Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SzerkesxlSwCg : IX. krrlilrt, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok ciunzeudök. Kiadó-hivatal : ffornyánszki/ Viktor kiini/rke-reshedése (Akadémia rtíH'/H . hová a-/ döfi/.. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjcleuik minden vasárnap. Klölizellsi ára : Félévre : 9 kor.; egész évre : JfS korona. E(iy«* szám ám 40 fii Tisza Kálmán megnyitó beszéde a dunántúli ref. egyházkerület közgyűlésén, szeptember 25-én. Fötiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Legjobbnak tartottam volna nem rabolni a közgyűlés idejét elnöki beszédek tartásával; de mint már a legutóbbi márciusi közgyűlés alkalmával, úgy ma is olyanok a viszonyok, hogy ehhez ragaszkodnom nem lehet. Igyekezni fogok, hogy rövid legyek, mert főtisztelendő püspök urunk, jelentésében, kiterjeszkedve a felekezetek közötti viszonyokra is, igaz keresztyén szeretettel, türelemmel, ele egyúttal határozottsággal jelezte teendőinket a fennálló viszonyok között. A folyó évi márciusi közgyűlés kezdetén jeleztem, hogy a reakcionárius áramlatok a külföldről hozzánk is kezdenek áthatolni, s ez azóta még nagyobb mértékben történt. Nemrégen hallottunk, különben általam minden irányban tisztelt férfiaktól oly beszédeket, a melyek az elmúlt sötét századok szellemét árasztották el. Ezekkel szemben meg kell tartanunk higgadtságunkat, nyugalmunkat; de az ily törekvéseket minden alkalommal erősen vissza kell utasítani és hitfeleinket ezekről fel kell világosítani. Az erélyes visszautasításra annyival inkább szükség van, mert ha hitfeleink körében ezek minden irányban elterjednek, talán még oda is hathatnak, hogy ezekben a hitbuzgóságot, a lelkesedést elevenebbé, tevékenyebbé alkossák. De viszont, ha ezen beszédek káros irányzata jobban terjedne, vagy épen tettlegességre vezetne, vagy izgatássá fajulna: az állami hatalomnak is közbe kell lépnie; mert hisz annak egyik legszentebb feladata a felekezetek közti békét az országban megvédeni. Azonban midőn ezen ultramontán törekvésekkel szemben állást foglalunk, nagyon vigyáznunk kell arra, hogy senki ne hihesse, hogy egyáltalában a róm. katholicizmus s róm. katholikus honpolgáraink ellenében foglaltunk állást. Hiszen a történelem tanúsítja, hogy századokon keresztül, egyházunk életének is, de ezáltal a magyar állambiztonságának is kivívásában mindig együtt működtünk. Régebben is voltak ultramontánok, a kik egyházunkat üldözték, és a történelem tanúsítja ismét, hogy még a békésebb időkben is, úgy 1790 — 91-ben, minta40-es évek törvényhozásban azt, hogy békekötéseken nyugvó jogaink, ha nem is teljességben, de oly mértékben valóban életbe léptek, hogy elég volt egyházunk fenmaradására és felvirágzására: azt saját buzgalmunkon kivül jó róm. katholikus, de nem ultramontán hazafitársainknak is köszönhetjük. Sőt a legutóbbi időben is, midőn az abszolút hatalom önkormányzati jogaink megsemmisítése útján akarta egyházunkat, ha nem is talán megsemmisíteni, de megbénítani : hitfeleinknek ez országban mindenütt kifejtett, igazán bámulatra méltó lelkesedésén és áldozatkészségén kivül épen annak is köszönhetjük, hogy a bajoktól menekültünk, mert a római katholikus jó hazafiak is mellettünk állottak. Ila valaha, úgy most van szükség erre az az egyetértésre, még pedig nemcsak egyházunkért, de még inkább hazánkért. Mert mindnyájunknak, felekezeti különbség nélkül, közös érdeke, hogy a mostani sötét áramlatokkal szembe álljunk és igy azoknak terjedését mentől előbb teljesen megakadályozzuk. A jelzett jelenségek szomorúak, de mégis azt mondom ma is, hogy a főveszedelem ránk nézve nem ezektől jöhet. A legnagyobb veszedelem az, a mi törvénynyel meg nem foghatólag, a nyugalom örve alatt, az által történik: ha hittársainkat elcsábítani igyekeznek. Ez ellen már csak mi magunk védelmezhetjük magunkat. Ne vitatkozzunk folyvást a felett, hogy mi az a belmisszió, hanem életbe kell azt léptetni. Tegyünk meg mindent, a mit lőhetünk ezen fogalom alatt; tegye meg köteles ségét a lelkész, a presbiter az egyes egyházban ; az egyháztestületek fejei pedig to«jyék