Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

A khinai eseményeknek ma már eléggé kitűnt indokai legelső sorban is megcáfolják azt az állítást, hogy a forradalmat egyedül csak a keresztyén hittérítés szülte volna. Kétségtelen dolog, hogy a khinaiak, mint nemzeti és vallási tekintetben rendkívül konzervatív nép, sohasem nézték jó szemmel a keresztyén misszionáriusok működését és hogy fanatizmusuk már többször tört ki véres kegyetlenkedésekben; de ezek a kegyetlenkedések inkább csak helyi jellegűek voltak, mig a mostani khinai forradalom általános jellegű. A bajok okainak tehát egyébben is kell rejleniök, nemcsak a keresztyén misszióban. A forradalmat támasztott boxerek eljárása megmutatja ezt az »egyebet« is, a mikor kegyetlenkedésük nem csupán a keresztyének ellen irányul, hanem általában az idegenek ellen, s lehet mondani, hogy az idegenek kiűzésének csak egy mellékes és természetes epizódja a keresztyének üldözése. Igen, a khinai belső forradalom az idegen invázió ellen irányul legelső sorban, s közvetlen szülőoka az idegen politikai hatalmasságoknak azon törekvése, hogy Khinában megvessék a lábukat s előkészítsék az óriási birodalomnak magok közt leendő felosztását. Oroszország, Anglia, Németország, Japán egymásután csikartak ki területeket és fontos koncessziókat Khinától; befolyásukat mindinkább igyekeztek érvényesíteni politikai és kereskedelmi téren, — s csoda-e, ha a konzervatív khinaiak, kiolvasva mindezekből az idegen hatalmasságok céljait, belső forradalommal s a gyűlölt idegenek teljes kiszorításával és kipusztításával igyekeztek ennek a politikának útját vágni? A khinai lázadás oka tehát legelső sorban a nagyhatalmasságok khinai politikája, a mely, valljuk meg, a civilizáció és a kultura terjesztésének szép jelszavai alatt jó adag önzést és kapzsiságot rejteget, — és a politikai napisajtó, magasztos hivatásáról: az igazság kereséséről és védelméről feledkezik meg, a mikor, hogy a világi hatalom önzését és túlkapásait fedezgesse, a keresztyén missziót állítja oda bűnbakul a khinai eseményekért. De a politikai napisajtó nemcsak abban képmutatóskodik, hogy a khinai zavarokért a keresztyén missziót vádolja, hanem abban még inkább, hogy ebből is kiválasztja a protestáns missziót és arra akarja rákenni a bajok ódiumát. A vádnak erre az oldalára is világot kell vetnünk, mert itt már nemcsak a világi politika, hanem egy másik nagyhatalom is áll a háttérben, mint súgó és informáló. Fentebb azt mondottuk, hogy a khinai zavarok oka nem egyedül a keresztyén misszió, s ezzel már megengedtük azt is, hogy azokban ennek is része van. Igen, része van; de nem a protestáns missziónak, hanem annak a missziónak, a melyről nem igen esik szó: a pápás missziónak. Az idegenek ellen megindult forradalom a keresztyén missziók és a keresztyénség ellen is irányul, s az a fanatizmus, a mely a misszió-telepek lerombolásában, a misszionáriusok meggyilkolásában és a keresztyének üldözésében nyilvánul, világosan mutatja, hogy magában a keresztyén misszióban is rejlenek olyan okok, a melyek a khinaiakat felháborítják. Ezt nem is tagadja a napisajtó, s nem tagadják azok sem, a kik a khinai missziók viszonyaival ismerősek; de annak állításában van aztán a nagy világámítás, hogy ezek az okok a protestáns hittérítésben rejlenének. Ebben az állításban s ennek világgá kürtülésében a pápistaság ügyes sakkhuzása tűnik fel. A pápistaság ezt az alkalmat is ügyesen felhasználja arra, hogy magát ártatlannak mutassa fel és maga helyett a protestantizmust mártsa be. A ki a khinai viszonyokat ismeri, tudja, hogy