Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

KÖNYVISMERTETÉS. • j Révész Imre munkái a pátens korából (1859 1860). Sajtó alá rendezte: Révész Kálmán kassai ev. ref. lelkész és esperes. A M. P. I. T. kiadványa. Budapest 19C0. 240 lap. Ara 3 korona. Sötét, nehéz felleg, az abszolutizmus fellegge borong azon az időn, a melynek terméke és emléke e munka; de annak sötétségéből dicső fénynyel ragyog elő az a magyar protestáns egyház, a mely születése pillanatától fogva a haza és nemzet életével összeforrva oly sziklafalát képezte a lelkiismereti és alkotmányos szabadságnak, a melyen a zsarnoki és reakczionárius hatalom tengerének minden hulláma megtörött. Az elfogulatlan történelem tanúbizonyságot tesz a mellett, hogy a magyar protestáns egyház, a míg lelki -ismereti szabadságáért küzdött, ugyanakkor magában foglalója volt a legszentebb hazafiúi érzéseknek, védője, oltalmazója, törhetetlen bástyája a magyar nemzet alkotmányos jogainak és függetlenségének is, s hogy küzdelmei, önfeláldozása, diadalai nemcsak a vallásszabadságnak, hanem a magyar alkotmánynak is diadalai valának. Nála nélkül ma nem volna független Magyarország, nem volna magyar alkotmány. Ezt a nagy és a magyar protestáns egyháznak örök dicsőségére szolgáló történeti igazságot vagy nem tudta felismerni, vagy ha felismerte is, elhallgatta a történetírás egész a legújabb időkig: de Örvendve látjuk a közelebb megjelent történeti és történetfilozófiai munkákból, hogy az igazság nem hagyja magát elfojtatni, hanem érvényesül és hallatja tanító szavát. Mindazok aharczok, a melyek a protestantizmusnak e hazában való szabadsága érdekében megvivattak s azok a békekötések, amelyek azoknak, fájdalom, sokszor megbolygatott záróköveit képezik, a mellett tesznek, tanúságot, hogy a magyar protestántizmus elválaszthatatlanul összeforrt e haza szent ügyével s^szive vérének, lelke kincseinek önzetlen feláldozásával megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a nemzetnek, nemcsak a tiszta evangélium fáklyájának fennlobogtatása, hanem a haza szabadságának, alkotmánya épségének megvédelmezése tekintetében is. Ezekért a nagy szolgálatokért a nemzet még mindig adósa ugyan a magyar protestáns egyháznak, s a kicsinyeskedő politika csak kicsinyeskedve, mintegy csak alamizsnát osztogatva torlesztget belőle, de hiszszük, hogy nemsokára jobb kor fog felvirradni reánk e tekintetben. Hogy mily szolgálatokat tett a magyar protestántizmus e hazának alkotmányos tekintetben is s miként vonult meg az alkotmányos szabadság és a nemzeti új életre kelés reménye, a mikor már sehol menedéket nem talált, a mi anyaszentegyházunk bástyái között, arra legközelebbi bizonyítékul szolgáinak a patentalis kor nehéz küzdelmei s Révész Imrének fent nevezett s ismertetendő munkái is. A szabadságharcz leveretése és a magyar alkotmány eltörlése után csak még egy kör volt, a melyben szabadon, függetlenül élt a magyar: a protestáns egyház. S ez az egyház nemcsak a lelkiismereti szabadságnak és az egyházi törvényes jogok gyakorlatának köre volt, hanem, mint a múltban is: védő vára és utolsó menedékhelye a nemzet alkotmányos szabadságának is. Le kellett tehát rontani a zsarnoki hatalomnak ezt a várat is, hogy a nemzet védtelenül álljon az önkény erőszakosságaival szemben s eltiporható legyen úgy, hogy többé soha fel ne kelhessen. Az 1855-iki concordatum szabad kezet engedett a reakcziónak nemcsak Ausztriában, hanem a r. kath. klérus erőtelen ellenmondása mellett Magyarországon is. Megkezdették átkos munkájukat az újra behozott jezsuiták •; de minden gonosz cselekedeteik és tanításaik sem voltak képesek lerontani a vallási és nemzeti szabadságok utolsó erősségét: a protestáns egyház autonómiáját. Meg kellett hát semmisíteni hatalmi szóval s az erőszak fegyvereivel. „Bach csakhamar belátta, hogy nem elég a protestantizmus ellen a katholikus reakczió, melyet különben is hatálytalanná tesz a magyar klérus magatartása; „a protestantizmus — úgymond — Magyarországon hatalom és született oppoziczió." Ezzel szemben az államnak határozottan fel kell lépnie, mert csak így remélte, hogy jövendölése teljesülni fog, mikép Magyarország 25 év múlva szláv német tartománynyá lesz." (Szilágyi S. A magy. nemzet története. X. köt. 525. 1.) Az 1856. aug. 21-én kibocsátott egyházszervezési törvényterv sorsa megmutatta, hogy a magyar protestáns egyház jogait el nem alkuszsza s hogy mézes-mázos szavakkal megtántorítani nem lehet. Jöjjön hát a hatalmi szó s az erőszak a rebellis koldusok megtörésére! És jött 1859. szept. 1-én a császári nyiltparancs és azt követőleg az azt életbe léptetni akaró miniszteri rendelet. És mi lett az eredmény? Összeroppant a hatalom súlya alatt a magyar protestáns egyház is, mint a magyar alkotmány? Nem, ez megállott rendületlenül. Parancsszó, fenyegetés, törvény elé idéztetés. bebörtönöztetés meg nem ingatta. Megállott, kivívta szabadságát és ezzel az első rést ütötte az abszolutizmus hatalmán nemzeti és alkotmányos tekintetben is. Ennek a nehéz, de diadalmas küzdelemnek volt kimagasló alakja és hőse az áldott emlékezetű Révész Imre, magyar református egyházunknak egyik büszkesége. 0 volt az, a ki lelke, mozgatója volt a szent küzdelemnek ; tudós bírálója a kormány rendelkezéseinek ; törhetetlen védelmezője a magyar protestáns egyház autonomikus jogainak. Azok a bírálatok, tudós fejtegetések, a melyek tájékozták mind a papságot, mind az egyház szabadságát védő világiakat; azok a tájékozások és utasítások, a melyek szervezetté és egyöntetűvé tették legalább a református egyház bámulatos ellenállását; azok a felterjesztések és memorandumok, a melyek az abszolút hatalom intézkedéseinek törvénytelenségét nemcsak az uralkodó, hanem a külföldi pro-14