következőkben ismertetjük: A gyermeknek elhibázott házi és iskolai nevelése veszedelmes az egyénre, végzetes a társadalomra. A pae lagógiai tudománynak még sok, kitöltésre váró hézagai vannak. Phvsiologiai ismeretek hiánya miatt egészség ápolására, megvédésére kevés vagy semmi gondot sem fordítunk. A pathológiai ismeretek hiányában pedig a beteges, gyönge gyermek ellen az iskola és család sok esetben akorát vétkezik, hogy az ilyen szerencsétlen gyermek jövőjét teljesen tönkreteszi. A nevelő ne legyen ugyan orvos, de képes legyen megítélni : mikor kell az orvos tanácsát kikérni. — Csak egészséges idegrendszerű testben lehet egészséges lélek ; a tanítónak és nevelőnek ismerni kell nemcsak az idegrendszert, hanem annak normális és abnormális nyilatkozásait is. A gyermekek jövendő boldogsága első sorban a szülőket érdekli. Ezért a házi nevelés főfeladata, hogy a szülők gyermekeiket alaposan kiismerjék. „A szülői ház munkáját folytatja, kiegészíti, javítgatj a az iskola. Csakhogy az a baj, hogy a kisdedóvó intézetekben,' népiskolákban, közép- és felső iskolákban a tanítók igen nagy része arra törekszik, hogy a tanú-