Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

természetesen nem mutathat fel oly hirteleni és meglepő eredményeket, mint a pápás névleges keresztyénné tevés, de azért hatása kimaradhatatlan. E krisztianizálás hatásaként állott elő Indiában a »Brahmo Szomadzs«, az »Isten imádóinak társulata* is, mint a keresztyénség és a hindu vallásos ösztönök közös produktuma. Mosoombar P. G., e társulat feje a mult hó folyamán nagy közönség előtt ismertette vallásos (elfogásukat Londonban és fejtegetéséből érdekesnek tartjuk kivonatosan ismertetni a következőket. Az istenség klasszikus hindu eszméje a minden életet, az egész világot átható szellem. A teremtett világ a teremtő teste. A régi hinduk szerint sem az anyag nem létezhetett isten nélkül, sem isten az anyag nélkül. Istent úgy tekintették, mint az emberi lélek életét, szubstanciáját, s igy az ember személyisége elenyészett. De a hinduizmus nem volt teljesen panthesztikus; volt más oldala is. Az ember, mint gyermek, mint isten keresője tekintetett, a ki egy napon megszűnik idegenkedni a Nagy Szellemtől s vele egy sziv-lélek leszen. Itt érintkezik a hindu vallással a keresztyénség és e ponton hatott rá évszázadokon keresztül. A társadalmi reformokról szólva elmondá, hogy első feladat volt a nők helyzetének javítása. Egy nemzedékkel előbb nő-nevelés Indiában nem volt. Ma a leányoknak ezrei járnak iskolába s vannak nő-irók, költők, orvosok, szónokok. Egyelőre nagy baj volt, hogy a szülők iskolázott leányaikat nehezen tudták férjhez adni. Már pedig egy tanult és magános, férjetlen nőnek kínos helyzete volt ; mindenki elfordult tőle, mint a társadalmi rend megzavarójától. Ma már javult a helyzet. A Zenana (női lakosztály) falai leomlottak és a nők százai vesznek részt a nyilvános életben. A gyermek-házasságok is ritkábbak. Az »Isten imádóinak társulata« a nők férjhezmenetelét 14 éves koruknál előbb nem engedi meg. A hindu özvegyek szenvedéseit nagyítani szokták; de azért ezek helyzetén is javítottak. Az újra férjhezmenést is megengedik, bár nem követelik. A társulat némileg a kasztrendszer hivének vallja magát, mert az visszatart a helytelen életmódtól ; de a kasztrendszer túlzásait elvetik. A legutóbbi huszonöt év alatt nagy változás állott be a hindu gondolkozásban Krisztus és a biblia iránt. Pendsabban és másutt is a müveit hinduk szobájában megvan a keresztre feszített Jézus képe. A bibliát olvassák és szeretik. De nem a theológusok Krisztusát fogadtak el, hanem a Krisztus szellemét szerették meg a modern hinduk. Azt a Krisztust, a ki példájával tanít Istent imádni, Istenben bízni, neki engedelmeskedni, élni és szenvedni. Mindez még nem tiszta keresztyénség ugyan, de előkészítője annak. A pogányság világ- és életfelfogását, gondolat- és érzésvilágát csak lassan hathatja át a keresztyénség ereje; de át fogja hatni okvetlenül. Az isteni kegyelem megkészíti maga előtt az utat, megérleli az időket, hogy azoknak teljességében érvényesítse ellenállhatatlan hatalmát. A siker felől tehát nem szabad és nem lehet kételkednünk, még ha az egyelőre csekélynek tűnik is fel előttünk. * * Az amerikai kongregácionálista egyházak most megjelent évkönyve azt mutatja, hogy a nevezett egyházak, ép úgy, mint a presbiterianok, csak alig hogy meg tudták tartani tagjaik számát. A konzervativ irányú felekezetek tagjai általában nem szaporodnak Amerikában és néhányan mar ki is mondották a következtetést: »Ez a kor a szellemi hanyatlás kora*. Az elfogulatlanul felfogott tények azonban megcáfolják ezt a nézetet. Először is a hittérítői buzgalom növekedett, mint azt a nem rég lefolyt egyetemes misszionárius konferencia is bizonyítja. Azután a különfele felekezetek egyesítése iránt való vágyakozás is egy jele a növekedő benső szellemi életnek, a mely feltétele a külső növekedésnek. Továbbá, ha az egyházak látszólag nem térítenek is meg annyi bűnöst, mint azelőtt, mégis bizonyára többet tesznek, mint valaha a társadalmi környezet megjavítására; már pedig a környezet könnyebben teszi az embereket bűnösökké, mint szentekké. Dr. Strong Józsuának a párisi világkiállításra az Egyesült-Államok részéről elkészített monográfiája: »A társadalom javítása érdekében való vallásos mozgalmak «ról, határozottan azt bizonyítja, hogy ez a kor épen nem a szellemi hanyatlás kora. Sőt ellenkezőleg statisztikailag kimutatja, hogy csak a régi nyomon járó egyházak maradnak egy állapotban, mig ellenben az új idők követelményeihez alkalmazkodó egyházak, a melyek nem csupán az egyént, hanem annak minden viszonyait is áthatni és megnemesíteni törekszenek, a melyek úgy az egyesek üdvét, mint a társadalom jólétét előmozdítani iparkodnak, oly pezsgő életet élnek s tagjaik számának oly növekedését mutatják föl, hogy azokat tekintve nem panasznak hanem hálaadásnak van helye. A Chr. W. után. —a—s. EGYHÁZ. A kongrua kiutalása ügyében a »Magyar Szó«, megbízható értesülés alapján azt az örvendetes hírt közli, hogy a kultuszminisztériumban nemcsak hogy az 1200 koronáig való kiegészítés megállapítása folyik lázas tevékenységgel, de már nagyban dolgoznak az 1600 koronáig való kiegészítés előkészítésén is; s azt írja, hogy a minisztérium kilátásba helyezte a teljes kiegészítésnek, a megállapított kilenc év helyett már 1902-ben leendő végrehajtását is. Ezt a hirt örömmel közöljük s azt kívánjuk, hogy bárcsak teljesen megbízható lenne a M. Sz. értesülése. Egyházmegyei választások. A nagylionti evang. egyházmegye legközelebb megtartott tisztujitása alkalmával felügyelőjévé Laszkáry Pált, főesperesévé Jldndl Vilmost, alesperesévé Holluby Adolfot választotta meg újból. Lelkészválasztás. A diósadi ref. egyház meghívás útján Vincze Ödön kémeri lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Lelkészbeiktatás. A maksai ref. egyház újonnan választott lelkészét Volloncs Miklóst f. hó 4-én iktatták be hivatalába. A beiktatást Bodor Géza esperes végezte. Az alsó-szabolcs hajdúvidéki ref. egyházmegye f. hó 5-én tartotta meg őszi közgyűlését Debrecenben, Zsigmond Sándor esperes és Lengyel Imre gondnok elnöklete alatt. Tudomásul vette a gyűlés, hogy tanácsbiróvá Szabó Lajos választatott meg, s ezzel kapcsolatban elrendelte a Rákóczy János h.-böszörményi lelkész halálával megürült egyházi tanácsbirói állás betöltését is. Az esperesi jelentés az egyházmegye vallási, erkölcsi és iskoláztatási viszonyait általában örvendeteseknek mulatta fel. A házasultak közül 42 pár nem vette igénybe az egyház áldását, a mely szám azonban, bár tekintélyes, a házasságoknak csak 3'77%-át teszi. Iskolába jár az iskola 7i*