valahányszor csak keresztyénüldözés tört ki Khinaban, az legelső sorban mindig a pápás missziók és misszionáriusok ellen irányult, — tehát ezeknek kellett olyan dolgokat cselekedniök, a melyek a khinaiakat elkeserítették. S valóban cselekedtek is. Alkalmazkodva a körülményekhez s minden felhasználható körülményt igyekezve megragadni, tudjuk, hogy a Khinában működő pápás miszszionáriusok főhivatalnokságokat, mandarinságokat fogadtak el, s mint ilyenek, egyfelől hivatalos hatalommal portálták a pápistaságot, másfelől pedig, a mint már e lapban is említve volt, védelmök alá vettek bármely címeres gonosztevőt is és kivonták az igazságszolgáltatás kezéből, mihelyt kijelentette, hogy pápistává lesz. Erőszakoskodás, a törvények kijátszása, gonosztevők védelmezése: ezek voltak a pápás misszió jellemvonásai ; s mikor mindezek megtermették átkos gyümölcseiket, — hogy a világ figyelme elvonassék, a jezsuitizmus kiadta a jelszót: a protestáns misszió az oka a bajoknak! A ki a viszonyokat ismeri, tudja, hogy ez a jelszó nem más, mint jezsuita fogás, a melylyel a maga vétkeit igyekszik fedezni és másokra tolni a saját keresztyéntelen eljárásának az ódiumát. Ugyanaz a methódus ez, mint mikor a kergetett tolvaj maga is »tolvaj«, »fogd meg* kiáltásokkal rohan, csakhogy a gyanút magáról elháríthassa. A politikai lapok közül többen céltalannak és haszonnélkülinek is minősítették a ker. missziót, azt állítván, hogy a keresztyénné lett khinaiak közölt alig akad egy néhány, a ki meggyőződésből lett azzá, hanem legtöbbet csak az önző érdekek vezettek a konvertálásra. Ennek igazságát a pápistává lett khinaiakra nézve mi is elismerjük; mert a pápás misszió csak arra fektet súlyt, hogy minél nagyobb számával brillírozhasson a megtérítetteknek, de a megkeresztelteknek igazi keresztyéni hitével nem igen törődik, mint a hogy nem törődik sehol a világon; — a mi azonban a protestánssá lett khinaikat és a prot. misszió eredményeit illeti, a leghatározottabban tagadnunk kell, hogy a khinai misszió eredménytelen és haszontalan lenne. Hogy a khinai keresztyének megtérésének őszinteségét is tisztázzuk, — több adat nem lévén kezünkben — csakis a mandsu-országi kis protestáns egyházról szólunk számadatokban. Az adatok azért is érdekesek, mert mandsu a Khinában uralkodó dinasztia, mandsúk a császári testőrök és legfőbb hivatalnokok, és a mandsúk gyűlölik legjobban az idegeneket. A mandsúk között, Nyucsang városban 28 éve jelent rneg legelőször protestáns hittérítő, Ross János, s májusban, a lázadás kitörése előtt 44 miszszionárius volt az országban, közülök nő 14; benszülött lelkész 2, (ezek egyike választatott meg ez évre moderátornak, de mini hírlik megöletett); — benszülött presbiter 40 ; diakónus 414 ; templom és imaház 251; egyháztag 19,646; katekhumenus 7126; theológus 13; népiskola 93; tanulók: 727 fiú, 381 leány. Egyházi célokra a mult évben adakoztak 48 ezer koronát. Az ínséges hinduknak is szép segélyt gyűjtöttek és küldöttek Indiába. íme tehát, az igazi keresztyén missziónak megvan a sikere, bármit mondjon is a jezsuitizmus által felültetett politikai napisajtó. * * * A protestáns hittérítés célja nem az, hogy szám szerint minél több keresztyént mutasson ki, tekintet nélkül arra, hogy szívből vagy színből csatlakoztak-e hozzá? — hanem az, hogy valódi keresztyéneket neveljen és ezeknek, valamint a hittérítőknek az életével, magokviseletével megnyerje a pogányokat. Célja lassankint, de hamisítatlan tisztaságban beoltani a keresztyén elveket a pogányvilág gondolkodásába és érzületébe. Ez a krisztianizáló törekvés