Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

líceumi tanár szivessege folytán nyert következő ismertetést. A kiállított tárgyak a következő csoportokban voltak elhelyezve: I. Egyházi kegyszerek. II. A pozsonyi evang. egyház kulturjellegü épületeinek tervrajzai és képei. III. Bibliográfiái csoport. IV. Kéziratok csoporja. E kereteken kivül úgyszólván önnálló csoport volt Balogh Elemer pozsonyi ref. lelkész gyűjteménye, mely a pozsonyi judicium delegatum által gályarabságra itélt magyar prot. lelkészekre vonatkozó, rendkívüli érdekes és értekes emiekeivel méltán vonla magára a látogatók figyelmét és elismerő méltánylását. Az I. csoport tárgyai (egyház kegyszerek) csak halvány képét adhatták a kiállító egyházközség e tekintetben való gazdagságának, mert a mübecs és régiség tekinteleben legkiválóbb kelyhek és cibónumok a párisi kiállításon vannak. Annál nagyobb érdeklődés tárgya volt a pozsonyi egyház tulajdonát képező bibliagyüjtemény. A kiállítóit bibliák száma 230 volt, melyek mindegyike, más más kiadás. Az új-szövetségek szama 125 volt. Nemcsak a protestánsok által eszközölt fordítások voltak a gyűjteményben képviselve, hanem a r. katholikusokéi is, mint Dietenbergeré, Ecké és Beringeré. A Luther előtti bibliák (1478 — 1534) Bázelben, Velencében és Frankfurtban adattak ki és egytől egyig jó állapotban vannak. A Luther-bibliakiadások altalában oly számban voltak képviselve, hogy hasonló gyüjeménvt Magyarországon egyáltalan nem, külföldön is csak a legnagyobb központokon talalhatunk. Nagy históriai becse van annak a bibliának, mely 1541-ben nyomatott és Luthernek egy, 1543-ból való, sajátkezűleg irt dedikációját tartalmazza. E szerint Luther e bibliát Sax .Jánosnak ajándékozta, ki gyermekeinek nemet és latin német nyelvmestere volt. A magyar protestáns épitő irodalom köréből összeállított gyűjtemény a reformációtól a XVIII. századig majdnem teljesnek mondható. AXV1II. századon innen már nemcsak vallásos jellegű a gyűjtemény ; benne láttuk Czwittinger Dávid, Pesti Gábor, Balassa Bálint, Rimái János, Istvánffi Miklós, de legteljesebben Bél Mátyás munkait. A mi a kéziratgyüjteményt illeti, batran állithatjuk, hogy akár a kútfők, akar a protestáns egyháztörténelem kiadását vállalja el az Irodalmi Társaság, s ezen alapon kéziratanyagra is szorul a kútató: nem lesz teljes sem kútfő, sem história, ha a pozsonyi kézirattár anyagát mellőzi Épen most gondoskodik egyébként a pozsonyi egyház, hogy kézirattarának óriási anyaga, mely nagy részében becses is, szakszerüleg katalogizálva legyen és igy ne képezzen holt tökét. A kiállított kéziratok közül nevezetesebbek a következő codexek : Evangelia Graeca, a négy evangélium görög nyelven; 280 számozatlan 4 r. hartyalevélből álló, ép s teljes kódex, mely még Eusebius canonjait és a papinaptárt tartalmazza. Ez utóbbiakat gondosan festett és gazdagon aranyozott keretek veszik körül. Minden egyes evangéliumot a byzanci festészet egy-egy remekmüve előzi meg, az illető evangélistát es egy-két jelenetet abrazolva evangeliumaból. E kódexet Michnav szerint 1183-ban vásárolták II. Comnen Elek byzanci császár részére; valószínű azonban, hogy mar a XI. században készült. Kötése fatabla, bársonynyal takarva; ezüstkapcsai épek. de a selyem és arany.szálakból fonott kapocskötők mar fos/.ladó felben. A codex Rayger K. pozsonyi ügyvéd tulajdonát kepezte a XVII. szazadban és Olaszországban egy Maurocordato nevű barátjától kapta ajándékba. Raygertól Gleichgrosz pozsonyi lelkész örökölte, ki könyvtárává! együtt a pozsonyi liceum könyvtárának