Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

év május 7-én megkezdett s most már tető alá került emez internátusi épületnek történetéből, a kezünkbe juttatott adatok, illetve a legutóbbi Értesítő nyomán röviden ideiktassuk a következő nevezetes mozzanatokat. Midőn 20—25,000 forint megtakarítással kecsegtető pénzügyi szempont azt kívánta, hogy a liceum udvarára építsék az internátust, Güntlier Vilmos, az egyház érdemes felügyelője addig kereste a módokat és eszközöket, mig lelkiismeretes sok számítás után arról győződött meg. hogy az internátusba befektetett tőkék kamatait a remélhető bevételek még abban az esetben is fedezni fogják, ha az internátus külön telekre épülne. Erre alkalmas telek után nézett. Talált is ilyet a liceum udvarával szemben, hol az evang. egyháznak is volt egy be nem épített telke. A konvent a mult év dec. 3-án azt a telket megvásárolván és a magáéval egyesítvén, Kittler Nándor építész tervrajzai szerint az internátust felépíttette, mely most már annyira kész, hogy 1901. szeptember havában rendeltetésének átadható lesz, — miután a jogügyi bizottság, több tárgyalás után egyhangúlag kijelentette, hogy a konviktusi és alumneumi alapítványok nagy része az internátus céljaira felhasználható, mert az internátus első sorban azon líceumi tanulók számára épül, a kik eddig a konviktus és alumneum jótéteményeiben részesültek, és a kik ezentúl nemcsak élelmezésben, hanem, csekély havi fizetések fejében teljes ellátásban, élelmezésben, lakásban és gondos felügyeletben fognak részesedni. S ha mar az építés alatt levő internátust belülről nem nézhettük meg, ugyancsak a fennebbi adatok útján, annak leendő belső berendezéséből említsük meg, hogy az internátus vezetője, mint praefectus, mindenkor a líceumi tanari karnak egy tagja lesz, kit a tanári kar és az egyházközség által ugyanannyi tagból álló bizottság választ meghatározott időtartamra. Jelenleg Holch Ottó liceumi vallástanár van megválasztva három évre, ki hivaialos működését 1901. aug. hóban kezdi meg. Az internátus 120 tanulóra van tervezve, három fizetési fokozat szerint. Az elsőbe oly 40 tanulót vesznek föl, a kik havonként 11 frtot fizetnek s kik eddig is konviktusi jótéteményt élvezhettek, a mennyiben tanulásukban jeles vagy jó előmenetelt és kifogástalan magaviseletet tanúsítottak. A második fokozatba is 40 tanuló vétetik fel, havi 15—15 frt fizetéssel, kik szegénysorsú jómagaviseletű és a tanulmányokban középszerű előmenetelt tanúsító evang. vallású tanulók. A harmadik fokozatban végül oly 40 tanuló lesz, kik havonként 30—30 frtot fizetnek, még pedig, ha elegendő protestáns vallású tanuló nem akad, ide más vallásúakat is fölvesznek. Ezek után már az előző számban jelzett kiállításról kellene Írnunk s illetőleg arról némi ismertetést adnunk; — de mivel H. I úr, minket megelőzve, Lapunk 39-ik számában, Schrődl József lic. tan. útján a kiállítást a közgyűlésről hozott tudósítás rendjén elég részletesen regisztrálta: az már felesleges, s hogy ismétlésbe ne essünk, itt iskolaügyi szemponiból csak ama körülményeket említjük fel, melyek ama közleményben nem fordulnak elő. Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy midőn az evang. konvent a közremunkált tanárok által azt a sok irodalmi, tudományos, történeti és művészeti kincset felmutató kiállítást rendezte : ezzel nyilván feltárta, hogy mit és mennyit telt Pozsony evangélikus lakossága a hazai kulturaért s a magyar társadalom vallás-erkölcsi életének fejlesztéséért. Valóban — mint Hörlc József a Prot. írod. Tarsaságot üdvözlő s egyik helyi lapban közlött cikkében mondotta: — »Egy olyan város, mely Zsigmond király idejeben a »Sigismundea Academia« (Sunda), dicső Hollós Mátyásunk idejében az »Academia