Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-21 / 42. szám

Másutt és másban kell ennek igazi okát keresnünk, és hiszsziik, hogy nem tévedünk, ha azt abban a hatás­ban,a melyet ezek a statisztikai adatok a protestáns egyházi közéletben keltettek, s abban a titkos és nyilvá­nos reakcióban, a mely mostanában a protestantizmus ellen az egész vonalon megindult, találjuk fel. A központi statisztika hivatal által a vegyesházas­ságokra vonatkozólag közlött hiteles adatok egész mez­telenségében feltárták azt a tervszerű ultramontán lélek­halászást, a mely a protestáns egyházak ellen folytattatik, s azokat a nagymérvű veszteségeket, a melyeket azok ennek következtében szenvedtek. Ez az ultramontán lélekhalászás folyt ugyan régebben is, de kétségtelen do­log, hogy az új egyházpolitikai törvények, feladván az 1868. L1II. t.-cikknek évszázados küzdelmek drága vív­mányát képező rendelkezését és szabad kezet engedvén az erősebbnek a gyengébbel szemben: ezzel teljesen sza­bad tért engedtek az egyhaztársadalmi reakciónak. Ezt is dokumentálták a vegyesházassági statisztikai adatok, s igy két dolog lepleztetett le hivatalosan: az ultramontán lélekhalászás és a kormányhatalomnak ama botlása, a melylyel ennek teljesen szabad kezet adott. Ez a lelepleztetés nem volt kellemes sem az egyik­nek, sem a másiknak, mert olyan mozgalmakat támasz­tott, a melyek igen megrontották az ultramontán körök cirkulusait és a kormányhatalom nyugodalmát. A havonként közlött vegyesházassági adatok ugyanis feltárták az ultramontán lélekhalászás következtében szen­vedett nagy veszteségeinket, s e veszteségek végzetes következményeit felismerve, első sorban ezen lap hasábjain, majd a többi egyházi lapokban is, sűrűn jelentek meg egymásután az ébresztő, figyelmeztető cikkek, majd aztán a lapok teréről a különféle papi értekezletek és egyházi gyűlések körében indult meg az egész vonalon a véde­kezés, mentés és ellensúlyozás iránti mozgalom az ultra­montánizmus lélekhalászó törekvéseivel és mozgolódásaival szemben A felülkerekedett és a harcot nyiltan provokáló néppárttal szemben felébredt a sokáig magáról alig életjelt adó protestantizmus, s az ultramontán reakcióval telitett légkörben ilt-ott hangosabban is megnyilatkozott a protes­táns közvélemény úgy, hogy ma fent és lent egyaránt érzik, hogy a protestantizmus, melynek vesztét szeretnék, még nem holttest, a mely felett a diadal érzetében kéje­legve meglehetne ülni a halotti tort. Érzik, hogy a protes­tantizmus nyugalma csak a tetszhalott szunnyadása volt, melyből immár ébredezni kezd és nyiltan és bátran (eper­jesi, pápai, pozsonyi gyűlések) néz szemébe azoknak, kik eltemetni akarták. Óh, de ennek a felébredésnek nem szabad megtör­ténnie. Nem szabad, mert a mint az ultramontán körök által informált és befolyásolt napi sajtóban sűrűn világgá kiáltották az újabb időben: ez a felébredés felekezeti harcokat támaszt és — horribile dictu — még protestáns politikai párt alakulására is vezethetne! Le kell tehát szerelni ezt a felekezeti mozgolódást és okvetetlenkedést! Félre a világossággal! Ne lássanak tisztán a protestánsok, hogy ne legyen okuk a panaszra! Legyen minden csendes, hogy annál könnyebben és biztosabban lehessen a zava­rosban halászni! És íme, az igazság, jog és törvény kor­mánya. félrevezettetve a leleplezett ultramontanizmus által és félve, hogy a megindult protestáns mozgolódás átcsap­hat még a politikai térre is: elvonta tőlünk a világossá­got, — egyszerűen, minden indokolás