Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

általánosan ismert volta miatt. Mert hogy mennyire megváltozott ujabhan helyzetünk édes hazánkban, a regnum Marianumban, eléggé bizonyítják csak az imént tartott r. kath. nagygyűlés lefolyása, az ott elhangzott beszédeknek tartalma, s általában az az aggresssziv szellem, melyet lelkes tapsok között gróf Zichy szólaltatott meg. Úgy a gyakorlati élet ezer meg ezer tapasztalásai, mint pedig ez a r kath. nagygyűlés arról győznek meg minket, hogy az 100 év előtti türelmetlenség szellemei kezdenek ébredezni és sírjaikból kikelni, hogy a protestantizmus ellen, mint hazát megrontó pestis és lelket kárhoztató eretnekség ellen támadjanak és megsuhogtassák felette alattomos jezsuita ósdi fegyvereiket a tudomány és szocializmus köntösében. S miután mi mindnyájan, a kik itt a végből gyűltünk össze, hogy tanácskozzunk a felett: mikép lehetne közös erővel, egymásnak testvéri jobbot nyújtva a protestantizmust megvédeni s egy jobb jövőt biztosítani neki, miután mi ismerjük és elismerjük egyházaink elhagyatottságát, szervezetlenségünket s ebből kifolyólag a hatalmon lévő, kitűnően szervezett és gazdag r. kath. egyházzal szemben való gyengeségünket, s miután más részről minden bizonynyal helyzetünk okaival is foglalkoztunk, mert lehetetlen dolog, hogy az evangelium ügyéért melegen érző s érdeklődő sziv és a Krisztus megváltói halálában hivő és bizó lélek az áldatlan helyzet okait is nem kutatná: ez okból csak igen röviden akarom megemlíteni azokat a (őokokat, a melyekből jelen állapotunk, mint okozat, természetszerűleg következett be, hogy világosan lássuk, mit kell tennünk a magunk védelmére. A protestantizmus hanyatlását legtöbbnyire az ú. n. korszellemnek tulajdonítják, a mely vallásnak s egyháziasságnak nem kedvez, s más, nevezetesen pedig anyagi érdekek kielégítésére törekedve, a boldogságot a földi életnek gondnélküliségében, zavartalan nyugalmában, s az érzéki vágyak kielégítésében keresi és találja. E korszellem, nyilvánvalóan anyagias gondolkozása miatt nem törődik a léleknek önálló, testtől független lételével s jövő életével, hanem epikureusi gondolkozásában a jelennek él s a jövöt alig méltatja figyelemre. A korszellem azonban nem lehet oka sem az egyháziatlanságnak, sem a vallástalanságnak, mert az épen úgy bizonyos közreműködő okoknak következménye, tehát okozat, mint a vallástalanság maga is. Mert mi az a korszellem ? Egy szó, a melylyel sokat akarunk mondani, de a melylyel tulajdonképen semmit sem mondtunk. Én e jelenségnek fő okát a természettudományoknak rohamos felvirágzásában s ezekkel kapcsolatosan a tehnika óriási vívmányaiban látom, a mivel az egyházias,vallási tudomány s irodalom nem tartott lépést s igy sem védekezni nem tudott kellőleg a netáni támadások ellen, sem kielégíteni nem volt képes az emberi elmét bámulatba ejtő és sokszor mértéken felül dicsért természettudományi elvekkel dobálozó miveltebb osztályt, a mely az egyháztól elfordulva sokszor az Istent is detronizálta s az élettelen anyagot istenítette és isteníti. Sőt mi több, a vallástant, a theologiát a természettudományok módszere szerint kezdtek tárgyalni s az egymástól elütő anyagi és szellemi világot egy kaptafára verték, s minthogy a kettőt egymással összegeztetni vagy egymáshoz közelebb hozni nem tudták: végeredményében megmegtámadták a theologia tudományi jellegét s vele együtt a hitet, a vallást, a vallásosságot, a kegyességet és egyházat. A theologiai kérdések ily tudományos vizsgálata s a vallás problémáinak megfejtése sokszor elnyomta a bitet, mely nélkül pedig vallas és vallásos gondolkozás s élet nem létezik; megmételyezte