Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

MISSZIÓÜGY. A »Christian Endeavour« világkongresszusa. A »Christian Endeavour* f. évi július hó 13—18-ik napjain tartotta meg tizenkilenczedik kongresszusát Londonban. Mielőtt azonban a kongresszus lefolyásáról röviden beszámolnánk, szükséges, hogy bevezetésképen néhány szót szóljunk arról is, hogy mi is az a »Christian Endeavour« ? — mert. dacára, hogy a mozgalom kihat a világ mind az öt részére, mi még csak most veszünk róla tudomást, — részt pedig hogy mikor veszünk benne, azt csak az Isten tudja. A »Cbristian Endeavour*, vagyis >Keresztyén törekvés® egy óriási ifjúsági világmozgalom, mely a ker. ifjúsági egyesületekhez hasonló egyesületeket alkotva, arra törekszik, hogy a keresztyénség magasztos elveit bevigye a gyakorlati életbe, annak megtisztítására és megszentelésére. Felfogásában a keresztyénség sem nem dogmákba foglalt tan, sem nem magába vonuló kontemplativ kegyeskedés, sem nem külső adminisztráció, hanem élei, hatás, cselekvés, a végre, hogy Istennek országa, mind az egyéni, mind az egyházi és világi társadalmi, mind a politikai életben mind inkább valósulást nyerhessen. Jellegében e mozgalom a leghatározottabban evangeliomi és protestáns, a mely a legmagasztosabb keresztyén czélokat tűzvén ki maga elé, mindinkább megtalálja azt a közös területet, a melyen egyesítheti a protestáns keresztyénség minden felekezetét az együttes és egyetértő munkálkodásban. Keresi a szálakat, a melyek összefűzhetik a protestáns felekezeteket ; de korántsem célja tagjai felekezeti öntudatát lerontani, — sőt ellenkezőleg arra törekszik, hogy az ifjúságból hü, öntudatos és munkás egyháztagokat neveljen. A mozgalom Amerikában indult meg s ott vert gyökeret legelőször. Megindítója s attól kezdve folyton fővezetője Clark E. Ferenc lelkész, a ki immár háromszor utazta be, nejevei együtt a világot a Christian Endeavour szervezése érdekében. Általános keresztyéni jellegéből kifolyólag sok előítélettel találkozott a mozgalom, mind Amerikában, mind Angliában, a mennyiben az egyházak működésében a felekezeti öntudat elhalványításától féltek ; ma már azonban megszűntek vele szemben az előítéletek, s a :''vaialos egyházak nagy készséggel támogatják törekvése' er, tapasztalva azt, hogy hatása alatt ifjúságuk sokkal ') a ! b, odaadóbb, munkásabb és áldozatkészebb eleíejlődik az egyháznak, mint régebben. Az "őiteletek megszűnésével és a hivatalos egyházak támogatásával, Amerikából kiindulva a Christian Endeavour ma már mind az öt világrészben érezteti áld.-.sa hatását. Az ifjúságra támaszkodik : abban igyekszik feltámasztani a keresztyénségnek, mint életelvnek, mint munkának, törekvésnek, az életet átalakító, megtisztító és megszentelő hatalomnak öntudatát, és pedig úgy, hogy minden ifjú érezze a világátalakitás nagy munkájában való komoly és odaadó részvétel kötelességét. S épen ebben van e mozgalomnak is. mint. minden ker. ifjúsági mozgalomnak megmérhetetlen jelentősége. Nevelni olyan emberiséget, a melyben a keresztyénség magasztos princípiumai gyakorlatilag élnek és érvényesülnek, — nem ez-e az egyetlen helyes megoldása mindannak a sok társadalmi és szociális problémának, a melynek nyitját hasztalan keresik e világ bölcsei? — Nem ez-e az egyetlen helyes orvoslása mindannak a sok sebnek, a melytől ma vérzik a Krisztus anyaszentegyháza? Nem a tiszta, hamisítatlan evangeliom szelleme és világossága-e az, a mely szét űzheti a babonának, a hitetlenségnek, a pápistaságnak sötét éjszakáját ? — És nem a Krisztusnak az