nélkül beszüntette a vegyesházassági statisztikai adatok közlését. De ha a dolgok ily módon állanak, pedig hizonyára igy állanak, vájjon megnyugvással és hallgatással fogad­juk-e azt mi? Nem kötelességünk-e felszólalni és hango­san követelni, hogy a mindenkit érdeklő és mindenkinek egyaránt szolgáló vegyesházassági és felekezeti adatok az ország közköltségén megjelenő statisztikai havi közlemé­nyekben ezentúl is havonként rendesen közölve legyenek? Igenis, ezt nekünk követelnünk kell, mert nekünk nagy szükségünk van arra, hogy az egyházpolitikai törvények hatását és az ultramontanizmus lélekhalászó törekvéseit világosan lássuk, ha azok ellen védekezni akarunk. Ép azért őszinte elismerésünket nyilvánítjuk a dunán­inneni evang. egyházkerület legutóbbi közgyűlésének azon határozatával szemben, hogy ezen ügyet indífványképen terjeszti fel a legközelebbi egyetemes közgyűlés elé, és csak sajnáljuk, hogy a többi egyházkerületek is hasonló értelemben nem foglalkoztak ezen kérdéssel most tartott közgyűléseikben. Mindamellett nincs elkésve a dolog. A kereskedelmi miniszter, kinek hatáskörébe ez tartozik, e napokban tette közzé a statisztikai hivatal jövő évi pro­grammját, a melyen változtatni még mindig lehet; a miért is tisztelettel kérjük legfőbb egyházi hatóságainkat, ke­rületi. egyházmegyei és lelkészi értekezleti közgyűléseinket, hogy ezt az ügyet tegyék magukévá, s keressék meg hivatalosan a kormányt, a vegyesházassági és felekezeti adatoknak ismét leendő közlése iránt. Egy milliárdnál több koronás országos költségvetésben ily jelentektelen és köz­érdekeket szolgáló kiadás nem numeráihat; a felekezeti mozgolódások leszerelésére pedig alkalmasabb a mindenkit egyformán felvilágosító világosság, mint a sötétség, mely­ben mindenki gyanakodik és kételkedik. S ha már tettünk e tekintetben valami lépést, úgy kérni kellene a központi statisztikai hivatalt, illetőleg a kereskedelmi minisztert arra is, a mit e tárgyú cikkeink­ben már többször részletesen kifejtettünk, hogyha már az anyakönyvvezetőket nem akarják terhelni azzal, hogy a gyermekek vallására vonatkozó megjegyzéseket közöl­jék hivatalból az egyes illetékes lelkészekkel, akkor leg­alább a havi statisztikai közleményekben mutassák ki községekint ezen megjegyzéseket, mint azt teszik a fer­tőző betegségek és egyéb dolgok kimutatásánál; mert ha a baj ellen védekezni akarunk, akkor nem elég ismer­nünk magát 'a bajt, annak egyetemes számát, hanem tudnunk kell azt is, hogy hol van a baj, hogy igy orvosol­hassuk a beteges testnek fájós részét. E tekintetben sokszor, sokat iriunk már e lapban, de úgy látszik eredménytelenül; az egyház beléletét egy­ségesen felmutató és tárgyaló egyházi statisztikai Évkönyv­nek szükségét pedig még nem érezzük. Majd talán meg­csináljuk akkor, a mikor már nem lesz mit felmutatnunk. A sok holt és értéktelen jegyzőkönyvnél, szabályrendelet­nél pedig bizonyára értékesebb, becsesebb és munkára buzdítóbb lenne egy egyetemes egyházi statisztikai Év­könyv. Kassa. Homola István, evang. lelkész. MISSZIÓÜGY. Belmisszió. Modern pietizmus. A magyar protestáns egyház kebeleben megindult belmissziói mozgalomnak nyiltan kitűzött célja a jelen korunkban kétségbe nem vonhatólag szerfelett elanyagia­sodott s a régi vallásosságban és példás egyháziasságban megfogyatkozott, elvilágiasult. társadalom minden rétegei nek jézusi valláserkölcsi életre ébresztése; az elzüllésnek indult neveletlen gyermekek és a mindkét nemű serdülő

Next

/
Thumbnails
Contents