Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

testáns hatalmak előtt is felfejtették és a diadalt megszerezték : legnagyobb részben az ő nagy eszéből és az ő ingadozást nem ismerő tolla alól kerültek ki. Révész Imre e pátenskori dolgozatait, munkáit foglalja magában az a megbecsülhetetlen értékű könyv, a melyet a boldogultnak tudós fia, Révész Kálmán által sajtó alá rendezve, a fent nevezett czím alatt a P. I. T. adott ki. Értékesebb, becsesebb munkát alig adhatott volna a Társaság monográfiaképen tagjainak s a magyar protestáns irodalomnak. Drága, örök értékű kincsesbányája ez a könyv nemcsak a pátens-kor történetének, hanem az egyház autonomikus szabadságának is. Fejtegetései, alapelvei, következtetései kútforrások maradnak s kell is, hogy maradjanak mindenha. Nemcsak egyszerű átolvasásra, hanem beható, komoly tanulmányozásra méltó munka ez, s ma, a mikor az államhatalom után annyira uszolkodunk s kinyújtott kezét, autonomiánk természete és alapelvei figyelembe vétele nélkül, oly mohón ragadjuk meg egyházi és iskolai téren egyaránt, alig lehetne hasznosabb művet egyházunk legfőbb vezetői és papságunk kezébe adni, mint Révész Imre eme munkáit. Mi törpe epigonok, gyenge nemzedék megbecsülhetetlen tanulságokat meríthetünk belőle. Oh bárcsak tanulnánk meg tőle emez örök igazságokat: „ . . . légyen bár valami, önmagában tekintve jónak és üdvösnek látszó, ha eredete és jogi alapja tisztátalan, sőt vészes, azt el kell vetnünk"; „Nem kell magunkat a czivilizáczió, korszellem, műveltség s több effélék által bárgyú álomba merülni engedni, mintha t. i. a jövőben már épen nem kellene tartanunk az állam és klérus üldözésétől. Hajdan üldöztettünk égetések, fogházak, gályák stb. által : most és ezentúl üldöztetünk nem ily brutális, hanem czivilizált, de szinte emésztő eszközök által. És ezek még vészesebbek. Ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, hanem azoktól féljetek, a kik lelketeket vetik kárhozatra ; az az, ne féljen a protestáns egyház a nyilvános, erőszakos viharoktól; mert megmutatta a történet, hogy ereseit sub pondere palma ; de féljen igenis a titkos férgektől, melyek az egyház pálmafájának épen gyökerét rágnák és emésztenék szét". — Azok, a kik iskolánkat oly könnyen feladják s azok autonómiáját szépen elcsipegetni engedik, olvassák el a becses munka 41—45. és 97—107. lapjait; a kik csak az állami tanterv mellett remélnek üdvözölni, a 45-ik lapot, az államsegélyt Jdvánók s azt bármely formában elfogadni készek pedig nyerjenek okulást és megvilágosíttatást a munkának 111. lapján a nyiltparancs L1II. §-ához adott fejtegetéséből. Kimeríthetetlenek lévén a mű fejtegetései, elvei és következtetései, azok ismertetésébe nem bocsátkozom. Nem arra méltó e munka, hogy valaki csak egy rövid ismertetésből vegyen róla tudomást s kivonatban ismerje meg annak gazdag és örökbecsű tartalmát, hanem arra, hogy minden pap s minden, az egyház [körében szerepelni kivánó világi gondosan áttanulmányozza. Ezért még csak a műben foglalt egyes dolgozatokat sorolom tel a következőkben. Egy bevezetéssel kezdődik a mű, melyben a nagynevű szerző az 1860. januáriusában Bécsben járt küldöttség eredménytelen kísérleteinek és a Tájékozás létrejövetelének történetét mondja el. Az első okmány Révész Imrének a pátensre s azt kisérő miniszteri rendeletre tett magánészrevételeit tartalmazza, a melyek nagybecsűek azért, mert mindazok a hivatalos nyilatkozatok, felterjesztések, emlékiratok', a melyek a pátens-ügyben keletkeztek, ezeken épültek fel. A második okmány az elsőnek részletes, rendszeres kidolgozása, a mely történeti nevezetességű a tekintetben, hogy ez a dolgozat volt az, a mely angolra fordíttatván, a bécsi angol követ útján az angol kormányt és nemzetet informálta helyzetünkről s lőn egyik eszközlője a kivívott diadalnak. A III. okmány magánhasználatra feltett eszméket foglal magában a pátensre s az azt követő kormányrendeletekre vonatkozólag, s a IV. és V. számú dolgozatokkal együtt alapelveit veti meg a VI. sz. alatt közölt, a felséghez intézett felterjesztésnek és a VII. sz. alatt közölt hires Tájékozás-nak. A VIII. sz. okmányban az 1860. febr. végén volt helyzetét vizsgálja meg Révész és e munkája szintén azért nevezetes, mert báró Vay Miklós által a külföldi prot. fejedelmeknek is megküldetvén, eszközlője lett azok közbelépésének és a kibontakozásnak. A IX. számú okmány az 1860. áprilisi debreczeni egyházkerületi közgyűlés határozatának fogalmazványát képezi s a kibontakozás útját keresi a kerületek által kiküldött állandó bizottmányok által. A X. okmány e bizottmány eljárásának alapelveit írja körül, a melyekre azonban már nem volt szükség, mert az egyház szívós ellenállása s a külföldi protestáns hatalmak beavatkozása következtében az abszolutizmus egyliáztipró hatalma megtört és a pátens 1860. május 15-én visszavonatott. A XI. okmány a magyar prot. egyház autonómiájának némely német tudósok támadásaival szemben Révész I. által írt Apológiájának történetét és sorsát ismerteti, a XII. pedig a Tájékozás miatt Révész ellen indított törvényszéki eljárást írja le. Függelékképen közli_ a munka a császári .nyiltparancsot és az 1860. január 10-ki miniszteri rendeletet teljes szövegében. Tartalmának e rövid felsorolásából is látszik, hogy mily becses dolgozatokat foglal magában e monográfia. Legyen köszönet kiadásáért a M. P. I. Társaságnak s a sajtó alá rendező Révész Kálmánnak. Mi pedig szorgalmasan, nagy tanulmánynyal forgassuk annak lapjait, mert tudomány, bölcseség, okulás foglaltatik annak minden sorában. II. I.