Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

határozók logikája* c. becses értekezésében, mely szerint: »A legtermészetesebbnek s a nyelv szellemével is leg­jobban egyezőnek tartanám, ha a határozó-ragok és névutók jelentését véve osztási alapul, a kifejezésökre szolgáló nyelvanyagok szerint osztanák fel és csoporto­sítanák a mondat határozó tagjait*. Ezen az alapon mind a határozókat, mind a ragokat és névutókat, mind a határozó mondattagokat és mellékmondatokat következe­tesen bárom csoportba osztottam, s e csoportok: eredet-, lét- és véghatározó csoportok, mert minden cselekvés ered valahonnan, foly, vagy inkább történik, van valahol s irányul valamire, vagy végét éri valamiben. A máso­dik csoportot, melynek Dóczi nem tudott határozott nevet adni, én léthatározónak azért neveztem, mert szerintem a lét kifejezi a folyamatot is, a nyugvást is, a mi a csoport jelentésében nyilatkozik; de a »folyamat*-hatá­rozó az egész csoport jelentését magába nem foglalhatja, mert a mi foly, az nem nyugszik és megfordítva; pedig e csoport nagy része a nyugvást fejezi ki, a vant, a léte­zést. E három főcsoporton belül Dóczi külön-külön mind­egyikben négy viszonyt jelöl meg, ú. m. a) helyet, b) időt, c) az okot, illetőleg: állapotot, módot, dj a személyt, tárgyat, elvont fogalmat, melyre a cselekvés hat. E sze­rint vettem fel aztán, kissé módosítva, cserelve, de szigorú logikával: hely,- idő,- ok,- mód- és tárgyhatározókat. Ez az osztályozás egészen logikus, egészen egyszerű, egé­szen világos. Meggyőződésem, hogy a határozók bonyo­lult kérdése csak ezen az alapon oldható meg. Ez meg­felel a nyelv szellemének, megfelel a logikának, s a taní­tásra minden eddigi osztályozásnál könnyebb, mert vilá­gosabb*. Az az eltérés, mely szerző könyvének a határozók csoportosítására és elnevezésére vonatkozik, a könyvnek határozottan nagy előnye, mert ha valahol, úgy különösen a nyelvtannál és annak tanításánál kell tiszta, könnyen ért­hetőségre törekednünk, különben növendékeinkkel hiába­való munkát végeztetünk. Minél több névvel jelölünk egy csoportba tartozó szót, annál könnyebben össze­tévesztik, felcserélik azokat a növendékek, s annál nehe­zebben tudják azokat felfogni, megkülönböztetni és meg­érteni. Mar az által, hogy szerző a határozók bonyolult kérdését rendezte, azt a tudomány törvényeivel megvilá­gosította, úgy a tanároknak, mint különösen a tanulóknak igen nagy és jó szolgálatot tett. A könyv három főrészre oszlik, ú. m.: hangtan, — szótan — és mondattanra, melyek mindegyike több sza­kaszt foglal magában. I. Hangtan felosztása. Első szakasz : a nyelv hang­jai ; a hangok felosztása; a magánhangzók felosztása; a szók hangrendje; a mássalhangzók felosztása. Második szakasz: I. A hangok változásai, a) időmérték, b) hang­magasság, c) illeszkedés, d) nyilt és zárt hangok szerint. Hangelvetés és hangbővülés. II A mássalhangzók válto­zásai : a) hangcsere; b) a mássalhangzó-illeszkedés; c) pótlónyujtás; d) összeolvadás; e) a felszólító mód hangváltozásai; f) hangátvetes; <j) hangelvesztés ; h) hang­erősödés. Harmadik szakasz: A helyesírás szabályai o) a hangok leirása ; b) a családnevek írása ; c) idegen szavak irása; d) nagy kezdőbetűk; e) szótag, szótagolás; f) a szók rövidítése. II. rész. Szótan. A szó fogalma és jelentése. A szótan feladata. A szók fajai. A szók változásai. I. Át­vitt értelmű szók. 2. Szóalkotás; szóragozás. A szótövek változásai. I. szakasz: I. Névszók; névragozás. 