Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

új követelményekkel áll elenk es fokozottabb tevékenységre hiv. Az új kor követeléseit megérti a magyar protestantizmus, s hogy azokat kielégítse azért alkotta meg épen a Prot. Irodalmi Társaságot is. A hitélet ébrentartasára, az erkölcsi felfogás mélyítésére, az egyházszeretet és áldozatkészség fokozására van szükség, s épen ezeket kivánja munkálni Társulatunk. Ápolni a hitet, — mélyíteni, evangéliomi elvekre fektetni az erkölcsöt: magasztos és szent feladat, a melynek megoldásával üdvét munkáljuk ugy az egyénnek, mint a társadalomnak és az államnak. Felmutatta ékes szavakban a hit nagy erejét, s hogy egyedül csak a keresztyéni hitből fakadt s az azon alapuló erkölcs lehet az, mely soha meg nem rendül. Erkölcsiség vallás nélkül diszkard, mely a békében szépen csillog, de a mely a harc idején csak gyenge pava'oll. Hitet ápolunk, erkölcsöt mélyítünk: de hitünk nem türelmetlen, nem erőszakos; megnemesíti és megszenteli azt azt a szeretet, a mely nem azokat keresi, a melyek elválaszthatnak, hanem a melyek összefűzhetnek. Mi evangéliomi hitünket és egyházunat kívánjuk építeni, de nem türelmetlenséggel, hanem szeretettel, a felvilágosítás, a haladás szolgálása és az igaz hazafiság ápolása által. Mi nem uszítjuk a hon fiait egymás ellen. Elismerjük a más vallásuakat is testvéreknek. Erre indít bennünket evangeliomi hitünk, igaz honszerelmünk, s legtávolabb állunk attól, hogy felekezeti harcokat támaszszunk ; inert szomorúan tudjuk a mult történetéből, hogy hazánk leggyászosabb kora az volt, a mikor a hitbeli különbség miatt mint ellenség támadt testvér a testvérre. Hazánk, magyar nemzetünk előtt még nagy feladatok állanak. Nemzeti államunk még kiépítésre vár; kell tehát, hogy ennek szent munkáját ne gátolja felekezeti villongás és harc, hanem ellenkezőleg, részt vegyen abban együttes erővel minden osztály, minden egyház. Legyünk rajta, hogy a béke szelid galambja állandó fészket rakhasson e hazában, s a szeretetnek, a testvériségnek szent érzése töltsön be minden honfi keblet. Erre törekszik az Irodalmi Társaság ; azért tehát, mint egykor Izráel törzseire nézve a frigyláda volt a központ, a mely előtt áldozataikat bemutatták s a melytől a testvériség, szoros összetartozás érzelmeit vitték el leikökben: legyen a mi szent frigyládánk az Irodalmi Társaság, mely összefűz, egyesít a közös célok munkálásában. Az elnöki megnyitó beszéd után a Társaság hivatalos üdvözlése történt meg a dunáninneni evang. egyházkerület és a pozsonyi evang. egyház részéről. A dunáninneni evang. egyházkerület üdvözletet dr. Baltik Frigyes püspök tolmácsolta, — a pozsonyi evang. egyházét pedig Günther Vilmos kir. tanácsos, egyházfelügyelő. Mindketten meleg szavakban fejezték ki megbízóiknak a Társaság iránt érzett nagyrabecsülését, szives szeretetét, és mondtak köszönetet az elnökségnek, hogy a meghívást elfogadva, alkalmat adtak ezeknek tolmácsolására. Külösen szép, kerekded volt Günther Vilmos üdvözlő beszéde, a mely mind tartalmával, mind lendületes előadásával valósággal elragadta a hallgatóságot. E két hivatalos üdvözlés után emelkedett szólásra Hegedűs Sándor világi elnökünk s tartotta azt a hatalmas, szép beszédet, a melyet Lapunk mult heti számában egész terjedelmében közölni szerencsések valánk. Mondanunk sem kell, hogy az egész gyűlés feszült figyelemmel kisérte a remek beszéd minden szavát. Annak egy-egy hatalmas passzusánál önkéntelenül tört ki lelkünkből az elragadtatásnak hangja, sa mikor elhangzott utolsó szava is, szinte szűnni sem akartak a tetszésnek impozáns megnyilvánulásai. Hegedűs Sándor beszédét