Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-04 / 5. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Kzerkesztő.ség': IX. kerillet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor.; egéaz évre : IS korona. Egyen szám ára 40 fii. Evangéliumi református közszellem. Panaszt olvasunk a debreceni egyházi élet ellen az egyházi sajtóban. Debrecen egyik neveltje és Debrecen egyik papnevelő tanára nincsenek megelégedve a kálvinista Rómával. Felpanaszolják, hogy a nagy többségben levő kálvinisták kitérés, gyermekek eligérése stb. által évrőlévre fogynak ; hogy a református püspököt kibuktatták a városi képviseletből, de a római k. címzetes püspököt bejuttatták ; hogy a kálvinista templomok üresek, de a pápistákéba még a kálvinisták is csak úgy özönlenek ; hogy immár a baptisták is befészkelték magukat és erősen hódítanak a kálvinisták soraiból stb. stb. A debreceni kálvinisták eme romlásáért Márk Ferenc a »Iíer. Evangyélista« c. lapban egyenesen a debreceni papokat teszi felelőssé, a kik ritkán prédikálnak, de annál többet politizálnak, egészen az adminisztrációba merülnek, kura pasztorálist nem gyakorolnak, a belmissziótól és evangélizációtól annyira irtóznak, hogy a MPIT. mult évi nagygyűlése alkalmából tervezett belmissziói értekezletet egyenesen megakadályozták. Eröss Lajos debreceni theologiai tanár pedig, habár a debreceni lelkészeket némileg mentegeti, de a baj meglétét a kitérések elvitathatlan tényével bebizonyítva látja és a baj okául a »református közszellem a gyengülését tünteti föl. Ezekkel szemben tollat ragad a debreceni református egyház papsága is és egy testületi rövid nyilatkozatban azt állítja, hogy nincs baj, mindössze ís néhány lélekkel több a kitértek, mint az áttértek száma — az utóbbi években. Ebbe a látszólag helyi érdekű vitába Lapunk teljességgel nem szólt volna bele, ha a vitatott kérdés s a megállapított diagnózis valóban csak helyi érdekű volna. Ámde a dolog távolról sem oly csekély jelentőségű. Először azérl, mert Debrecen kálvinista egyháza századokon át első gyülekezete, szemefénye volt a magyar reformátusságnak ; a mi ott történt, az az egész ország reformátusságát érdekelte; öröme örömünk, dicsősége dicsőségünk, fájdalma mindnyájunk fájdalma volt mindenha. Másodszor azért, mert a fölfedett baj országos baj, s a konstatált egyházi romlás, (mert mi bebizonyított ténynek tekint jük a kálvinisták romlását Debrecenben), fájdalom, nem egyedül álló, nem is csak szórványos, hanem úgyszólván egyetemes baja a magyar reformátusságnak. Igen, a baj egyetemes jellegű. Az, hogy híveink nem elég szorgalmasan járnak templomba, s tegyük hozzá, hogy nem élnek keresztyén kegyes életet : fájdalom, nemcsak a debreceni kálvinistáknál jelentkező baj, hanem országszerte sajnosan tapasztalt tény. Az, hogy az egyház inkább csak jogi, gazdasági és közigazgatási életet ól, de az evangéliumi hit és a tiszta erkölcs érdekeivel oly keveset törődik, hogy pietistának csúfolja azt a komolyabb keresztyént, a ki az evangélium szerint hisz, él ós cselekszik ; hogy kineveti azt, a ki otthon bibliát olvas, zsoltárt énekel, étkezését asztali áldással kezdi ós végzi, hite erősbítésére evangéliumi lapokat olvas s munkájával ós pénzével keresztyén szeretetmunkákat támogat: ez a jelenség, sajnos, szintén nem csupán a debreceni kálvinizmus helyi baja, hanem oly elszomorító jelenség, melyet Budapest, Kolozsvár, II.-M.-Vásárhely fényes városi gyülekezeteiben ép ugy tapasztalhatunk, mint akár a kis Kákics, Jedd vagy nem tudom melyik kis falusi egyházunkban. És ugyan ki mondhatja csak a debreceni lelkészek helyi hibájának azt, hogy ritkán prédikálnak, sokat politizálnak, egészen az adminisztrációba merülnek, kura pasztoralist nem gyakorolnak ós az intenzivebb egyházi tevékenységtől idegenkednek? Hiszen épen az a baj, hogy a több lelkószű, nagy népességű gyülekezetekben az a szokás, az a rendszer, hogy a lelkész első sorban adminisztráljon, a templomi szolgálatot pap társai-9