Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

nehéz tankönyv is. Könnyű annak, a ki felületesen tanulja és tanítja ; de nehéz annak, a ki igazán tanulni és tanítani, — megérteni és megértetni akarja; mert szerintem nem az a fődolog, hogy a hibliai igazságokból minél többet tudjon valaki könyv nélkül, hanem, hogy azok tanítása, szelleme szerint tudjunk és akarjunk élni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a tanító lelkében az az isteni lélek a mozgató erő, a mely a bibliából felénk sugárzik, — a mely megerősít és megszentel, hogy a tökéletesség útján folyton előre haladjunk, a jónak gyakorlásában kitartók legyünk és abban folytonosan gyarapodjunk. De még ez esetben is szükségesnek tartom a rendszeres hittant és erkölcstant; mert ezek nélkül a biblia igazságai szétfolynak a gyermek lelkében, nem tudván azokat összefoglalni, hogy valláserkölcsi életét irányítsák. Szükségesnek tartom a rendszeres hittant azért is, mert mig a bibliából a Krisztus tiszta vallását, az általános keresztyén vallást tanuljuk és tanítjuk meg : sem egyik, sem másik egyház nem hagyhatja figyelmen kivül a felekezeti szempontokat sem. Nekünk nemcsak általában jó keresztyéneket, hanem főként jó reformátusokat is kellene nevelnünk. A biblia igazságainak magyarázása, szavakban való tanítás által nem tudjuk a gyermek lelkének sajátjává tenni azokat az igazságokat és elveket, a melyek bennünket más egyházaktól elválasztanak; hanem kell, hogy magyarázatunkat bizonyos, megállapított tételekhez kapcsoljuk. De ha e tételeket, hitcikkeket jól megmagyarázva a gyermek fejébe és lelkébe véssük, később sem repülnek el azok teljesen ; mig az egyszerű magyarázat által csak bizonyos hatást, benyomást támaszthatunk, a mely a legtöbbször elvész, a nélkül, hogy eredménye lenne. Hát az egyetemes és a hazai prot. egyháztörténelem tanítása nem volna szükséges az elemi iskolákban ? Feleslegesnek tartom fejtegetni ennek fontosságát és szükségességét ; hiszen érzi és tudja mindenki, mily erkölcsi értékkel bir annak tanítása, s mennyire szükséges a vallás és egyház szolgálatában kimagasló egyéneket ismernünk, hogy példájok, hithüségök, buzgóságuk, áldozatkészségük által magasztos tettek cselekvésére ösztönöztessünk ! Bodor János szerint az elemi iskola V. és VI. osztályának tananyagát új-szövetségi szent történetek képezik, melyeket 72 oldalas külön könyvben ad a gyermekek kezébe. A történetek száma 49. A történetek kiválasztásánál a megszokott módot követi. A Jézus születését megelőző s az azután következő események, Jézus tanítása, csodái és élete vannak leirva, egyszerűen, természetesen, a mi a könyvnek nagy előnye; mert használatban levő könyveinek legnagyobb hibája épen az. hogy olyan nyelven tanítanak, a melyet a gyermekek csak nehezen, vagy épen nem érthetnek meg. Szerző az által, hogy nyelvezetében nem ragaszkodik a biblia régi nehéz kifejezéseihez, hanem egyszerűen, a gyermek értelmi felfogasának megfelelőleg. a maga nyelvén mondja el a történeteket: sokat ért el. Meg tudja, mert meg akarja magát értetni a gyermekekkel; bár itt-ott nem ártott volna inkább több szót használni, csakhogy annál világosabb, könvebben érthető legyen az, a mit meg akar tanítani. — S nem ártott volna, ha kevesebb szószerinti idézetet használ. A 111. és IV. osztály számára ó-szövetségi történeteket ad 63 oldalon, szintén külön könyvben. A történetek száma 39. A mi a történeteket illeti, elég jól vannak kiválogatva ; mert végigvezeti a tanulókat Izrael népének egész történetén. Bár, tekintve azt, hogy e 63 oldalas könyv két osztály számára foglalja magában a tananyagot: lehetett volna bővebb, részletesebb is. Miért hagyja el pl. Kain és Ábel történetét, s miért emlékezik meg róluk csupán igy: »Az első pár embernek születtek gyermekeik. Ezeknek ismét sok fiaik és leányaik, úgy, hogy az emberek elszaporodtak a földön ?« Talán, mert Kain megölte testvérét, s a gyilkosság iszonyú bűnét nem akarja megismertetni tanítványaival? A melyek megírattak, a mi tanulságunkra Írattak meg, s én azt hiszem, hogy nemcsak a szépet és nemeset, hanem a roszat, a gonoszat is meg kell tanítanunk, hogy amazt szeretni és követni, — emezt pedig megutálni és elkerültetni igyekezzünk tanítványainkkal. A történetek megírásánál, mint az előzőnél, úgy itt is jó munkát végzett szerző; mert egyszerű, érthető nyelven beszéli el Izráel történetét. De itt és ott nem ártott volna, ha még jobban kiemeli, hogy az Istenhez való vágyakozásnak és ragaszkodásnak nemcsak Izraelben, hanem a mai emberek életében is boldogság, iólét a jutalma, — a Tőle való elpártolásnak pedig mindig boldogtalanság, büntetés a következménye. Az I. és II. osztály számára »Kis tanulók hit- és erkölcstana* cimmel irta meg 34 oldalon a szükségesnek vélt tananyagot, — a melyhez »Vezérkönyvet* is ad a tanítók számára. A hit- és erkölcstanban I. Imádságok; II. Ünnepek; III. Parancsolatok; IV. Begulák; V. Erkölcsi történetek cim alatt adja szerző mindazt, a mit a jelzett osztályok számára szükségesnek tart. Már magát a mennyiséget illetőleg is van kifogásom. Az I. osztály számára az imádságokbői s Istenre vezető ismeretből, — beszéd-értelemgyakorlat alakjában, — többet kell adnunk, mint a mit szerző nyújt. Vezérkönyvében van ugyan több olyan kérdés és felelet, mely az általam felállított követelménynek megfelel; de én azt gondolom, hogy a számukra irt tankönyv tartalmánál többet a gyermekek nem tanulnak meg még a vezérkönyv segítsége mellett sem, s épen azért tartom az anyagot kevésnek. A tiz parancs és erkölcsi tartalmú történetek, elbeszélések felvétele helyes; de a II. osztályban már nemcsak ezt, hanem az összes ó-szövetségi történeteket, is fel kellene venni és megtanítani. Az imádságokról szóló részt csak azon esetben nevezhetnők hittannak, ha Istenről és általában a hitigazságokról olyan értelemben tanítanánk, mint a hogy azt már fennebb megjegyeztem. A könyvnek irálya általában egyszerű, gyermeknek