Istropo)iíana« által a magyar közművelődés egyik főfő gócpontjává tétetett, nem lehetett és nem lehet múltjához hütelen U Ezt a multat hirdették a kiállításon azok az egykorú képek is, a melyek az egyes kiállított csoportok felett függve, a pozsonyi liceum, theologiai konvent, esperesség és kerület azon kiválóbb férfiainak emlékeit őrzik, a kiknek hazafiságuk, áldozatkészségök, fáradozásaik, tudományuk és vallás-erkölcsi tevékenykedéseik által épen azt a multat köszönhetjük, melyen a jelen ismét a jövő számára alapszik. Ott volt mindjárt a bemenetnél jobbra »A mai nemzedék irodalmi munkásságáénak csoportja felett Rázga Pál (született Bazinban 1798. december 10.) pozsonyi német evangélikus pap és 48-as vértanú arcképe, a kinek sírhelyén emelendő obeliszkre a folyó évben, az evang. tanári kar kezdeményezésére és közremunkálásaira idáig mintegy 700 forint gyűlt össze. — Tovább menve, »Az oltári szent edények és régi papavató oklevelek és régi evangéliumok* csoportjánál Krúdy Dániel ev. szuperintendens aztán, Serpilius Vilmos, — a Lutherféle bibliáknál Reíser Antal, odább Weisbeck János, — a »Magyar irók 1711-ig való hazai kiadásainál* Bél Mátyás, továbbá Vibeg János arcképeit, — az »építő irodalombnál (kezdettől a 18 száz. végéig) az üldöztetések és gályarabságot szenvedők csoportos képeit láthattuk, melyek a mai időben, — midőn Wlassics közokt. miniszter 1898-ik rendelete következtében a művészeti szempont az oktatás keretében mind nagyobb mértékben kezd érvényesülni, — ezen kiállítás által sokszoros értéket nyertek s az egyes csoportok rendezők: Kovács Sándor, Stromp László theol., Márton Jenő és Schrődl József lic. tanár urak érdemei fokozzák. — Ugyanily szempont alá esik,—• a történeti, vallás-erkölcsi stb. tekinteten kivül, — a Balogh Elemér pozsonyi ref. lelkész által, külföldi utazásai alkalmával, 5 év alatt, Köln, M. Frankfurt, Amsterdam, London, Páris, Nápoly, Velencze s más városokban gyűjtött és egy kerek nagy üvegszekrényt egészen megtöltött s felette érdekes gyűjteményében levő képek is, melyek egy részét >Az evangélium vértanúi« slb. cimü füzetében is közreadta.* Belépve a X. számú nagyterembe, a slöjd-iskola remek kiállításában lehetett gyönyörködnünk. Sokan lehettünk a látogatók között, kik ha netalán tudtuk is a svéd eredetű »slöjd« szónak »kézi munka« jelentését, de voltaképen itt jöttünk rá arra, hpgy a slöjd — mint elemi technika — az iskolában nem ipari, hanem nevelésegészségügyi szempontból bir fontossággal, a kézügyesség gyakorlati értéke mellett. Fő elvül szolgál itt az, hogy oly dolgok elkészítését kell tanítani, melyeknek a tanuló azonnal hasznát veszi; mert a munkakedv fokozódik, ha a növendék azt látja, hogy használható dolgot tud alkotni. A slöjd-tanfolyamot a pozsonyi evangélikusok 1897-ben alapították, s most oly fokon áll, hogy — a kapott értesülés szerint — ennek sincs párja sehol az országban. Mint feltételen kötelező rendkívüli tárgyat a népiskolák felső (4—6) osztályaiból, valamint a líceumból és a theológiáról önként vállalkozó tanulók művelik; sőt vannak tanárok és tanítók is, kik egyik-másik tanulócsoportban kitartóan és versenyezve >slöjdöznek«. A nagyobb tanulók már esztergályozott munkákat is készítenek. Minden mű, s így az egyes kiállított darab is, az elkészítő tulajdona. Tandíjul minden beiratkozó tanuló egy évre tiz koronát fizet. A * Ezt a füzetet, mely épen a Prot. írod. Társ. gyűlésére látott napvilágot s melyhez dr. Masznyik Endre theol. igazg.-tanár írt Előszót, igen ajánljuk olvasóink becses figyelmébe. (Kapható a szerzőnél). Dacára, hogy a füzet tartalmának iránya békés hangú, mégis — értesülésünk szerint — a szerzőt is, Wiegand pozsonyi nyomdászt is sok támadás érte a r. katholikusok részéről.