hagyományozta. Egy másik nevezetesség az Ofner Statrecht, Budavárosának törvénykönyve 1244—1421-ig. A középkori városi iparrendészethez elsőrangú kútfő lévén, e kódex rendkívüli tudományos becscsel bír. Egyéb nevezetes kódexek: C. Sallustius Catilina összeesküvése és Jugurtha elleni háborúja, a X—XI. századból. Precationes, XIII századbeli imádságos könyv. Missale, latin hártyacodex a XIV. szazadból. Wiener Eisenbuch. oklevélgyüjteinenv a XV. szazadból. Dávid zsoltárai latin hártyacodex a XV. századból. Somogyi Peter (Petrus Simiginus) vágsellyei evang. tanítónak feljegyzései 1557-bői. Contessio stat. bohemicorum utraquistica, 1578-ből. 13 db. agenda és postilla, köztük több magyar. Pogner, Liebergott és Vock krónikái (XVII. sz.) Burius János: Micae Historico-Chronologicae. Ibrahim rumi'iai beglerbég naplója 1719. török nyelven stb. A collectaneák közül említendők : Documenta archivi eccl. Aug. Conf. Posoniensis. Het vastag foliokötet ; Miksa, II. Mátyás, I. Lipót; eredeti rendeleteivel. — Manuscripta inclyti conventus Posoniensis; 4 ivrétű és 14 negyedre!fi kötet, gazdag egyháztörténeti tartalommal. — Acta Históriám Ecclesiasticam illustrantia; ennek egy része: Consignatio Gravaminum eccl. evang. in com. cis danubianis anno 1647. — Vegyes tartalmú kéziratok gyűjteménye. (Nev. Az 1600 biccsei congregatió határozatai). — Acta ecclesiastica Antiqua. Acta ecclesiastica Tekuschiana. Acta politica 1649. — Matricula scholae Posoniensios rectore Matthia Belio 1714—19. — Ephemerides schoiasticae. — Acta históriáé patriae 11 köt.— Országgyűlési naplók 9 köt., 1619—1764. — Acta Commissionis Pestiensis 5 köt. Végül megemlítendőnek tartjuk, hogy eredeti kéziratok voltak kiállítva I. Mátyás, János, Izabella, 1. Ferdinánd, János Zsigmond. Rudolf, II. Ferdinánd, III. Ferdinánd I. Lipót, III. Károly és Maria Terézia királyoktól. I. Rákóczy György és Thököly Imre fejedelmektől; továbbá Verancsis Antal, Lippav György, Losy Imre, Szelepcsényi György, Szécheny György érsekektől, Eszterházy Miklós és Pal, Vesselényi Ferenc nádoroktól. Érdekes kézirata van a gyűjteménynek Melanchton Fülöptől 1560-ból, a melyben Crassansky Erasmus nevű tanítványát ajanl ja a késmárki lelkésznek. A XVII., XVIII., XIX. századnak alig van nevesebb szereplője, kitől ne őrizne kéziratot a gyűjtemény. Végig tekintve e becses kiállításokat és az intézetnek gazdag eremtárát, a szép Stefánia-utcán, a valóban gyönyörű kilátást nyújtó Bellevue-be sétáltunk fel a diszebedre, a melyen a Társulat tagjain kivül ott voltak az egyház legkiválóbb tagjai és a város hivatalos képviselői. Az a lelkesedés s az a testvéries szeretet, a mely a pozsonyi nagy napok minden tényében megnyilvánult, itt is édessé és feledhetetlenné tette az együttletelt. Hoszszúra nyúlnék a díszebéd leírása, azért csupán az elhangzott pohárköszöntőkről emlékezünk meg. Legelső volt ezek között HKJKÍÜS Sándornak Ö Felségére, a királyra mondott remek köszöntője, a melynek rendkívül fontos elemét képezte az a kárhoztatás, a melylyel elitélte az ultramontán köröknek ama vakmerőségéi, a melylyel a királyt egyedül maguknak akarják lefoglalni. Pohárköszönlőjét, a melyet az egész közönség allva hallgatolt végig, szószerint közöljük a következőkben: »Délelőtt vallást lettünk hitünkről, — most tegyünk vallást hűségünkről. Van egy imádság, a mely nem imakönyvekben foglaltatik, — a mely nemcsak a templomokban, hanem minden napon felszáll minden igaz magyar ember keblebői. Ez a forró imádság a királyért száll fel az <j

gek Urához. A mi felséges királyunkért, a kinek királyi pa-