Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

évi állami költségvetésbe a prot. egyházi testületek segélyezésére az eddiginél néhány tizezer koronával többet vett föl. Ily körülmények között elodázhatlan kötelessége egyházi főhatóságainknak, hogy a mint azt a folyó évi konvent is elrendelte, az egyházkerületek háztartási szükségeit s az azok fedezésére szükséges, de saját erőnkből elő nem állítható összegeket gondosan összeirassák. Ez a háztartási szükséglet-összeírás országszerte folyamatban van ; a dunántúli ref. egyházkerületé a napokban közzé is tétetett. E tekintetben legelső, hogy a nélkülözhetetlen egyház-háztartási szükségek, az egyházkerületek igényeinek megfelelőleg gondosan megállapíttassanak. E végből: 1. Az egyházkerületi központi ós az egyházmegyei közigazgatás személyi ós dologi szükségei volnának a püspökök, esperesek, jegyzők, pénztárnokok, ügyészek, számvevők, püspöki ós esperesi segéd-személyzet stb. fizetésének, valamint az egyházkerületi ós egyházmegyei tanácsbirák és képviselők napidijainak korszerű rendezése. — Indokok : Az egyházkerületi ós egyházmegyei kormányzat legtöbb teendőjét állami érdekek szolgálatában kell végezni, a melyeket ha saját közegei által akarna elintéztetni az állam, az e cimen fölmerülő kiadások sokszorosan nagyobbak lennének, mint a melyeket az egyházi közigazgatási tisztviselők segélyezésére kérhetnek egyházi testületeink. Továbbá az egyházi közigazgatás közegei: a püspökök, esperesek, jegyzők, s más egyházkerületi és más közigazgatási tisztviselők oly silányan vannak honorálva, hogy ez a helyzet immár igazán tarthatatlan. Az egyházi közigazgatás személyi és dologi terhei az egyenes egyházi adóval úgyis túlterhelt egyháztagok válláról leveendők és az állami dotációból fedezenclők. 2. Az egyházkerületek és közegyház ama speciális egyházi iskolái, a melyek közvetlenül nem részesülhetnek állami segítségben, nóvszerint a lelkész- és a tanító-képzőintézetek, szintén az egyházkerületi háztartás nélkülözhetetlen szükségletei közé sorozandók, s az ilyen eminenter egyházi intézetek s ezeknek internátusai ós konviktusai szintén eme közvetett államsegély útján volnának korszerűen rendezendők ós megerősítendők. 3. Az egyházi adókkal túlterhelt gyülekezetek terheinek könnyítése szintén az egyházkerületek háztartási szükségei közé sorozandó, mert aprót, egyházi szervezetből kifolyólag, ha a gyülekezet, mint egyházi alapszerv meggyengül, az az egész közegyház meggyengülésére vezet. Már pedig a mi prot. gyülekezeteinkben egyes helyeken a túlságosan magas (50—60, 80—100, sőt 120— 150%-os) egyházi adó nemcsak a gyülekezetnek, hanem magoknak az egyháztagoknak anyagi existenciáját támadja meg. Ezen annyival inkább és sürgősen segíteni kell, mivel a római és gör. kath. egyház tagjait az állami javak bőséges osztogatása minden efféle egyházi tehertől fölmentvén, ez a kirívó felekezetközi aránytalanság állandó kútforrása kívülről a lólekhalászatnak, bent a prot. gyülekezetekben a hitfelekezeti elégedetlenségnek és a kívülről jövő csábitások iránt való fogékonyságnak. 4. Nem szabad elfejtkeznünk az egyházi háztartás összeállításánál az irodalmi szükségletekről sem, a melyekről eddig is történt némi gondoskodás, de a melyek a változott viszonyok között rendszeresebb és jobb ellátást követelnek. Az időszaki és tudományos egyházi sajtó támogatása, a vallástani kézikönyvek és traktátusok segélyezése oly eminenter egyház-háztartási szükséglet, a melyet gondosan ki nem elégíteni annyi volna, mint lemondani az egyház szellemi erősítésének, a sajtó és az irodalom sikeres használatának hatalmas eszközéről. 5. Végül az egyetemes egyház központi (konventi) közigazgatásának ós más háztartási szükségeinek fedezése, s az ezeket szegényesen fedező vagy fedezni ópenséggel nem képes egyetemes közalapoknak kellő megerősítése is csak az állami dotációtól várható, különös tekintettel az országos lelkészi-nyugdijintézet megalkotására, a miben az érdekelt lelkészek és gyülekezetek hozzájárulása mellett az országos közalapnak kell a harmadik alkotó ós fenntartó tényezőnek lenni. íme, t. olvasó, közegyházunknak ezek azok a legsürgősebb háztartási szükségei, a melyeknek fedezését a megemelendő állami dotációtól jogosan várhatjuk, sőt az 1848. évi alaptörvény és a sokszor ismételt kormány-igéretek ós biztatások alapján, a törvény, jog és igazság nevében követelhetjük. Mi bizalommal ós jó reménységgel várjuk ennek az életbevágó nagy kérdésnek bölcs ós megnyugtató megoldását, úgy az egyházi, mint a polgári kormányzat vezórembereitől. Hiszszük, hogy egyházkormányzóink, nagy felelősségök teljes tudatában minden lehetőt megtesznek arra nézve, hogy prot. közegyházunk százados szegénysége és hitfeleinknek anyagi túlterheltsége lehetőleg megszüntettessék. Ezt annyival inkább meg kell tenniök, mivel papságunk lelkipásztori buzgóságát leginkább az a régi baj lankasztja, híveink elégedetlenségét első sorban ez a fonák helyzet táplálja és közegyházunkat minden nagyobb ós fon-