az erkölcsiséget, mely nélkül nincsen sem egészséges családi, sem társadalmi, sem állami élet, és megrontotta az egyház tekintélyét s az egyház jótékonyságában való bizalmat, a mi nélkül az egyház áldásos működést ki nem fejthet. A tudományok haladásával s a tehnika óriási felvirágzásával teljesen megváltozott a társadalom képe is. Új eszmék, más érdekek, nagy sikerek, más vágyak keletkeztek, s a régieket eltolva, helyet kerestek s biztosítottak magoknak a társadalomban s ennélfogva a szocializmus és fattyuhajtásai egy egészen új életet akarnának létesíteni a régi helyén, melyben az egyháznak s a vallásnak alig jutna szerep. E haladás különösen azokat kábította el, a kik nem tudnak a maguk lábán járni; pedig ezek épen az emberiség legnagyobb részét képezik, — s vakon rohannak elkapatott vezetőik után egy ismeretlen világ felé, a mely lidércfenyként csalogatja s tovább és tovább viszi veszedelmökbe. Igy keletkezett s foly a társadalmi harc külföldön s hazánkban különféle téreken s különböző címek alatt, melyben legtöbbet veszít a vallás, a régen megszokott, sokat koptatott vallás s egyház, kivált pedig a szervezetlen protestantizmus, a melyeket ezeren meg ezeren meguntak, mert vágyaikat ki nem elégítették; sokan megtagadták, mert hisz új zászló alá esküdtek, a hová az újság ingere vitte s a mely iránynyal az egyház nem volt mindjárt tisztában. Egy másik főoka keresendő az egyháziatlanságnak és vallástalanságnak felcserélésében s ezzel kapcsolatban abban a türelmetlenségben, melyet az egy háziasság az ú n. vallástalansággal, vagy ez utóbbi amazzal szemben tanúsított. Nyilvánvaló, hogy itt nagy fogalomzavarral van dolgunk. Egyháziatlanság és vallástalanság között óriási különbség van, mert hisz abból, hogy valaki nem egyházias, korántsem következik az, hogy nem vallásos, a mint abból, hogy valakit egyháziasnak mondanak, korántsem következik, hogy az illető vallásos is. E kettőnek összezavarásából keletkezett az egyházakon belül, különösen a prot. egyházakban, a hol a kutatás és önvizsgálat szabadsága a legfőbb éltető elv, a bizalmatlanság egyházi és világi elem közt, egymásnak meggyanusítása, pártoskodás stb., mind megannyi jele a felebaráti szeretet s benső hit hiányának és az egyházias élet bomlásának. Ez a szellem beleférkőzött egyházi életünk minden rétegébe, minek folytán sokan nem törődnek egyházukkal s vallásukkal,1

hanem magára hagyván azt, más érdekek szolgálatába állottak, vagy, a mennyiben egyesek mégis az egyház szolgálatában állottak vagy abban maradtak, oly irányban vezettek, a mely egyáltalában nem képes érdekeit igazán képviselni s ügyét előbbre vinni. Ha ennek folytán felpanaszoljuk, hogy iskoláink nem állanak többé az egyház szolgálatában, mert az ifjúságot nem nevelik bennök egyházias vallásos irányban : az az imént jelzett fejlődésnek következése. Ennek az óriási fejlődésnek itt is meg volt a maga rendkívüli hatása; az anyagiság elvének itt is tért kellett hódítania a szellemi világgal szemben. Ha felpanaszoljuk, hogy templomaink már csak faluhelyeken telnek meg, s a műveltebb, különösen városi elem kerüli a templomot s istentiszteletre nem jár már; ha felpanaszoljuk, hogy a világi elemben nincs meg már a régi buzgóság és áldozatkészség: annak oka is egy részt a természettudományok óriási haladasában s az ebből folyó új életérdekekben keresendő, más részt annak a benső viszonynak a meglazulásában, a mely az egyházat s tagjait egy máshoz fűzte s a melyet épen az egyházi és világi elem közt való bizalmatlanság és különféle önző érdekek rontottak és sok helyütt teljesen meg is semmisíttettek. Ha a templomok ürességéért, a világi elem elhide-78'