evangéliumból kisugárzó szeretete-e az, a mely egyesíthet, testvérekké tehet igazán bennünket, bármely nemzet s bármely egyház tagjai legyünk is? Erre törekszik a Christian Endeavour, — s ezért csak azt kérhetjük a kegyelem Istenétől, hogy terjeszsze ki annak határait mind ez egész földre, s terjeszsze ki mi reánk, magyar protestánsokra is, a kiknek oly nagy szükségünk volna a hitre, a bátorságra, a kitartásra, a Krisztus szellemében való munkálkodásra. Ennek a világmozgalomnak volt a világkongresszusa Londonban, a mult hónap közepén. Olyan kongresszusa, a mely jogosan használhatta a világ-kongresszus nevet, mert még az előttünk hihetetlen nagyságú keresztyén gyülekezésekhez hozzászokott angol sajtó is kénytelen volt megvallani, hogy ily óriási kongresszust nem látott még sohasem. A világ minden részéből seregestől mentek el reá a delegátusok; magából Amerikából több, mint ezer küldött érkezett. A delegátusok elszállásolásáról a londoni rendező bizottság gondoskodott. Privát házaknál és szállodákban azonban csak a tekintélyesebb delegátusok nyerhettek szállást, az ifjúság számára pedig az Alexandraparkban ütöttek sátortábort. Július 13-án istentiszteletekkel nyilt meg a kongreszszus. Az egész napon, különböző órákban folyton tartottak az istentiszteletek, mert egyszerre London legóriásabb temploma sem lett volna képes befogadni a résztvevőket. Július 14-én voltak az üdvözlő gyűlések, és pedig, a résztvevők óriási számára való tekintetből, egyszerre három helyen is, az Exeter Hall-ban, az Albert Hall-ban és az Alexandra Palace-ben. A vasárnap, július 15-dike istentiszteletekkel, a missziói intézetek és az ifjúsági egyesületek meglátogatásával telt el, s hétfőn, 16-án vette igazán kezdetét a tulajdonképeni kongresszus. A délelőtti ülés témája: »Az újkor és annak problémái « volt. Ennek körében dr. John Clifford »A szociális probléma j'megoldásáról«, J. Monro Gibson az ^Intellektuális problémákéról és dr. Lorimer »A huszadik század irodalmáról* szólt. Clifford szerint a szociális problémák egyedül csak a tiszta keresztyénség, a keresztyéni nevelés és keresztyéni életmód által oldhatók meg, Meg kell szüntetni az anyagiságot, az önzést, az irigységei, — ezeket pedig csak a Krisztus vallása szüntetheti meg. Gibson a mai kornak ama törekvéseit ítélte el, a melylyel a vallásban csak intellektuális elemeket keres és annak igazságai felől csak eszével kíván meggyőződni. Ezzel szemben hangoztatta, hogy az igaz vallás nem lehet csak puszta értelmi meggyőződés, hanem szeretetben, hitben, az élet igazságosságában is kell annak nyilvánulnia. Lorimer szerint a jövő század irodalma sokkal idealisztikusabb, de egyszersmind sokkal szocialisztikusabb is lesz, mint a jelen századé. — Délután, a közös konferencián D. F. Mackenzie fejtegette a Christian Endeavour jelentőségét és céljait; azután pedig a különböző felekezetek tartottak összejöveteleket, a melyeken nem kisebb emberek beszéltek, mint F. J. Horsefield, bristoli vikárius, John Mac-Neill, a hires prédikátor, dr. Horton, az angol ritualista ellenes mozgalom egyik legkiválóbb vezére, dr. F. E. Clark, a C.hr. Endeavour megindítója és vezetője, C. M. Sheldon, a hires theológus stb. Hétfőn este négy nagy gyűlés volt, a melyeken a hazai és a külföldi misszió jövőjét fejtegették. Beszédeket tartottak C. Waters, a Chr. E. főtitkára, dr. Fugh, Maltbie D. Babcock, Amerika egyik leghíresebb szónoka és R. Wardlaw Thompson. Kedden, 17-én reggel két csoportban tartották meg a gyűlést. Ezeken számoltak be a mozgalom eredményei-