Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-04 / 5. szám

A növendékek az intézetben »magyar nyelvű és szellemű® elemi oktatásban részesülnek. (Eckerd Pulcheria és Feigl Hyacinta német szerzetesnők útján!) >A növendékek egymásközti kölcsönös szeretetre, embertársaik iránti tiszteletre, a felsőbbség iránt engedelmességre stb. szoktassanak* — mondja a 9 §. Arról azonban, hogy vallásosakká neveltessenek, a §-ok közt nincs szó. De a 10. §. mégis mond valamit, mikor így szól:« a választmány által napi tan- és órarend és háziszabályok alkotandók*. Ez ugyan keveset mond, mégis sokat, hogy t. i. egyebeket elintéz a választmány. Az árvaház tehát félmillió korona alappal hamar elkészült s 1893. évben megkezdte működését 100 árvára berendezve; első évben 32 növendékkel, 1896-ban már 50-nel. A tanítást — a hitoktatás kivételével — az irgalmas nővérék végzik. R. kath. hitoktató: Igaz Béla. Megemlítem még, hogy ez időben pécsi missziói lelkész Papp Zs. volt s Pécs a tolnai egyházmegyébe volt kebelezve. Gondoltak-e az árvaházra? azt nem tudom. A pécsi egyház 1896-ban Felső-baranyába kebeleztette át magát. Áz első vizitáció 1897-ben mindjárt érdeklődni kezdett az árvaház iránt, melynek aztán különös eredménye lett. A m. lelkész ugyanis azt jelentette hogy az árvaházba a másfelekezetű lelkészt be-, a növendéket onnan ki nem bocsátják, hanem Igaz Béla adja ott nekik az igaz hitoktatást. Ennek aztán lőn valamelyes foganatja, a menynyiben napvilágra jöttek az elrejtett, titkos dolgok. Az árvaházi választmány, 1897. évi julius 8-án tartott ülésében, — »mivel — úgymond — az árvaházban ez ideig csak a róm. kath. vallású növendékek vallás-erkölcsi oktatásáról történt gondoskodás, s ezekkel együtt oktattaU tak az intézetben levő ev. ref. vallású gyermekek is« — ennélfogva elrendeli, hogy azok saját lelkészök elé járjanak s maguknak rendes bizonyítványt szerezzenek." Mily gyorsan történt intézkedés, mutatja az, hogy október 6-án, tehát jól benn a következő iskolai évben, az alispán jelentése alapján rendeli el a választmány, hogy a névszerint is megnevezett 4 leány és 1 fiú árva hetenkint kétszer, kedden és csütörtökön d. e. 10—12 óráig tartozik a belvárosi népiskolába vallásos oktatásra járni. A késedelem okát aztán a lapokból tudtuk meg. Ugyanis az irgalmas szivek a gyermekeket ki nem bocsátották, mignem az alispán vármegyei hajdú által nem kisértette fel minden egyes alkalommal. Azt talán mondanom sem kell, hogy az elkárhozásra így kényszerített árvák az eretnek oktatással szemben mogorva és dacos paszivitással viseltettek. — De lássuk az aktákat. November 12-én a gráci vizitátor, Müngenssdorf Vilmos ékes német nyelven keresi meg a választmányt, a velük kötött Szerződésnek (melyet a megyei közgyűlés soha sem látott) s különösen annak 4. §-ának megsértését panaszolva, s kijelentve, hogy ha a most ismertetett intézkedést a választmány vissza nem vonja, ő kénytelen lesz a kedves nővéreket visszaparancsolni. A választmány rögtön ülést tart (nov. 18.), honnan a tisztelt vizitátorhoz hosszú levelet intéz, kifejtvén, hogy a felmondást »úgy ethikai és méltányossági, mint jogi okokból el nem fogadhatjuk*. — (Elég kár volt!) »Kiindulva — úgymond — azon általánosan elismert tényből, hogy hason intézet csupán az irgalmas nővérek önzetlen és kitűnő vezetése mellett érheti el célját (rkath. hittérítés ?!) s csupán