Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

Részletek Zelenka püspök évi jelentéséből. Felolvastatott a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület 1900. szept. 26. Eperjesen tartott gyűlésén. Tisztelt egyházkerületi közgyűlés! »Bemenvén a házba, köszöntsétek a háznak népét*. Urunk, Megváltónk ezen parancsát én is szivböl követem. Szeretettel, melegen üdvözlöm az egyházkerület törvényes képviseletében megjelent testvéreket az Úr szent nevében. Teszem ezt a hálaadólag Isten, a mi mennyei szent Atyánk iránt, ki nekünk ezt az örömtelt találkozást az ő mérhetlen kegyelmeből megengedé. Teszem ezt hálával közegyházunk élő, ható, áldó szelleme iránt, mely az át-és elpártolás ezen időszakában is megóvta a hitteljes hűseget mi bennünk s a szeretet összetartó emelő hatalmával van ma is velünk és közöttünk. Teszem ezt meleg köszönettel a két egyház iránt, melyek elöljárói és közönsége meleg szeretettel hivták meg egyházkerületünket otthonukba, s nem kisebb szívességgel fogadtak, nem vendégekül csupán, hanem szeretett testvéreküi mindnyájunkat. Az ilyen összetartás erősbít ma, a széthúzó, osztályokra tagolt időben. Ily viszontlátás deríti fel egyházi életünk boruja felett töprengő lelkeinket. Ily hely emeli, a történelmi nagy emlékek felidézésével egyházias büszkeségünket, s fokozza bennünk azt a szent vágyat, hogy az Úrnak útján, az Úr szent nevében együtt haladhassunk előre! Legyenek azért áldottak a hivők és a hivők, a jöttek és a honmaradtak, mindazok, a kik hazatérhetnek övéikhez és öveikkel együtt az Úrhoz. Legyen ez az összejövetel, együttlét és távozás bizalmat keltő továbbra is az együttes működésre, és biztató az egyház és haza iránt való ama törhetlen hűség megtartására, a mely nem csak egyszer másszor, hangzatos szavakban, hanem az elet folytonosságában, ható cselekedetekben nyilatkozik, méltó követéseként annak, a kit nyertünk földi Megváltónkban és mennyei Üdvözítőnkben, az Úr Jézus Krisztusban! Hozzá és az Úr szent Lelkéhez szállott fel a gyűlésünket bevezető vallasos fohász! Nyerjen az az Úrnál, a mi mennyei Szent Atyánknál legkegyelmesebb meghallgatást ! Egy tanulságos évszázad alkonyán vagyunk. Isten mérhetlen kegyelme vezérlette az Ő népét, egyházát, földi hazáját, eddig. A felvilágosodás és haladás századának ezen utolsó éve befejezője egyszersmind azon kilenc századnak is, a mely e hazában keresztyén világról beszél. Elmereng lelkünk a hosszű mult felett. Jól esik az akkor még ideálisabb keresztyénségre való visszatekintés s annak a nagy reménynek áhítatos vágygyal élesztése, hogy ezen egy tekintetben van és kell hogy legyen visszatérés: visszá abba a korba, a mikor a paganizmusnak és a judaizmusnak visszaszorításával az égi tan, mint tiszta reggelen a napsugár, tévtanok és emberi hagyományok gőzkörétől mentesen ragyogott; a mikor az ember egyszerűségben, de hitteljes áhítattal tudta, kunyhókban és barlangokban imádni az ő hármas égi Urát, — tudta menházul és kikötőül, tűzhelyül és oltárul látni egyházias otthonát, — s tudott abban iót tenni és fáradni, tűrni és szenvedni, lemondani és áldozni önmagának megtagadásával mások, a közjólet javára, mindig a testvérszeretet hevével, boldogítva és boldogan. Politikai osztálypártokra tagolt államunk nem tudta ezt a kettős nagy emléket megbecsülni, s a honpolgárok szabadjára hagyta a csoportosulva ünneplést vagy a szakadozottan nem ünneplést. A magát igaz keresztyénnek s e haza hű fiának valló evang. egyház sem maradhat azonban