Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

güléséért, s általában az egyháziasság hanyatlásaért a lelkészi kart vonjak felelősségre, azt is, a mennyiben van alapja, csak annak kell tulajdonítanunk, hogy a természettudományoknak hamisan értelmezett igazságai rosszul befolyásolták hitöket, vallásos gondolkozásukat és lelohasztották lelkesedésüket, önfeláldozó szeretetüket, a mit magasztos hivatásuk tőlök követel. De meg őszintén meg kell vallanunk, hogy theol. képzettségünk, tudományunk s vailásos irodalmunk nem tartott lépést más s különösen a természettudományok óriási haladásával, és sem hiveink, sem lelkészeink, sem tanáraink nem tudták a tudásnak óriási anyagát a hit és theol. müveltseg eszközeivei áttekinteni, feldolgozni, a természettudományok okoskodását a theol. tudományok okoskodásával összhangzásba hozni, a kettőt egységessé tenni s a gyakorlati eletben társadalmilag érvényesíteni; már pedig e világ összes tárgyaiban, tüneményeiben és lényeiben egységes, harmonikus szellemi és anyagi erőknek és okoknak kell müködniök s nyilvánulniok. Vegyük ezekhez a protestáns egyházaknak politikai s társadalmi helyzetét hazánkban még a legújabb, az ú. n. liberális törvényhozási akció után is, s figyeljük meg a r.-katholicizmus szervezett hadjaratát ellenünk, nagy elnyomottságunkat, egyházunk anyagi szegénységét, szervezetlenségét s ezekből kifolyólag tehetetlenségét, s vegyük ezek tetejebe az ág. h. ev. egyházban a nyelvi s nemzetiségi törekvéseket: úgy, azt hiszem, eléggé ki vannak domborítva azok a legfőbb okok, a melyeknek eredménye sokszor felpanaszolt szerencsétlen egyházi viszonyaink. Természetes azonban és nem szorul bizonyításra, hogy a bajok felismerése és okainak kiderítése a bajokat ép úgy nem szünteti meg, mint azoknak örökös felpanaszolása sem; mert az csak indító lehet arra, hogy a mennyiben a protestantizmus igazságairól és szükségességéről, úgy lelkiismeretünkre, mint az emberiségre s hazánkra nézve meg vagyunk győződve, hogy keressünk módot a bajok orvoslására s a protestantizmus megerősítésére. Miután pedig az eddigiek szerint bajainknak legfőbb oka hitéletünk elhalványulásában, a hitbuzgóság csökkenésében s az igazi hit erejének fogyatkozásában áll, — ez okból legelsőben is újítsuk meg hitünket s igyekezzünk azt, mint az emberi élet egyik legjogosultabb tényezőjét, a tudás mindennemű túlkapásaival szemben megőrizni s mmden salaktól menten szilárdítani; mert ez az a szikla, melyen felépülhet úgy az Úrnak szentegyháza, mint pedig saját boldogságunk. Másodsorban senki se tekintse a maga protestáns egyházi s vallási ügyét belső magánügynek csupán, hanem tekintse azt közügynek, s ez okból az evangéliumi hitet vigye bele a társadalomba s érvényesítse azt lépten-nyomon; mert a »gyertyát is nem azért gyújtják, hogy véka alá rejtsék, hanem azért, hogy az asztalra tegyék és világítson mindeneknek, kik a házban vannak*. Határozott s egy kitűzött cél felé biztosan haladó evangéliumi szellem lelkesítsen s vezessen mindnyájunkat, hogy mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért helyt álljon, evangéliumi vallásunk, krisztusi hitünk és protestáns egyházunk érdekében. Ez azután azon harmadik követelményre s kötelességünkre vezet és figyelmeztet, hogy hitünkben megtisztulva s megerősödve tömörüljünk, szövetkezzünk, hogy a mit külön-külön, mint egyes egyének, gyülekezetek és egyes egyházak nem vagyunk képesek keresztülvinni, azt egyesült erővel, közakarattal igyekezzünk elérni; mert régi elismert igazság, hogy csak az erők egyesítése mivelhet nagy dolgokat. Ha a magyarhoni társadalomban számottevő tényező akarunk lenni, a melyet a jó barát becsül és szeret és a melytől az ellenség fél, de egyébként tisztel; ha mi a hatalmas róm. katholicizmusnak. mely egesz számbeli és vagyoni túlsúlyával és lélekhalászó prozelitaskodásával könyörtelenül reánk nehezedik, csak némileg is ellent akarunk állni s lételünket a jövőre nézve is biztosítani: úgy sürgősen keresnünk kell a módokat és eszközöket arra, hogy mikép tömörüljünk és hogy mielőbb szervezkedjünk, mert már eg fejünk fölött a ház,— »iam proximus ardet Ucalegon.* Mayer Endre, eperjesi theol. akad. tanár. EGYHÁZ. Egyházfelügyelő választás. A meszleni evang. egyház dr. Mesterházy Gedeon, sárvári szolgabírót, a dunántúli evang. egyházkerület aljegyzőjét választotta meg felügyelőjévé. Lelkészválasztások. Az ágyai ref. egyház Fogarasi Bálint lippai lelkészt valasztotta meg lelkipásztorává. Az uj-pázuai evang. egyház lelkészévé dr. Tirtsch Gergely, a dunáninneni egyházkerület püspöki titkára választatott meg. — A tótfalui ref. egyház Kontra Imre zámolyi lelkészt, — a mezőtúri ref. egyház Gergely Antal budapesti gyüjtőfogházi lelkészt választotta meg meghívás útján lelkipásztorává. — A siómarosi ref. egyház Csuká* Endre kercaí lelkészt,— a magyar-ladi ref. egyház Vikár Árpádot, — a szob-nyáradi ref. egyház JSémethy György segédlelkészt, — a boldvai ref. egyház Demeter Bertalan martonyi segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Egyházmegyei gyűlés. A bihari ref. egyházmegye f. évi október hó 18-án fogja megtartani közgyűlését Nagyváradon. A pesti ref. egyházmegye folyó hő 26. és 27-én tartotta meg közgyűlését Budapesten, a ref. főgimnázium dísztermében,. Szánthó János esperes és gróf Teleki József gondnok elnöklete alatt. A gyűlés tárgyalásairól jövő számunkban adunk részletes tudósítást. A kecskeméti ref. egyházmegye f. hó 18. és 19-ik napjain tartotta meg közgyűlését Gzegléden, Ádám Kálmán esperes és Autós János gondnok elnöklete alatt. A mint a »Magyar Szó«-ból olvassuk (— mert mi magunk semmiféle tudósítást sem kaptunk —), a gyűlés csupa kisebbszerű adminisztratív ügyeket tárgyalt. Ezek bizony nem igen követelték meg. hogy épen 18. és 19-én intéztessenek el, a mikor épen a Prot. írod. Társaság tartotta gyűléseit, és sajnáljuk, hogy miattok az illusztris egyházmegye papjai közül egyetlen egy sem volt jelen Irodalmi Társaságunk gyűlésein. Templomavatás. A szabadkai evang. gyülekezet f. hó 23-án avatta fél új templomát. A felavató ünnepélyen Gaubinger bajai lelkész, Sárkány Sámuel püspök és Kruttschnitt vadkerti lelkész működtek közre. Jelen voltak: Zsilinszky Mihály főfelügyelő; a város részéről a főispán és a főjegyző, s a r. katholikus kivételével az összes többi egyházak képviselői.