Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-21 / 42. szám

Másutt és másban kell ennek igazi okát keresnünk, és hiszsziik, hogy nem tévedünk, ha azt abban a hatásban,a melyet ezek a statisztikai adatok a protestáns egyházi közéletben keltettek, s abban a titkos és nyilvános reakcióban, a mely mostanában a protestantizmus ellen az egész vonalon megindult, találjuk fel. A központi statisztika hivatal által a vegyesházasságokra vonatkozólag közlött hiteles adatok egész meztelenségében feltárták azt a tervszerű ultramontán lélekhalászást, a mely a protestáns egyházak ellen folytattatik, s azokat a nagymérvű veszteségeket, a melyeket azok ennek következtében szenvedtek. Ez az ultramontán lélekhalászás folyt ugyan régebben is, de kétségtelen dolog, hogy az új egyházpolitikai törvények, feladván az 1868. L1II. t.-cikknek évszázados küzdelmek drága vívmányát képező rendelkezését és szabad kezet engedvén az erősebbnek a gyengébbel szemben: ezzel teljesen szabad tért engedtek az egyhaztársadalmi reakciónak. Ezt is dokumentálták a vegyesházassági statisztikai adatok, s igy két dolog lepleztetett le hivatalosan: az ultramontán lélekhalászás és a kormányhatalomnak ama botlása, a melylyel ennek teljesen szabad kezet adott. Ez a lelepleztetés nem volt kellemes sem az egyiknek, sem a másiknak, mert olyan mozgalmakat támasztott, a melyek igen megrontották az ultramontán körök cirkulusait és a kormányhatalom nyugodalmát. A havonként közlött vegyesházassági adatok ugyanis feltárták az ultramontán lélekhalászás következtében szenvedett nagy veszteségeinket, s e veszteségek végzetes következményeit felismerve, első sorban ezen lap hasábjain, majd a többi egyházi lapokban is, sűrűn jelentek meg egymásután az ébresztő, figyelmeztető cikkek, majd aztán a lapok teréről a különféle papi értekezletek és egyházi gyűlések körében indult meg az egész vonalon a védekezés, mentés és ellensúlyozás iránti mozgalom az ultramontánizmus lélekhalászó törekvéseivel és mozgolódásaival szemben A felülkerekedett és a harcot nyiltan provokáló néppárttal szemben felébredt a sokáig magáról alig életjelt adó protestantizmus, s az ultramontán reakcióval telitett légkörben ilt-ott hangosabban is megnyilatkozott a protestáns közvélemény úgy, hogy ma fent és lent egyaránt érzik, hogy a protestantizmus, melynek vesztét szeretnék, még nem holttest, a mely felett a diadal érzetében kéjelegve meglehetne ülni a halotti tort. Érzik, hogy a protestantizmus nyugalma csak a tetszhalott szunnyadása volt, melyből immár ébredezni kezd és nyiltan és bátran (eperjesi, pápai, pozsonyi gyűlések) néz szemébe azoknak, kik eltemetni akarták. Óh, de ennek a felébredésnek nem szabad megtörténnie. Nem szabad, mert a mint az ultramontán körök által informált és befolyásolt napi sajtóban sűrűn világgá kiáltották az újabb időben: ez a felébredés felekezeti harcokat támaszt és — horribile dictu — még protestáns politikai párt alakulására is vezethetne! Le kell tehát szerelni ezt a felekezeti mozgolódást és okvetetlenkedést! Félre a világossággal! Ne lássanak tisztán a protestánsok, hogy ne legyen okuk a panaszra! Legyen minden csendes, hogy annál könnyebben és biztosabban lehessen a zavarosban halászni! És íme, az igazság, jog és törvény kormánya. félrevezettetve a leleplezett ultramontanizmus által és félve, hogy a megindult protestáns mozgolódás átcsaphat még a politikai térre is: elvonta tőlünk a világosságot, — egyszerűen, minden