Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

roly : Ifj. munka a búr harctéren. Hamar István: Jelentés a londoni kongresszusról. Forgács Gyula: A misszióról. Kovács László: A boszorkányüldözésről. Március 15-én. Sidó Zoltán: A nazarenizmusról. Kovács László : Március tizenötödikén. Forgács Gyula : Az életről. Különböző gyógymódok. Makay Lajos: Chiniqui élete. Forgács Gyula: Az újjászületésről. Kovács Lajos: Búr háború. Gergely Antal : A hitetlen ember szenvedése. Petri Elek: Krisztus szenvedése. Szabó Aladár: A hivő szenvedése. Gergely Antal: Mennybemenetel. Ifj. Szilassy Aladár: A gyökérről. Kovács László: A részegeskedés pusztításai. Modern bűnök. Gergely Antal : A legdrágább kincs. Szabó Aladár: Beszéd. Kovács Lajos: Jelentés a párisi kongresszusról. Dr. Mathews: A presbvteri szövetségről. Dr. Baedecker: Az írás központja. Salamon J.: A biblia tanulmányozás mint az ev. ifj. egylet hőmérője. Losonczy Jenő: Krisztus képek. Kovács Lajos : Párisi élet. Samu János: Tompa vallásos versei. Még két nagyobb összejövetelről kell külön megemlékeznem. A február 13-án tartott studens nagygyűlésről, melyben Hamar István testvérünk előadásában gyönyörködtünk, melyet a londoni kongresszusról tartott. Az ifj. egyletek központi bizottságának küldötte, Fermaud titkár, a kolozsvári theológia és a mezőtúri főgimnázium küldötteinek a részvéte tette még kedvesebbé ez összejövetelt. E gyűlés eredménye volt a kolozsvári ref. ifj. egylet megalakulása. A másik pedig szeptember végén volt, mikor a párisi kongresszuson résztvett követünk, Kovács Lajos testvérünk, számolt be útjáról, nagy hatással. Bibliaolvasó estéinket, a rendes keddi órákban megtartottuk a szünidő alatt is, Kovács László atyánkfia lakásán. Kimondhatatlan az az áldás, melyet e réven vettünk. S ha igaza van Salmonnak, az ausztráliai studens egyletek titkárának, mikor azt mondja, hogy az írás tudakozásának mértéke a hőmérője az ev. ifj. egyl. életnek, — pedig igaza van, — úgy ez eslélyek látogatott volta, pezsgő élete haladásról, áldásról beszél. Külföldi testvéreinkkel való gyakoribb érintkezésünkben is sok áldás szállt reánk. Első vendégünk mindjárt az év elején hazánk régi barátja, gyakori látogatója Vischer Sarasin volt Svájcból, kit gyakran elhoz közénk hozzánk való nagy szeretete. Mint mindig, úgy most is erősített, buzdított bennünket. A studens-gyülés vendége volt Fermaud úr, a központi szövetség titkára, kinek a magyarországi ifj. egyletek megalakítása és külföldön hazánk megszerettetése körül nem csekély érdemei vannak. Fermaud se először járt ezúttal hazánkban, de most a leghosszabban. Az ő erős hite, egyszerű, szerény modora, francia elevensége, fiatal lelkesedése, vonzó előadása, lebilincselő tanúságtétele a Krisztusról ezúttal sem maradtak eredmény nélkül. Fáradhatatlan munkakedve (néha öt gyűlést is tartottunk egy nap. néhol négy-öt ezer ember jelenlétében) valósággal csodálatra méltó. Elnökünk, alelnökünk, majd másodtilkárunk kiséreteben meglátogatta Komáromot, Pápát, Mezőtúrt, Békést, Török-Szt-Miklóst, Torzsát és N.-Becskereket. Egy megerősített, egy megalakult és egy alakuló egylet hirdetik buzgólkodása eredményét. Épen azért én, a ki fáradhatlan buzgalmának és nemzetünk, egyházunk iránti lángoló szeretetének közvettanúja valék, kérem a közgyűlést, hogy mondjon köszönetet a központi bizottságnak Fermaud úr kiküldéseért, és kérje fel azt, hogy jövőben is minél gyakrabban küldje hozzánk őt. Meglátogatták még egyletünket és előadásaikkal gazdagították, erősítették hitünket Würz, a bázeli misszió titkára, Müller misszionárius Dél-Afrikából, Baedecker úr Angliából, Salrnon úr Amerikából. De nemcsak külföldi testvéreink kerestek fel bennünket, Isten jóvoltából ez idén már mi is felkereshettük őket követeink által. A minek igen sok áldását vettük. Összekapcsolódtunk a világ ev. ifjúságával lélekben és hitben. Nem csekély anyagi áldozatokkal is járt e munka, de szivesen tettük, mert éreztük, hogy egész nemzetünknek tartozunk vele, hogy ne hiányozzék onnan ő, hol az egész világ ifjúsága összegyűl, hogy beszámoljon munkájáról, melyet az ideálok ideálja, a feltámadott Jézus szolgálatában végez. Köszönet érte Hamar István és Kovács Lajos testvéreinknek, kik sem anyagi áldozatot, sem testi fáradságot nem sajnálva, képviselték egyleteinket a messze külföldön. Előbbi Londonban járt a Students' Volunteer Missionary Association gyűlésen, hol 3000 ezer egylet 1600 képviselővel vett részt. Kovács Lajos a diák-egyletek világszövetségének párisi gyűlésén képviselte hazánkat, a honnan szégyen lett volna hiányzanunk. Eperjes és Kolozsvár társultak velünk küldötteink kiküldésében. Elhatározó fontosságú dolgok voltak ezek; egyfelől nemzeti önállóságunk dokumentálására szolgáltak a legkülönb nemzetek legkülönb fiai előtt, másfelől megbizonyították azt is, hogy anyagi áldozatokra is képes az e téren nem jó hirü magyar. Csak az a kár, az a szomorú, hogy hazai ifj. egyleteink, — nem tudni mi okból, — nem igen akarnak tömörülni, hogy efajta dolgokat közös áldásra végezhetnénk. A hazai egyesületekkel való érintkezésünk is gazdag volt ez évben és áldásos. Már említettük, hogy Komáromot, Pápát, Mezőtúrt, Békést, Török-Szt-Miklóst meglátogattuk Fermaud úrral. Békés erősödött, Mezőtúr egyletet alakított, Pápa készül erre. Csurgón Losonczy Jenő buzgólkodott, Kovács László pedig áldással folytatta az ő kezdeményezését. Ma már evangéliumi egylet is van ott. A mi azonban még nagyobb befolyással leend az ifj. egyletek országos munkálására, az a sajtó útján való működésünk. Kiadtuk az idén i.s az * Útmutató*-1 a Konfirmándus-egylettel; a >Bibli'ii kalauz*-1 és a keresztyén Hiradó«-t a Lorantfify-egylettel közösen. Majd októberben megindult az »Ébresztő« tisztán ifj. egyleti munka szolgálatára. Nagy felelősség, nagy teher, érezzük, de meg kelle tennünk. Adja rá Isten áldását. Végül a legörvendetesebb, — legalább nekem az, — hogy nyolc esztendei törekvés után már-már van egyleti helyiségünk. Nem lesz, hanem van. A hol igazán meg-100