néma. Kegyelettel fog a lefolyt kilenc s abban az eltűnő XlX-ik századról a búcsú órában, évutolsó esti istentiszteletein, minden szentélyében, Istent áldva és dicsőítve egyszerre megemlékezni! E nagynak mondható évet még nagyobbá tette hazánkra s ebben az összes polgárokra az Úr ama legnagyobb kegyelme, a melylyel megtarta bölcs, alkotmányos, jóságos apostoli királyunkat törhetlen erőben s eljutiatá őt összes tehetségeinek teljes birtokában a kegyelemévekig. A mint élete 70 ik évforduló napján szentélyeinkben különkülön adtunk, adjunk most érzelmeinknek és üdvkivánatainknak együttesen itt is hódolatos kifejezést az Ö, valóban államfentartó életének megtartásáért, és mondjuk hódoló feliratban a prófétával és minden igaz hazafival : Éljen a király ! Négy nagy kérdés került közegyházunk gyűléseinek napirendjére : a theologiai fakultás, az állami dotáció, a gcresdi egyesség és a kongrua. Az első két kérdést egyházkerületünk, a harmadikat a dunántúli egyházkerület, a negyediket pedig az állami törvény végrehajtásának módja hozta felszínre. A prot. theologiai fakultás és az állami dotáció kérdésében egyházkerületünk indítványát elfogadta mind a négy egyházkerület s ennek folytán az egyetemes közgyűlés is. Mindkét kérdés a vegyes bizottság utján az ev. ref. konvent elé került; az általam minden ev. ref. egyházmegyének és egyházkerületnek megküldött memorandum pedig ezen testületek gyűlésein tárgyalási anvagul szolgait. Ev. theologiai fakultásnak a budape.sti egyetemen felállítása és az állami dotációnak, a többi egyhazak dotációja arányában arányos felemelése és törvenyben biztosítása nemcsak törvényes követelménye, hanem életfeltétele közegyházunknak. Nem nyugodhatunk tehát addig, mig az 1848-iki törvény velünk szemben is nem nyer igazságos és méltányos végrehajtást. Mint önálló egyház, a testvér egyháztól függetlenül követelhetjük jogunk érvé nyesítését, államfentartó céljaink kívánta anyagi szükségleteink kielégítését, — beváltását azon komoly ígéretnek, melyet az egyházpolitikai törvényeket tárgyaható akkori kormány tett törvényhozó hitsorsosainknak a döntő szavazásokat megelőzőleg. A kéri és geresdi szerződések megújítása önfentartási és célszerűségi kérdés. Mint önálló egyház kell, hogy a főbbekre nézve szövetkezzünk időnkent a testvér egy házzal; — ott pedig, a hol mind a két egyház ereje csekély, azok összevetésével mentsük meg a mieinket az egyháziatlan elhanyagoltság okozta elpártolástól. Ezzel útját álljuk az eddig is már sok helyütt felmerült jogtalan és testvérieden túlkapásoknak; másrészt pedig elejét veszszük azon erőszakolt versenynek, a mely minden másnak előnyére válhat, csak épen nekünk nem. A kongrua törvény végrehajtásának nehézségei ismeretesek. 4800 kérvény, illetőleg bevallás került a mult év jul. 31-étől, mint a felterjesztés véghatáridejétő1

, elbi rálás alá. Azok közt van egyházunkból 399, a testvér egyházból 1428. A késedelmezés oka az államkormány részéről abban rejlik, hogy a bevallási ivek csatolmányait képező okmányoknak kiállítása vagy megerősítése tárgyában semminemű utasítást nem adott a politikai hatóságoknak ; — az egyházak részéről pedig abban, hogy nem kellő gonddal vették fel a felszámításhoz és e levonáshoz valókat. Mint a ki azonban két izben jártam el személyesen s betekintést nyertem a kongrua-osztályban történtekre, az eljárás elveire és munkájára nézve: nyugodt lélekkel és elismerőleg állíthatom, hogy mind a kongruaosztály munkásai, mind és kivált a felülvizsgálattal meg-