Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

érvényre tudná is juttatni jogait és azt mégis önhatalmúlag mellőzve, titkos úton kártalanítja magát: »a* ilyen a jog, a justitia ellen nem vétkezik*; »de nemcsak a jog ellen nem vétkezik, hanem egyáltalán nem vét súlyosan, mert abból, hogy mellőzvén a törvényes közeget, melynek segélyével kellemetlenségek nélkül juthatna tulajdona birtokába, mindjárt a titkos kártalanításhoz folyamodik, . . . ebből, a rendnek ilyetén módon való megzavarásából nem származik nagy skandalum. Sőt . .. minden bűntől ment, ha akkor mellőzi a törvényes eljárást, a mikor nehézségek, kellemetlenségek nélkül nem vehetné azt igénybe, vagy ha az eljárás többe kerülne, mint maga a visszaszerzendő jogos tulajdon.* — íme, itt van az a hires, állami és társadalmi rendet fentartó r. kath. morál. Szabad a vett sérelemért önhatalmúlag, a törvény mellőzésével elégtételt venni; szabad a munkásnak, ha bérével nem tartja magát megfizetettnek, a gazdától lopni; szabad az állampolgárnak a reá — saját Ítélete szerint jogtalanul — kivetett adókért, egyéb jövedelme eltitkolásával, az állam megcsalásával kárpótolni; szabad az ellopott vagy elrabolt dolog helyett a megfelelő értéket visszalopni vagy visszarabolni. S ne gondolja senki, hogy ezeket csak következtetjük. Ott vannak ezek mind részletesen kifejtve B. V. cikkében. Valóban igen szép, bibliai morál ez; méltó, hogy minden állam és társadalom fundamentomaként elfogadtassék! — Hogy mily rettenetes eredményeket hozna létre az ilyen morál gyakorlati érvényesítése, azt maga V. B. is tudja, a mikor cikke végén igy szól: >Eddig a theória. Hogy aztán mennyit ajánlatos mindebből tanítani, értem, a népnek tudomására hozni, azt kiki könnyen találhatja. Azt hiszem tótágast állana a világ, ha a titkos, kártalanítás tanát mindenki tudná; mert a gyanúsítások napirenden volnának, s bizony a határt sem tudnák vagy akarnák megtartani a kártalanítás e módjában . . . Alkalmazkodjunk inkább a közmondáshoz és hallgassunk, mivelhogy nem jó az embernek mindent tudni*. Ezekben a kijelentésekben enyhíteni, szépíteni törekednék V. B. a keresztyén morállal homlokegyenest ellenkező fejtegetését; de a mikor ezt teszi, a leghalatmasabb bizonyságát szolgáltatja annak az igazságnak, hogy a pápás egyház és annak morálja minden más lehet, csak a Krisztus igaz egyháza és a krisztusi morál nem. A Krisztus nem tanított semmit olyat, a mely az állami és társadalmi rendet »tótágast« állatta volna s a mit nem lett volna szabad tudniok, csupán csak a beavatottaknak. A Krisztus nem hirdetett alacsonyabb és magasabb erkölcsiséget, sem pedig nem tanította a titkos kártalanítás gonosz, istentelen tanát. A Krisztus azt tanította: add meg a császárnak, a mi a császáré; — valaki kényszerít, hogy add oda az alsó ruhádat, add oda a felső ruhádat is; ha valaki kényszerít, hogy menj el vele egy mértföldre, menj el vele két mértföldre, — s azt tanította: ^Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek, hogy a gonosznak ne álljatok ellen gonoszszal!* Ez a Krisztus HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS KIR. igaz tudománya és az igaz morál, — ime mégis, a titkos kártalanítás elvét és hozzá hasonló jezsuita elveket hirdető pápás egyház merészkedik magát az erkölcs egyetlen, megbízható őrének hirdetni! Krisz'us tanításának és szent tudományának ez a legnagyobb meggyalázása, a mit azon a vakmerő és felfuvalkodott bűnös ember elkövethet ! * Tanuljunk az ellenféltől. A Religió egyik utóbbi számában a következő közleményt olvassuk: »A Máriikongregációkban az egyetemi polgárok tagjainak egybegyűjtésére Tomesányi Lajos Jézustársasági atya a következő felhívást tette közzé: A budapesti, kalocsai, nagyszombati, pozsonyi, szatmári és egri főgimnáziumból a főváros iskoláiba került urakat, kik a Mária Gyülekezet tagjai, szeretettel felkérem, hogy jövő vasárnap (szeptember 16.) délután 4 órakor a Mária Gyülekezet érdekében hozzám faradni szíveskedjenek Tomesányi Lajos S. J. VIII., Máriautca 25. szám.* — íme a pápistaság meg tudta teremteni gimnáziumaiban az egyházi ifjúsági egyesületeket és a fővárosban sem hagyja magokra az azokból kikerült ifjakat. Összegyűjti, egyesületté, párttá szervezi őket az egyetemen is, hogy harcosokat képezzen belőlük a maga céljaira. — Mikor hívhatja vájjon össze a budapesti ref. ifjúsági egyesület a protestáns főgimnáziumok ifjúsági egyesületeiből az egyetemekre felkerült tagokat?! Bizony jó volna, ha tanulnánk az ellenféltől, mely minden téren túlszárnyal és megelőz bennünket. * A panaszkodó pápa. XIII. Leó pápa a bibornok vikáriusához intézett levelében keserűen mutat rá a protestantizmus akadálytalan terjedésére Olaszországban és különösen Rómában. Elpanaszolja, hogy ez által mily ferde helyzetbe jutott. Úgy látszik a >béke-pápa« sem idegenkednék az inkvizítorok foglalkoztatásától, ha tehetségében állana. (Cs.) Szerkesztői üzenetek. L. J. Viszló. Megkaptuk s rövid idő múlva közöljük. F. A. Okorág. Önigazolására és eljárása felvilágosítására beküldött cikkét nem közöljük, és pedig az ön saját érdekében. Elég elszomorító maga a tény; elég hangos volt a közvélemény megnyilatkozása felette, nem akarjuk tehát, hogy cikkével még jobban kompromittálja magát. Eljárása nagy botlás; védekezése még ennél is több. Ne bolygassuk a dolgot; jobb lesz, ha levonja tisztelendőséged a közvélemény megnyilatkozásának konzekvenciáit és ügy cselekszik, a mint egy igazi református papnak cselekednie hivatalos és erkölcsi kötelessége, mert jaj a botránkozónak, de jajabb a botránkoztatónak. S. J. Beküldött cikke panaszait méltányoljuk, de cikkét még sem közölhetjük. Elég felekezetieskedés van az egyetemen ügy is; cikke indítványával nem kívánjuk azt még inkább növelni. Felelős szerkesztő: Szőts Farkas, Főmunkatárs: Hamar István. VARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN,