Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
emelkedni jelölési jogának felhasználása alkalmával. Sokkal több és általánosabb bizalommal találkoznék egy olyan szakértő testület jelölése, melynek tagjai állásuknál fogva nem félhetvén az egyházi közéletben esetleg szereplő klikkektől, azolvtól függetlenül gyakorolnák jogukat. Itt kell megemlékeznem Mayernek arról a nézetéről, melylyel ezt a véleményemet kifogásolja, hogy »csakis a két egyház lelkészi jelleggel bíró szaktudósai lennének tanárokká kinevezhetők«. Ezzel szemben védelmére kel a theologiai tanároknak, pedig soha eszembe se jutott, hogy ezek kizárassanak a kinevezhetők sorából, hiszen mindannyian lelkészi jellegűek. Legalább nálunk reformátusoknál egyáltalában nem is lehet theologiai tanárrá, a kinek nincs papi oklevele ós ha evangélikus testvéreinknél ez netalán másképen volna, a mit alig hiszek, az olyan téves eljárás, melyen föltétlenül változtatniok kell, még ha sohasem lesz is egyetemi fakultás. így aztán nincs miért védeni velem szemben a theologiai tanárokat, a kiknek tiszteletreméltó testületéből az egyetemi fakultásnak kétségen kivül a legtöbb tanára fog kikerülni, de — és ezt a kelléket fentartom Mayerrel szemben — csakis azok, a kik kimagasló szakképzettségűknek irodalmi téren is jelét adták. A tanárok számáról és a tanszékek beosztásáról is meg kell emlékeznem még. Erre nézve, ha elvileg nem is, de gyakorlatilag koncedálom annak célszerűségét ós szükségességét, hogy a dogmatika ós a gyakorlati theológia tanszékét mindkét felekezet kebeléből töltse be egy-egy tanár. Az ellen azonban a leghatározottabban tiltakozni kell mindenkinek, a ki a theologiai tudományok érdekeit szivén hordozza, a mit az »Evangélikus Egyházi Szemle« cikkírója állít, hogy t. i. »ha van egy-egy tanár az ó testamentumra, az új-testamentumr a, a rendszeres theológiára és a gyakorlati theologiára — ez elég« (Ipsissima verba!), A kinek csak ennyi várakozása van az egyetemi fakultással szemben, az talán jobb volna, ha annak nyíltan ós egyenesen ellene foglalna állást. Különösen, ha valótlansággal érvel a maga nézete mellett. Mert valótlanság az, hogy a külföldi protestáns theologiai fakultásokon csak annyi tanár működnék, mint a hogy ő feltünteti. A valóság az, hogy az általa felsorolt németországi fakultások közül a következőkön így tér el a rendes ós rendkívüli tanárok együttes száma az ő cikkében írt számtól : Berlin 17 (szerinte 7), Göttinga 12 (szerinte 7), Lipcse 15 (szerinte 9), Tübinga 7 (szerinte 6), Heidelberg 8 (szerinte 6), Boroszló 9 (szerinte 6), Greifswald 12 (szerinte 6), Jena 8 (szerinte 5), Iíiel 6 (szerinte 5). Aztán van ezenkívül Bonnban 10, Hallóban 16, Königsbergben 11, Marburgban 9, Straszburgban 10 professzor, tehát a közóparányhoz sokkal közelebb áll az ón cikkemben kivánt 10—11 az ő cikkében írt 6-nál, melynél ő még kevesebbet óhajt. Fenn is tartom azt a nézetemet, hogy legalsóbb számítás szerint tíz tanári állást kell szervezni, s ha a dogmatika ós a gyakorlati theologia tanszéke csakugyan bifurkálva lenne felekezetek szerint, az eképen nyolcra, valóban a képzelhető legminimálisabb számra szálló tanszékek így volnának szervezendők : 1. a keresztyén egyház története, 2. a keresztyén theológia története (dogmatörténettel). 3. a magyar protestantizmus története (protestáns egyházjoggal), 4. ó-szövetség, 5. újszövetség, 6. sziszthematika theológia, 7. gyakorlati theologia, 8. vallásbölcsészet. Mert ez utolsónak a tanszékét csak az »Ev. Egyházi Szemle« cikkírója mondhatja luxusnak, a kinek tájékozatlansága annyira megy, hogy még azt az állítást is megkockáztatja, mely szerint a vallásbölcsészet »az egyetemen a filozófiai fakultás tárgyaihoz tartozik«. Ugyan kérem, ki adja elő például Budapesten, s ki Kolozsvárit ? Ez egy ma már nagyra fejlett s egyre jobban felkarolt, theologiai tudomány, mely a vallástörténettel egy kézben méltó és elegendő tárgyát képezi egy egyetemi tanár tudományos munkásságának. Még csak azt aclom tudtára az »Evangélikus Egyházi Szemle« cikkezőjének, hogy velem »szemben« fölösleges megjegyeznie, hogy a theologiai doktorátus magasabb cím a licentiatusnál, és amazt Németországban nem is lehet megszerezni, (t. i. vizsgálattal), mert én ezt egészen tudom, s az ellenkezőt nem is irtani soha. Ámde a magyarországi protestáns fakultáson nem tartanám követendőnek a német mintát. Sokkal inkább a hollandot, mely szerint theologiai doktorátust is vizsgálattal szerezhetni, a miből aztán önként foly, hogy a magántanársághoz még későbbi külön képesítés szükségeltetnék, épen úgy, mint a hogy szokásban van a tudományegyetem többi fakultásán. A mi viszonyainknak inkább megfelelne ez a rendszer, s a mint eddig észrevettem, a közvélemény szintén ezt követeli. Ennek a közvéleménynek azonban minden irányban nyilatkoznia kell Az evangélikusok már megkezdték a íakultás iránti óhajtásaik kifejezését. Ha olyan igaz érdeklődéssel, olyan lelkes buzgósággal karolja fel a református egy ház is annak ügyét, lehetetlenség, hogy az hamarosan létre ne jöjjön. Faxit Deus. Zoványi Jenő.