Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

kezdődhetik az egyleti élet, a mely eddig csak próbálkozott, de fészket rakni nem tudott. Ime ezekkel ünnepeljük a magyar keresztyénség 900 éves évfordulóját, ezekkel az örvendetes eredményekkel lépünk a XX-dik századba be. Meg kell azonban emlékeznem az öröm mellett bizonyos szomorúságról, mely bennünket ért egyletünk titkára, dr. Szabó Aladár lemondásával. Szomorú benne csupán talán a búcsú gondolata. Mert hogy ő távozik, azt jelenti, hogy immáT olyan nagynak látja az egyletet, hogy ez nem szorul vezető földi kézre. Már feljebb tudnak nyúlni az ifjak, a hol egész bizonyosan megtaláljuk azt a kinyújtott kezet, mely »veletek marad a világ végezetéig*. Hála Istennek, az ifj. között az evangélium ügye már nem egyeseknek vágya, álma, hanem magának az ifjúságnak dolga. Szabó Aladárt dicsérni ezen a helyen banalitás volna, különösen nekem. Ne iktassuk az ő érdemeit jegyzőkönyvbe, nem holt betűk közé valók azok. Az ő küzdelmei, reményei, tusakodásai, munkája, csalódása, könyörgései, szenvedései, melyeket ez egylet érdekében végzett, a szivekbe valók. Hogy e szivek, az Önök szivei ifjú testvéreim, el ne felejtsék soha, hogy »sok háborúságok által kell nékünk az Isten országába jutnunk.* Engem is elfog bizonyos lehangoltság, mikor utolszor állok Önök előtt titkári tisztemben.. Valamikor az volt e szivnek álma, hogy minden munkáját, szenvedését, küzdelmét a magyar ev. ifjúság szolgálatába ajánlhatja fel. Ki mindenekről gondot visel, másként végzett felőlem, s én hivó szavát követve megyek. Nem puszta hivataloskodás emléke, de sok elmondhatatlan gyönyör főzött e munkához. Kéréssel akarom végezni jelentésemet. Kérem önöket ifjú testvéreim, hogy azt a kinyújtott jobb kezet, melyet Ébresztőjükben a magyar ifjúság felé terjesztenek, ne engedjék leesni, még ha erőszakos ütések, ha sötét gyanúsítás húzná is lefelé. A másikat, melylyel külföldi testvéreink támogató karját fogjuk, tartsuk erősen. A Ti szemeitek pedig folyton az Úrra nézzenek. Az új otthont tegyétek Krisztus lakóhelyévé, a honnan erősödve, megmelegedve távozzék minden résztvevő, mert előttetek nagy dolog áll : az ev. munkának nemzetivé tét ie. A budapesti ev. ref. ifjúság még nem játszott vezető szerepet, de ebben kell, hogy vezetők legyetek. A jövő század boldog, tiszta evangéliumi ifjúsága megérdemli a küzdelmet, melyre Isten legjobb áldását kívánja az ifjúsági egylet Budapest, 1900. december 8. alázatos szolgája Gergely Antal, II. titkár. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Csakugyan kezd-e a biblia kimenni a divatból ? — A valódi katholicítás. — A merész püspök. — A kongregácionálisták problémája. — >Ian Maclaren« jóslata. »Kezd-e a biblia kimenni a divatból?* ezzel a kérdéssel riasztotta föl a bibliás angol népet a Liverpool Post, nem kis riadalmat okozván a vallásos körökben, mert Angliában jól tudják, hogy a szentírás szeretete a vallásosság hévmérője A Liverpool Postot a kérdés felvetésére azok a hírek indították, a melyek szerint Amerikában igen megcsökkent a biblia iránt való kereslet, elannyira, hogy már szálló igévé vált volna az a mondás, hogy a >bibliában nincs pénz* az elárusítók számára, mert nem veszik. Ezek a hírek azonban nélkülöznek minden igaz alapot. Okot azokra nyilván az szolgáltatott, hogy az amerikai bibliaterjesztő társaság olcsóbb városrészbe költöztette át a raktárát és pedig annak következtében, hogy forgalma és bevétele megcsökkent az utóbbi években. Ez a tény azonban egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy Amerikában a szentírás kereslete megcsökkent volna. A társáság forgalmát nem a szentírás kevésbé szeretése csökkentette meg, hanem az, hogy a társulat ósdi szokásokat követ és igy nem képes versenyezni a többi és ügyesebb bibliakiadókkal. Mert hogy más, ügyesebb és életrevalóbb bibliakiadók tudnak boldogulni és óriás forgalmat tudnak csinálni, bizonysága annak az, hogy az oxfordi és a cambridgei raktárakból ez évben már háromszor annyi szentírást árusítottak el, mint akármelyik előző esztendőben. * * * Az anglikán egyházat, mint tudjuk, nagyon megragadta a katholicitás eszméje Még a nem rituálista anglikánok is szeretik magukat angol kathoiikusoknak nevezni. Durham püspöke, dr. Westcott, papjai előtt, egy összejövetel alkalmával új világításban mutatta föl a katholicitás fogalmát. Vájjon á katholicitást csak a múlttal viszonyítva lehet meghatározni ? — tette föl a kérdést. Vájjon katholikusnak lehet e nevezni valamely véleményt vagy gyakorlatot, ha azt a keresztyénség fele meggyőződésből visszautasítja, még pedig olyanok, a kik nagy keresztyéni munkát végeztek? Indiában pl. a nem püspöki egyházak kétszer annyit végeztek, mint az anglikánok. A tényeket nem lehet eltitkolni és letagadni. A történelmi episkopátusról nem gondolkodhatnak könnyedén; de nem tagadhatják el a Krisztus jelenlétét azok között sem, a kik jó gyümölcsöt termettek. A szeretet a Krisztus tanítványainak ismertető jele. A reformáció és az oxfordi mozgalom egyformán az egyházat szolgálja; de egyik sem alkalmas azon kérdések megoldására, a melyek ma az egyházra nehezednek. Új korszak küszöbén állunk; Krisztusnak új eljövetele közéig. Az utolsó hatvan év alatt három új hatalom nyomult be a keresztyén gondolkodásba : a természettudomány, a történelmi kritika és a szocializmus. Ez utolsó a szó valódi értelme szerint az individuálizmus ellentétje. E három erővel szemben csak az Isten igéjével állhatunk meg, és pedig úgy, hogy azt az időkhöz alkalmazóban hirdessük, és igyekezzünk a keresztyén hit mélyebb kifejtésére és a lelkekbe bevitelére. * * * Az anglikán egyházban a rituálista papok, mint már többször említettük, nagyon elhatalmasodtak és számban is megnövekedtek. A püspökök nagy rokonszenvvel kisérték