1. A fő­név. A főnevek alkotása: .4) képzés által; B) összetétel által. A főnevek száma. A főnevek viszonyítása. II. Viszony­szók. .4) A névelő. B) A főnevek ragozása : a) a főnevek birtokviszonya; a főnevek, mint alanyok és állítmány­kiegészitők; b) a főnév tárgyraggal; a főnév határozó ragokkal. C) a főnév névutóval. A névragok és névutók eredete. A névragok személyragozása. A névutók személy­ragozása 2. A melléknév. A melléknevek alkotása. A) képzés által; B) összetétel által. A melleknevek ragozása. 3. Számnév, 4. Névmás. 1. Személynévmások; 2. Visszaható névmások. 3 Birtokos névmások. 4. Mutató névmások. 5. Visszavivő névmások, tí. Kérdő névmások. 7. Határozatlan névmások. 5. A határozó-szók. A hatá­rozók eredete. Összetett határozó szók. A határozó-szók fokképzéséről. II. szakasz. III. Az ige. Igeragozás. Az igék fajai. I. Az igék alkotása. A) Képzés által. B) Össze­tétel által. II. Az ige ragozása. Igemodok. Igeidő. Az ige-tő. AJ Változatlan tövű, vagy rendes ragozású igek. <tj Alanyi ragozás. Igenév. b) Tárgyas ragozas. B) Vál­tozó tövű, vagy nem rendes ragozású igék. III. szakasz. Kötőszók. IV. szakasz. Indulatszók. III. rész. Mondattan. A mondattan fogalma és fel­osztása. I. szakasz. Az egyszerű mondat. I. fejezet: az egyszerű mondat nemei. Állító és tagadó mondatok. II. fejezet. Az egyszerű mondat tagjai. AJ Fömondat, 1. Az alany. 2. Az állítmány. B) Hiányos mondatok. Az alany és állítmány egyezése. Az igeidők használata. C) Bővített mondatok. 3. Az állítmánykiegészítő. Az alany és állítmány kiegészítő egyezése 4. A tárgy. Alanyi és tárgyas ragozású igék használata. 5. Határozók. Viszony­szós, vagy változó határozók. A viszonyszók mondatbeli szereplések szerint. I. Eredethatározók: .4) névragokkal; BJ névutókkal. II. Léthatározók: A) névragokkal; B) nev­utókkal. III. Véghatározók: A) névragokkal; B) névutók­kal. 2. A viszonyszó nélkül alkotott vagy változatlan határozók. A határozók táblázata. 6. Jelzők: 1. mellék­névi ; 2. számnévi; 3. birtokos jelző; 4. az ertelmező. A névelő. AJ A határozott névelő. B) A határozatlan névelő. Egynemű mondatok. III. fejezet: A szórend. II. szakasz. Összetett mondatok. Az összetett mondatok tagjai s egymáshoz való viszonyuk. I. fejezet: mellérendelt mondatok. I. A mellérendelt mondatok összeköttetése. II. A mellérendelt mondatok fajai. AJ Kapcsolt mondatok. BJ El­választó mondatok. CJ Ellentétes mondatok. DJ Következtető mondatok. EJ Magyarázó mondatok. FJ Összevont inon datok. II. fejezet: alárendelt vagy mellékmondatok. A mellék­mondatok fogalma, fajai. A) Alanyi mellékmondatok. B) Állítmánykiegészítő mellékmondatok. C) Tárgyi mel­lékmondatok. Idézett mondatok. BJ Határozó mellékmon­datok. 1. Eredethatározó mellékmondatok. II. Léthatározó mellékmondatok. III. Véghatározó mellékmondatok. Ej Jelző mellékmondatok. Az összetett mondatok rövidítése. III. fe­jezet : többtagú összetett mondatok. IV. fejezet: körmon­datok. III. szakasz. Az Írásjelek. 1. A pont. 2. A kérdő­jel. 3. A felkiáltójel. 4. Vonás vagy vessző. 5 Fontos vonás. 6. Kettőspont. 7. Gondolatjel. 8. Kötőjel. 9. Idéző­jel. 10. Zárójel. 11. Hiányjel. 12. Kevésbé jelentékeny írásjelek A tartalom, — melyet azért vettem fel teljes egé­szében, hogy mindenki tiszta képet, világos áttekintést szerezhessen róla, — meggyőz bennünket arról, hogy e rendszeres magyar nyelvtan gazdagsága, helyes, logikus beosztasa által a hiányokat pótolja, a bizonytalan, függő­ben levő kérdéseket tisztázza és rendezi. A könyv kidolgozása, a szabályok tiszta, világos meghatározása, a szabályok megértéséhez kapcsolt szép példák (legtöbb költői müvekből) mind arra szolgálnak, hogy e könyvet minél jobban megkedveljük és megbecsüljük, s hogy mim , több gimnáziumunkban elfoglalja az öt jogosan irif-gillelő helyet. A

Next

/
Thumbnails
Contents