Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiatfó-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza;, hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor.; egész évre : 18 korona. Etjyes szám ára 4(> pl. Helyzetünk, — s néhány őszinte szó. A jelen fölötti aggodalom s a jövő fölötti reménytelenség, sőt mondhatnók : kétségbeesés hangjai hallatszanak ; az egyháznak és vallásnak gyászos ós szomorú romjai fölötti siránkozás könyjei hullanak édes hazánk földjén mindenfelé. S mig eddig a Krisztus egyházának bajai és fogyatkozásai fölött csak az egyházi lapok és férfiak hallatták siralmas panaszaikat, ma már a politikai, a napilapok is két táborra oszlanak, s halljuk mindkét oldalról az egymással homlokegyenest ellenkező és egymást kizáró vádat: a protestánsok elnyomják a r. katholikusokat, — a r. katholikusok elraboljákjogainkat, melyeket őseink drága vérrel szereztek. Iía e vádak és szálló igék igazak volnának, akkor nem lehetne eléggé vádolni akár a protestáns, akár a r. kath. egyház vezető férfiait. Én azonban úgy látom, hogy e panaszok és vádak, ebben a formában, nem egyebek, mint hangzatos ugyan, de üres jelszavak. Hogy a protestánsok elnyomnák Magyarországon a római katholikusokat, — a felett beszélni s reá szót vesztegetni sem érdemes. Ezt csak azok állítják, a kik szeretnek port hinteni az emberek szemébe, hogy azalatt kizsebeljék őket, s a kik szeretnek zavart támasztani, hogy a zavarosban halászhassanak. De a másik panaszt, hogy a r. katholikusok elrabolják őseink által szerzett jogainkat, — érdemes közelebbről is megvizsgálni ; mert hiszen kétségtelen, hogy, különösen az újabb időben, a klérus mind inkább kiván egyházi ós állami téren terjeszkedni, és kétségtelen, hogy veszteségeink igen tetemesek a r. kath. egyházzal szemben, úgy az áttérések, mind különösen a vegyesházasságok körül. Ezt a panaszt vizsgálva azonban, ón úgy látom, hogy a protestáns, különösen pedig a református egyháznak a r. kath. egyházzal szemben szenvedett vereségeit és veszteségeit nem annyira az ősök által véren szerzett ós törvények által biztosított jogoknak nyilt elrablása okozza, hanem a r. kath. egyháznak az a tervszerű és következetes egyházi terjeszkedése, a melylyel lábát igyekszik mindenütt megvetni, a hol csak lehet, s a melylyel szemben a mi részünkről meg nem áll más, mint tervtelenség, következetlenség, fontos és megvalósítható dolgoknak éveken, sőt évtizedeken át való halogatása. Valóban, minél többet gondolkozom a dolgon, annál inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy nem annyira az ellenség túlnyomó ereje (bár ez is kétségtelenül igen veszedelmes) és vakmerősége, mint inkább a saját tervtelenségünk, halogatásaink, erőnk nem helyes beosztása vernek meg és szorítanak hátra bennünket. Nálunk, az utolsó évtizedet letudva, sem a külső, sem a belső fejlesztésre nem volt gond. Most már a belsőt, a vallásos és egyházi élet megerősítését nagyon is erősen hangoztatjuk ; de azért mégsem történik annyi, a mennyinek történnie kellene. A külső egyházat: a liivek összeszedését ós összetartását pedig épen nem tartjuk figyelemreméltónak, hivatalból kifolyó kötelességnek. Ajánljuk a belső építést; sürgetjük az evangéliumnak az életbe bevitelét. Mozdul is itt-ott már valami ; de nem látjuk mozdulni a belső mellett a külsőt, — pedig csak a kettő párhuzamos fejlődése mellett várhatjuk egyházunk ügyeinek jobbra fordulását. Az evangélium Istennek ereje ugyan minden hivőnek üdvösségére; de tisztába kellene egyszer már, s különösen manapság, jönnünk az evangéliumi igazság fore ditott tételével is, hogy nemcsak isten igéjével él az ember, hanem kenyérrel is, — és ez igazságból kifolyólag a testért, az egyház külső életéért is tennünk kellene valamit. Tanulhatnánk e tekintetben a róm. katholikus egyhnáztól, a mely 63