indokolás nélkül beszüntette a vegyesházassági statisztikai adatok közlését. De ha a dolgok ily módon állanak, pedig hizonyára igy állanak, vájjon megnyugvással és hallgatással fogadjuk-e azt mi? Nem kötelességünk-e felszólalni és hangosan követelni, hogy a mindenkit érdeklő és mindenkinek egyaránt szolgáló vegyesházassági és felekezeti adatok az ország közköltségén megjelenő statisztikai havi közleményekben ezentúl is havonként rendesen közölve legyenek? Igenis, ezt nekünk követelnünk kell, mert nekünk nagy szükségünk van arra, hogy az egyházpolitikai törvények hatását és az ultramontanizmus lélekhalászó törekvéseit világosan lássuk, ha azok ellen védekezni akarunk. Ép azért őszinte elismerésünket nyilvánítjuk a dunáninneni evang. egyházkerület legutóbbi közgyűlésének azon határozatával szemben, hogy ezen ügyet indífványképen terjeszti fel a legközelebbi egyetemes közgyűlés elé, és csak sajnáljuk, hogy a többi egyházkerületek is hasonló értelemben nem foglalkoztak ezen kérdéssel most tartott közgyűléseikben. Mindamellett nincs elkésve a dolog. A kereskedelmi miniszter, kinek hatáskörébe ez tartozik, e napokban tette közzé a statisztikai hivatal jövő évi programmját, a melyen változtatni még mindig lehet; a miért is tisztelettel kérjük legfőbb egyházi hatóságainkat, kerületi. egyházmegyei és lelkészi értekezleti közgyűléseinket, hogy ezt az ügyet tegyék magukévá, s keressék meg hivatalosan a kormányt, a vegyesházassági és felekezeti adatoknak ismét leendő közlése iránt. Egy milliárdnál több koronás országos költségvetésben ily jelentektelen és közérdekeket szolgáló kiadás nem numeráihat; a felekezeti mozgolódások leszerelésére pedig alkalmasabb a mindenkit egyformán felvilágosító világosság, mint a sötétség, melyben mindenki gyanakodik és kételkedik. S ha már tettünk e tekintetben valami lépést, úgy kérni kellene a központi statisztikai hivatalt, illetőleg a kereskedelmi minisztert arra is, a mit e tárgyú cikkeinkben már többször részletesen kifejtettünk, hogyha már az anyakönyvvezetőket nem akarják terhelni azzal, hogy a gyermekek vallására vonatkozó megjegyzéseket közöljék hivatalból az egyes illetékes lelkészekkel, akkor legalább a havi statisztikai közleményekben mutassák ki községekint ezen megjegyzéseket, mint azt teszik a fertőző betegségek és egyéb dolgok kimutatásánál; mert ha a baj ellen védekezni akarunk, akkor nem elég ismernünk magát 'a bajt, annak egyetemes számát, hanem tudnunk kell azt is, hogy hol van a baj, hogy igy orvosolhassuk a beteges testnek fájós részét. E tekintetben sokszor, sokat iriunk már e lapban, de úgy látszik eredménytelenül; az egyház beléletét egységesen felmutató és tárgyaló egyházi statisztikai Évkönyvnek szükségét pedig még nem érezzük. Majd talán megcsináljuk akkor, a mikor már nem lesz mit felmutatnunk. A sok holt és értéktelen jegyzőkönyvnél, szabályrendeletnél pedig bizonyára értékesebb, becsesebb és munkára buzdítóbb lenne egy egyetemes egyházi statisztikai Évkönyv. Kassa. Homola István, evang. lelkész. MISSZIÓÜGY. Belmisszió. Modern pietizmus. A magyar protestáns egyház kebeleben megindult belmissziói mozgalomnak nyiltan kitűzött célja a jelen korunkban kétségbe nem vonhatólag szerfelett elanyagiasodott s a régi vallásosságban és példás egyháziasságban megfogyatkozott, elvilágiasult. társadalom minden rétegei nek jézusi valláserkölcsi életre ébresztése; az elzüllésnek indult neveletlen gyermekek és a mindkét nemű serdülő