az irgalmas nővérek emberbaráti és áldásos működése teszi lehetővé a tehetetlen gyermekeknek az elzülléstől (sic!) és megsemmisülésétől leendő megóvását (ejh! hál a nagyhírű prot. árvaház növendékei, honnan a társadalom előkelő tagjai kerültek ki, mind elzüllenek ? !): a legmélyebb sajnálattal venné az egész (ho-hó! sok lesz a jóból) vármegye azt, ha intézetünktől ezen irgalmas nővérek visszahivatnának*. Ez az ethikai ok. Lássuk a méltányosságiakat. Méltányos, miután az árvák valláskülönbség nélkül vétetnek föl, hogy a más vallású is, mint a r. katholikus saját vallás- és erkölcsi oktatásban részesüljön. így kívánja azt a jogi egyenlőség — szónokolja — és a vallási türelem. (Tudvalevőleg az apácák ennek lelkes apostolai!) Miután azonban a kötött szerződés 4. §-a szerint »a növendékek az elemi, valamint a katholikus oktatást kizárólag csak az árvaházban nyerik, kijelentetvén, hogy az árvaházban a megyés püspök által kinevezendő s a megyei árvaház alapból fizetendő hitoktatón kivül más vallású lelkész bebocsátást nem nyerhet«, kellett módot találni, —folytatja, — hogy a nem r. katholikus gyermekek a saját vallásuk tanaiban oktattassanak. Letehetném a tollat, mert azt hiszem, látja mindenki hogy a felekezeti érdekeket a választmány mennyire tudja biztosítani, s mire jó az apácák alkalmazása. De e nevezetes okirat megvigasztalja a »barmherzigeket« a felől is, hogy nem lesz ebből az intézkedésből semmi baj, mely a titkos szerződésben imént körvonalzott célt veszélyeztetné, így szólván: »Túlnyomó részben lévén az intézetben a r. kath. gyermekek, sem a gyermekeknek egymással érintkezésénél, sem általában nem tűnik fel, hogy némely gyermek nem r. kath., hanem más vallásoktatásban részesül*. A mi nagyon természetes, miután»csupán ezen intézkedéssel vonatnak ki tehát a gyermekek az irgalmas nővérek vezetése alól* — mondja az átirat, s felesleges hozzátennie, hogy ugyancsak nem értenék mesterségüket, ha ezt ellensúlyozni nem tudnák. A jogi okokat elhagyom. Még csak statisztikai adatokat sorolok fel. Ma 1900-ban, tehát két év múlva, mikor az árvák száma bizonyosan közelít a 100 felé, már csak egy prot. árva van az intézetben. Ugy látszik, legalább egy időre nem vesznek fel protestánsokat s így kerülik ki azt, hogy a drága nővéreket esetleg elveszszék. Az alapszabály pedig azt mondja, hogy sorra kell venni a vármegye községeit, hogy lehetőleg minden község részesülhessen a jótéteményben. Pedig a megyében körülbelül 90 reform, község van, és a megyebeli 1890. évi 288,218 lélek közül 44 ezer református volt, tehát több mint ]/5

-e, s tegyük hozzá, hogy ezek a megye legjobb módú lakói, kiknek árváitól tetemes rész maradt benn a fél millió koronából, melyből négy éven keresztül proselytákat neveltek s nevelnek ezután is, mig az intézet vezetése apácák kezében leend. Ez a tényállás az alapja az egyházmegyei közgyűlés 19. sz. alatt hozott intézkedésének. S ez a tényállás most már hivatalos akták által van bizonyítva. Kapcsolatosan, csak megemlítem, hogy a honvédhadapród iskolában is így áll a dolog. 25 növendék van, a ki vallásos oktatást nem nyer, ha csak a rendes tanártól, a rkath. hitoktatótól nem. — A parancsnok a lelkész ajánlkozását már ingyen se fogadja el; vagy talán nem ért rá, mivel pápát látni zarándokolt Rómába ? Meglehet. — Pécsre majd még visszatérek. Nagyváty. Morvay Ferencz, ref. lelkész.