méltatnunk felesleges. Méltatja az önmagát, s csak arra van szükségünk, hogy ismét és ismét áttanulmányozzuk, minden szavát lelkünkbe véssük és jövendő eljárásunk vezérelveivé tegyük. A lelkesedés csillapulása után Szöts Farkas olvasta fel a társaság mult évi életéről és működéséről szóló jelentését. Kiterjeszkedett az alapos jelentés minden, legapróbb mozzanatra is, s hü képét mutatta fel a lefolyt esztendőnek. Részletesen ismertetni a jelentést e helyen nem tartjuk szükségesnek, részint azért, mert annak főbb tételeiről már megelőző tudósításunkban megemlékeztünk, részint pedig, mivel az a Szemle legközelebbi számában egész terjedelmében olvasható lesz; azt azonban, a mi belőle, mint örvendetes tünt ki, megemlítjük itt is, — s ez az, hogy — Istennek legyen hála — Társulatunk fokozatosan emelkedik mind a szellemiekben, mind az anyagiakban, s hogy vándorgyűlései által mind szélesebb köreiben ver gyökeret a magyar protestáns társadalomnak. Tagjaink évről évre örvendetesen szaporodnak, s ebből a tekintetből is igen üdvös eredményüeknek mutatkoznak vándorgyűléseink. A mi a jelentésnek egyes részleteit illeti, itt tartjuk szükségesnek, hogy a mult szamban ezekre vonatkozólag közlött tudósításunk némely adatait helyre igazítsuk. Azt irtuk ugyanis, hogy a Koszorúból eddigelé 60 füzet jelent meg, és hogy a Bibliai Lexikon alapja 1064 frt 17 kr. Ezt elnézés folytán irtuk s kiigazítjuk a képen, hogy a Koszorúból 70 füzet jelent meg, s hogy a Biblia Lexikon alapja 52 frt; az 1064 frt 17 kr. pedig a Szász Domokos-féle alapítvány jelenlegi összegét mutatja. Örömmel vettük tudomásul a titkári jelentés végén közlött ama hirt, hogy az alkalmi istentiszteleten 584 kor. 86 fillér gyűlt össze a perselyekbe, s hogy dr. Szeberényi .János katonai szuperintendens a Társulat céljaira 20 koronát adományozott. Programúi szerint következett volna, hogy Ritoók Zsigmond nagyváradi kir. táblai elnök felolvassa »Az egyesületi tevékenység szükségessége a magyarországi protestáns egyházakban* cimű értekezését; szerző azonban, hivatalos elfoglaltatásai miatt nem jelenhetvén meg, a tartalmas, egyházi .életünk fogyatkozásaira reámutató és a kibontakozás útját megjelölő értekezést Hamar István budapesti ref. theol. tanár olvasta fel. Lapunk a munkából bő részleteket szándékozván közölni, annak fejtegéseit felesleges itt ismertetnünk. Elolvashatja majd, de olvassa is el mindenki; méltán csatlakozik az Hegedűs Sándor beszédéhez. Lett volna még egy programmpontja a diszgyülésnek : Marlcusorszky Sámuel pozsonyi líceumi igazgató felolvasása Bél Mátyásról; ez azonban elmaradt és az értekezés majd csak a Szemlében fog napvilágot látni. Elmaradt, mert az idő már nagyon előrehaladt és a díszebéd előtt még egy érdekes látnivaló megtekintése várt a társaság tagjaira, t. i. a pozsonyi liceum gazdag bibliográfiai és kézirati tárlata és az intézet növendékeinek munkáiból rendezett slöjd kiállítás. Hogy még ezt is meg tekinthessük, az elnökség, megköszönve ismételten is a dunáninneni evang. egyházkerület és a pozsonyi evang. egyház vendéglátó szívességét s felhiva a jelenvoltakat a Társaságba belépésre, bezárta a gyűlést,— azzal a kijelentéssel, hogy ha Isten engedi, jövő évi vándorgyűlésünket Miskolcon fogjuk megtartani. A gyűlés végeztével a tárlatokat kerestük fel. Gyönyörködtünk a slöjd munkák kiállításában; a rendkívül gazdag és becses bibliográfiai és kézirati kiállítás láttára pedig csak azt sajnáltuk, hogy oly kevés idő maradt annak megtekintésére. Hogy ez utóbbi tárlaton mily rendkívül sok és becses kincs volt kiállítva, annak illusztrálására itt közöljük a kiállítást rendező Schrödl József